Interjú a Kipu zenekarral

Nyertek tehetségkutatókat, többször játszottak már előzenekarként a Kiscsillaggal, a Vad Fruttikkal, a 30Y-nal és más nagy zenekarokkal, Lovasi András stúdiójában készítettek maxit, 2012-ben első nagylemezük is megszületett ”…és medvévé változott” címmel. A nyári fesztiválos koncertek után a klubokat kezdték ostromolni, szeptember 15-én a szegedi Rongy kocsmában állomásoztak a Mentés Másképp zenekarral. A maroknyi közönségből pár lelkes rajongó végigtáncolta a dalokat, bár a hely akusztikai adottságainak és a hangosításnak köszönhetően nem volt akkora élmény a koncert, mint a lemez hallgatása, de az életerő így is jelen volt benne. Erős riffek Fekete Gyula énekes-gitárostól, karcolós basszusfutamok Katona Attilától, Riethmüller Róbert dobostól olyan fejrázás, hogy a szemüvege is lerepült a fejéről. Bulijuk után beszélgettünk a velencei srácokkal.

FÉLonline.hu: Főállásban foglalkoztok zenéléssel, vagy van mellette más is?

Riethmüller Róbert: Ez egy komolyan vett hobbizenekar. Lenyúltuk a Kiscsillagtól ezt a mottót, de jól reprezentál minket. Mellette megvan mindegyikünknek a külön kis élete, Gyula dolgozik, Attilával egyetemre járunk, dolgozgatunk mi is, de hétvégente hazamegyünk és zenélünk, koncertezünk, odabaszunk.

Nálatok egy tehetségkutató indította el a mókuskereket. Szerintetek van Magyarországon más lehetőség az érvényesülésre, vagy leginkább csak ez?

Katona Attila: Nekünk nagyon nagy szerencsénk volt azzal a tehetségkutatóval, mert az volt a Fishing On Orfűn az első ilyen esemény, és elég komolyan vették az egészet, ennek köszönhetően készíthettünk el a Lovasinál egy demót, szinte ott kezdődött minden. Hordott is magával utána egy ideig koncertezni a Kiscsillaggal. Először egyébként be sem válogattak minket, csak miután kiesett két zenekar, felhívtak, hogy mégis mehetünk. Megnyertük, ennek köszönhetően nagyon sok kapcsolatot sikerült kiépíteni, nagyon sok előzenekarkodást is eredményezett. Egyébként jó dolog kis zenekaroknak a tehetségkutatózás, mert lehet vele nyerni hangszereket, stúdióidőt, meg ilyeneket, de nem hiszem, hogy az a három ember, aki magát zsűrinek nevezi, a világot megváltja azzal, hogy véleményt nyilvánít a te zenédről, úgyis a saját fejed után fogsz menni.

2012-ben nem sok triót láthatunk a zeneiparban, van elég teretek a gitár-dob-basszus felállással?

K. A.: A trió a legjobb dolog a világon!
Fekete Gyula: Ez egy külön kihívás, minél kevesebb hangszerből minél több dolgot kell kihozni. Amikor sok hangszer van, akkor sok a szabály. Olyankor vissza kell fogni bizonyos dolgokat azért, hogy mások teret kapjanak. Nálunk is ugyanígy megvan ez, de nem olyan szinten. Itt mindenkinek van elég tere, és ez nagyon jó, tudunk kísérletezni, három hangszerből is sok új dolgot ki lehet hozni. Oké, mondják azt, hogy mindent kitaláltak, eljátszottak már, de szerintem lehet újat alkotni trióként is.

Vannak példaképeitek, vagy olyan zenekarok, akiket követni szeretnétek, nagy hatással voltak / vannak rátok?

K.A.: Falco! Az egyik példaképem. Nagy botrányhős, szeretem a botrányhősöket.
F. Gy.: Megvannak mindannyiunknak azok a zenekarok, amiket szeretünk (Muse, Radiohead stb.), de azt mindig elmondom, hogy hozzáállás szempontjából az olyan zenekarok, mint a Vad Fruttik és a 30Y. Velük koncerteztünk másfél-két évig, és sokat tanultunk arról, hogy hogyan lehet embereknek alázattal, profizmussal zenélni.

Első nagylemezetek borítójára egy buszmegállóban magányosan ácsorgó medve került. A dalokat hallgatva nem egy ilyen dizájn jutna eszembe, miért éppen ezt választottátok?

K.A.: Azért, mert kuvára nem tudtunk más címet találni neki. Volt a Gyulának egy delíriumos éjszakája, amin a Mackótestvér megakadt a DVD-lejátszóban, az ”…és medvévé változott” résznél, ezért választottuk ezt.

F.Gy.: Az egész címmel és a borítóval a zenekar evolúcióját írjuk le. Ez a lemez hat év közös zenélés után készült el, sokáig csak azt a tötyörgős, béna magyar alter-rockot csináltuk. Pengettünk össze-vissza a gitáron, meg ”írok valami elvont szöveget, és menő vagyok”-zenéket játszottunk. Azután szőrt növesztettünk magunkra, és elkezdtünk harapni, innen jön a medve, igazából az egész zenekar azzá változott.

Szövegíráshoz hogy jön meg az ihlet? Van esetleg koncepció rá?

F.Gy.: Rilke a példaképem költészet szempontjából. Nekem vannak olyan szövegeim, amikre hónapokat vagy egy évet kell várni, hogy megszülessenek. Van egy gondolat, egy élmény, ami megérik az emberben, teljesen a részévé válik, és amikor nem is sejti, egy sor vagy egy szó kibukik belőle, és elkezd görögni az egész. Irigylem az olyan embereket, akik tudatosan meg tudnak írni egy szöveget, nekem ehhez rengeteg idő kell.

Először a szöveg vagy a zene jön?

F.Gy.: Mindig a zene. Az könnyebben jön, elég kicsit spiccesnek lenni, olyankor az ember mindig érzékenyebb a dallamos dolgokra. Vagy mint a csajok, amikor részeg vagy, ránézel az egyik seggére, és máris azt mondod: ”Fú, de jó!” Az a helyzet, hogy minden zenei ötletből lehet jó és rossz dalt is írni, akármennyire hangzik is jól egy riff elsőre.

Velenceiek vagytok. Számít az valamit, hogy egy bandának nem a fővárosban van a székhelye?

K.A.: Számít, mert rossz. De ha megnézed a nagy zenekarokat, sosem tudsz mondani olyat, akik fővárosiak. Amúgy oda születtünk, ott ismertük meg egymást, van ott egy tó, ahol lehet fürdeni, tök szép nyáron (amúgy nem), nem vágyunk Pestre csak azért, hogy körforgásba kerüljünk.
Természetesen az a főváros, ott történik minden, de ha a Kispál el tudott indulni Pécsről, a Quimby Dunaújvárosból, a Vad Fruttik Veszprémből, és még sorolhatnám, akkor mi is el tudunk indulni Velencéről szerintem.