„Közép-Európában nem érdemes kijózanodni” tartja Hrabal, azt pedig, hogy nem is lehet, jól jelzi, hogy az oly kevés számú, nem állami pénzből finanszírozott irodalmi esemény közül az első Spiritusz fesztivált is a Márkházi pálinka szponzorálta. Ezzel persze tökéletesen alá lehet támasztani a (rom)kocsmákban merengő művészek századfordulós hangulatú sztereotípiáját, de ez csak keveset mond el a mai magyar kulturális és irodalmi életről. Az, hogy talán elindult egy olyan folyamat, amely során magáncégek részt vesznek a kultúrafinanszírozásban, abszolút dicsérendő és támogatandó. Ám hogy pont egy pálinkaház van az elsők között, kicsit azt sugallja, mintha az értelmiségi lét, az írólét elkerülhetetlen oldala lenne az alkohol. És ezt, valljuk be, valóban nem cáfolta meg semmi az este folyamán.

Az első programpont a Kalligram lapbemutatója volt Kukorelly Endrével és Kabai Lóránttal. Kukorelly (örülve a politikai kötöttségektől mentes fellépésnek) tartott rövid beszámolót a magyar lapok jelenlegi helyzetéről, a szponzorok intézményének örvendetes megjelenéséről (lekísérve ezt egy jó kis feltehetőleg Márkházi felessel), illetve a Kalligram trianoni határokat lebontó jelentőségéről. A lapról kiderült, hogy „olyan, amilyen”, szép színes, vannak benne képek, és ez fontos, az egyik legszebb irodalmi folyóirat (természetesen a Műút mellett). Az este egyik legfontosabb tanulsága talán az volt, hogy tudatos értelmiségként fontos, hogy ne csak a neten olvassunk, vegyük is meg azt a havi egy magazint egy sör árából (elolvasni nem muszáj), de támogassuk már azt a szegény print médiát.

Kabai Lóránt körülbelül egyetértett mindennel, szerinte is fontos a lapok szépsége meg a tipográfia, de az már kevésbé, hogy ilyen sok legyen belőlük. Fontos lenne az is, hogy ezek a felületek reflektáljanak egymásra, legyen köztük párbeszéd . A beszélgetés után mindketten fel is olvasnak saját műveikből, Kukorelly a Mennyit hibázok te úristenből a Hallgat szépen ült, ami persze nagyon jó, pont odaillő volt, amolyan „mondok egy viccesebbet nevetnek ahol kell a csajok is nevetnek ha jól látom”.

Kis szünet után a Műút könyvbemutatójával folytatódott az este, Jenei László, a Műút szerkesztője először Bagi Zsoltot kérdezte legutóbbi könyvéről, a Helyi arcok, egyetemes tekintetekről (Facies localis universi).  Erről azt hiszem, sok mindent lehetne mondani, de én inkább nem teszem, megtették helyettem (remélem) mások, a lényeg az, hogy hallatlanul érdekes dolgokat tudtunk meg a filozófiáról és irodalomról, Moliére-ről és Gyöngyöspatáról, szóval volt szó mindenről, és itt kifejezetten jót tett a Márkházi pálinkázós dolog.

A második körben Lengyel Imre Zsolt Beszélgetések a fákról c. kritikakötetéről esett szó, ahol legalább annyit megtudtunk, hogy a szerkesztő úr szeret beszélni és szereti a „megmondóember” kifejezést is. Lengyel Zsolt szerényen próbált válaszolgatni a hosszú-hosszú kérdésekre. Megtudtuk, hogy Garaczi volt az első szerelme, Krasznahorkai őt nem nyomasztja, és hogy ezek a szövegek egy tanulási folyamat eredményei.

Következőnek újfent Kabai Lóri lépett a színpadra, állítólag a Zemlényi Attilával közösen jegyzett Római klub c. szövegét adta elő, az irodalom+pálinka jegyében. Na, ebből a pálinka ugyan megvolt, de valljuk be, az irodalom már kevésbé. A szöveg egyébként megtalálható a ezen a linken, én is innen tudhattam meg, hogy miről is szólhatott a felolvasás, bár autentikusnak éppen autentikus volt.

A Spiritusz Minifeszt első napjában tehát pozitívumokban bővelkedett, nagyon jó ötlet a rendezvénysorozat, a kezdeményezés, és persze maga a szponzorálás módja, amely jó lenne, ha elterjedtebb volna a hazai irodalmi kultúrában! Negatívum? Csak a szokásos, amiből azért érdemes lenne kijózanodni!

Fotók: Kiss Gusztáv