„Nagyon izgalmas generációváltás van a diákszínjátszásban”

Új, FÉLszemmel című, a hazai diákszínjátszással foglalkozó sorozatunkban először Hajós Zsuzsával, az Országos Diákszínjátszó Egyesület vezetőjével, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ tagjával és „ex-dombóvári” diákszínjátszó-rendezővel beszélgettünk munkásságáról, tapasztalatairól, terveiről.


FÉLonline.hu: Tudtommal a dombóvári műhelyt erősítetted hosszú éveken keresztül. Onnan kerültél fel Budapestre…
Hajós Zsuzsa: Alapítója voltam a dombóvári Galéria csoportnak 1992-ben mint diákszínjátszó, és 1995-ben vettem át az irányítást. A mai napig dolgozom ottani diákokkal, illetve diákszínjátszásból kinőtt fiatalokkal. Most épp Farkas Atilla vezeti a Galéria csoportot.

Kinél voltál diákszínjátszó?
Orvosnál voltam – Dr. Nagy Miklósnak hívják, aki Marosvásárhelyről érkezett. Ott egy elég komoly független színházi csapat tagja volt. Aztán rávettük, hogy csináljon nekünk színjátszó csoportot.

Honnan jött az ötlet, hogy te is szeretnéd folytatni ezt a tevékenységet?
Amikor diákszínjátszó voltam, bejutottunk az Országos Diákszínjátszó Találkozó döntőjébe. Ott láttam 20 előadást, és aztán a következő évben is láttam, és azt éreztem, hogy ezt akár lehetne csinálni is. Ez inspirált, és tetszett a műfaj és látszott az értelme. Nemcsak a művészi, hanem pedagógiai értelme is: hogy diákok a színház eszközeivel játszanak.

Mi az, ami általad, vagy elődöd által meghatározta a dombóvári színjátszást?
Az a mentalitás talán tőlem ered, hogy nem kis színészképzés folyik. Nem arra koncentrálnak a játszók, hogy hihetetlen színészi magasságokba menjenek, hanem inkább megpróbálnak megérteni valamit a világból azáltal, hogy játszanak és gondolkodnak róla. Szerintem ez a hozzáállás a mai napig jelen van Dombóváron. Ennek én nagyon örülök!

Jó, hogy ezt mondod, mert én is ezt gondolom, amikor dombóvári előadást látok: látszik az intenzív gondolkodás egy-egy darabban. Milyen érzés azt látni, hogy már vannak diákjaid, akik kinőttek ebből, és azt mondják, hogy muszáj tovább erősíteni ezt a közeget?
Nagyon fura. Nagyon öregnek érzem magam ettől…de az idő múlását ezen jól lehet mérni. Atilla, aki most vezet csoportot, nem is az első, hanem a harmadik generációs csoportomba járt. Van még olyan színjátszóm, aki foglalkozik diákszínjátszókkal, csak nem Dombóváron, pl. Pécsett Szalai Ádám. Van, aki díszletet, jelmezeket dizájnol, van, aki fotóz, ír, van, aki rendezett egyetemistáknak.

Miért jöttél el Dombóvárról?
Mert kaptam egy kihagyhatatlan ajánlatot a Kerekasztal Színházi Nevelési Központtól, hogy dolgozzam velük, és ez elég csábító volt. De amikor eljöttem, akkor még dolgoztam Dombóváron. Sőt. Idén újra elkezdek dolgozni: éppen pénteken lesz próbám egy középiskolás csoporttal.

Honnan jött az ötlet, hogy átvedd az Országos Diákszínjátszó Egyesület vezetését?
1989-ben alakult az Országos Diákszínjátszó Egyesület (ODE), Kaposi László révén. Amikor játszó voltam, épp Keresztúri József volt az elnök, akkor a választmánynak lettek diáktagjai is, és engem meghívtak oda, mert nyüzsgő ember voltam…

…akkor azért ez is összefügg a dombóvári létezéseddel…
Igen. Amikor felkerültem egyetemre, akkor diáktagja lettem a választmánynak. Aztán, amikor Gyombolai Gábor lett az elnök, akkor épp a dombóvári művházban dolgoztam népművelőként. Gábor megkeresett, hogy lehetne-e országos fesztivált szervezni Dombóváron… és lehetett. 2004-ben volt először országos fesztivál Dombóváron, aztán egy darabig kétévente ott volt. Mivel ennek főszervezőjévé váltam olyankor, amikor ott rendeztük, ezért a köztes években is kértek, hogy segítsek be a szervezésbe. Így kerültem újra az ODE környékére, és amikor 2006-ban Golden Dániel átvette az egyesület vezetését, egy idő után kért, hogy a napi munkában is vegyek részt. Hat év sikeres elnökség után Dani úgy gondolta, hogy nem tud több energiát fordítani az egyesület vezetésére, és lemondott. Az lett a tét, hogy lesz-e továbbra is ODE, mivel nem volt potenciális elnökjelölt. Nekem pedig annyira azért fontos volt ez a dolog, hogy ne szűnjön meg, ne nézzem végig a megszűnését. Sok évem van már benne. Mindegyik pozíció nagyon más. Amikor az ember választmányi tag, akkor nincs akkora felelőssége, elnökként már nagyobb, és ügyintézőként a legnagyobb.

