Szerdán ismét egy óra csúszással kezdtük az estét, így a beígért öt óra helyett hatkor indult el Deák Botond filmje, a Nagy vizitváró, melyben az apjának olvassa fel saját verseit a kamerába, lapról. A filmben benne hagyták az összes rendezői utasítást, az elhaladó autók zajáról már nem is beszélve. Sajnos, ez így összességében nem állt össze egy, a hangzó költészet fontosságát kiemelő példaértékű alkotássá, sem a költői hang elnyomottságát nem reprezentálta, a bő fél órája alatt végig megmaradt annak ami: egy sima home videónak.

A filmvetítés után következett az aznapi kerekasztal-beszélgetés, melyet Zenei irányzatok a kortárs magyar irodalomban címmel aposztrofáltak, a helyszínen már Zene és szöveg kapcsolatát jelentette be a beszélgetés moderátora, Hevesi Judit. Sajnos a beígért résztvevők közül Simon Márton nem tudott megjelenni, így csak Deák Botond, Gyáni Levente és Keresztesi József beszélgetett – főleg a zenéről, főként a nyolcvanas évekből és leginkább emlékekről. Miután elnosztalgiáztak néhány koncert fölött, melyeket még a nyolcvanas, kilencvenes években tartottak/voltak/hallottak. Sajnos itt kezdett elcsúszni a koncepció, a szövegről egyre kevesebb szó esett, a zene mint téma, egy darabig kitartott, de mind a három résztvevő nagyon hamar önmaga felmagasztalásába, kanonizálásába, valamint önéletrajzának megírásába kezdett.

Újabb sörszünet, most már mindenki nosztalgikusan pillogott a cigifüstben, míg egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egyre többen érkeznek, és egyre több a fiatal! A következő program, a Némagyerek vonzotta be őket, ahol Oravecz Péter zenéjére Bajtai András, Csider István Zoltán, Erdős Virág, Pion István, Ponza, Oravecz Péter és Simon Márton nyomta a slam poetryt. Az est legszínvonalasabb része volt ez, igazi vásári szövegkavalkád. A prózaverstől elindulva a ritmusra íródott formajátékokig rengeteg minden előkerült. Forgó rendszerben jöttek a felolvasók, és ahányszor egy teljes kör megvolt, változott a gitár ritmusa, más jellegű szövegekhez más jellegű zene – vagy épp fordítva?

Összesen 4 ilyen kis blokk volt, nyugalom, nem olvasott fel mindenki mindig, így nem nyúlt túl hosszúra az éjszaka. Előkerültek aktuális kérdések éppúgy, mint az Annie Hall verses feldolgozása, vagy épp a Simon Márton –Pion István kettősében előadott József Attila Altató átirata, számunkra, modern és nagyra nőtt gyerekekre hangszerelve. Bár ezután befejezték a felolvasóestet, még szót kell ejtenem Erdős Virág kaptafára készült megszólító verseiről, ahol a kaptafát nem kell a kötelező rossz értelmében érteni. Ezúttal kifejezetten jól sült el a gitáraláfestéssel a folyamatos megszólítás monotóniája, ahogy Oravecz Péter folyamatosan alliteráló verse is osztatlan tetszést aratott.

A mondás úgy tartja, minden jó, ha jó vége. A slam poetry szerencsére sokat mentett az előző két program érdektelenségén, így a csütörtöki napot egy (éppen hogy) pozitív mérleggel zártam, ám a Spiritusz fesztivál megítélésével még a pénteki napot is meg kellett várni!

Fotók: Jozifek Zsófia