Mi a célja az egyesületnek? Miért fontos szerinted az ODE működése Magyarországon?
Az egyetlen olyan szervezet, ami kizárólag középiskolás diákszínjátszással foglalkozik. Az országban kb. 300 diákszínjátszó csoport működik, ha ezt beszorzod csak egy tizenkettes létszámmal, akkor az elég sok gyereket jelent. Hogy fesztiválokon megmutassák magukat, és találkozzanak egymással, abban elsődleges szerepe van az egyesületnek. Viszont az nagyszerű lenne, ha nem csak fesztiválokon tudnánk lehetőséget teremteni arra, hogy valami történjen. A mostani célja az egyesületnek, hogy a régiók önszerveződése annyira megerősödjön, hogy az ő kezdeményezéseiket lehessen támogatni. Szeretnénk előbbre lépni, és akkreditáltatni olyan képzéseket, amik nincsenek (diákszínjátszó rendezői- , mozgás kurzusokat), amik hasznosak lehetnek a csoportvezetőknek. Célunk az is, hogy workshopokat, egynapos képzéseket szervezzünk. Szeretnénk megteremteni ennek a lehetőségét.

Valóban nincs kommunikáció régiók, városok között?
Nehéz kérdés, mert hét régióról beszélünk, és ezekben vannak jobb és kevésbé jó példák. Vannak olyan területek, ahol újra kéne indítani a mozgalmat, mert nagyon kevés csoportjuk tud megmutatkozni egy-egy rendezvényünkön, és vannak olyan régiók is, ahol már három napos a regionális forduló, mert olyan sok diákszínjátszó csoport van. Érdekes, hogy minél többen vannak egy területen, annál többet beszélnek egymással. Tavaly volt rá példa, hogy a régiók között megtörtént az együttműködés az egyesület beleszólása nélkül. Pont egy ilyen krízishelyzet miatt, mert nem volt elég pénzünk a fesztiválra. Közben pedig mindenhol van egy-egy erős műhely. Hogy azt kommunikálni képes ember vezeti-e, az nagyon meghatározó.

Mivel lehetne motiválni kisebb, vagy gyengébb régiók csoportvezetőit, vagy leendő csoportvezetőit, hogy csinálják ezt a tevékenységet?
Az az érzésem, hogy ezekben a régiókban is vannak diákszínjátszó csoportok, csak vagy rossz tapasztalataik vannak régről, vagy nem tudnak az egyesület létezéséről, és csak iskolán belül dolgozgatnak. Úgy vélem, hogy személyes megkeresés útján lehetne őket motiválni. De az nem elég, hogy az ember azt mondja, hogy van egy fesztivál, gyertek már! Ennél szélesebb körű szolgáltatásokat kellene nyújtani ahhoz, hogy szívesen jöjjenek.

Mi a hír külföldről? Ott is van diákszínjátszó élet?
Van két szervezet, az AITA/IATA (nemzetközi amatőrszínházi szövetség) és az EDERED (nemzetközi fesztiválokat létrehozó szervezet), aminek tagja a mi egyesületünk is. Ahol biztosan tudom, hogy van diákszínjátszás, és van erre erős egyesületük, az Anglia. Dániában, Norvégiában, valamint Ausztriában és Németországban is elég erős a diákszínjátszás hagyománya. Épp a múltkor találkoztam egy spanyol drámapedagógussal, aki azt mondta, hogy ő az egyetlen drámapedagógus Spanyolországban. Angliában tanult és áthozta a tudást hazájába. Most egy kultúrházat vezet. Nagy lemaradásunk van a nemzetközi kapcsolatépítésben.

Hogy látod a magyar diákszínjátszás minőségét húsz évre visszamenőleg?
1992-ben kamasz voltam, és akkor nekem minden nagyon csodálatosnak tűnt. Arra emlékszem, hogy nagyon sok jó előadás volt, csak a mienk volt rossz. Ezt így éltem meg. Akkoriban, mint minden középiskolás, szerettem látni a nagy művészetet és a világfájdalmakat a színpadon. Szerettem a nagyon elvont, nagyon mély, filozofikus és nagyon formai dolgokat is. Most azt szeretem, ha látszik egy előadásból, hogy a gyereknek jó volt az a próbafolyamat. Ha látszik, hogy tanult belőle, jól érzi magát benne, és közben nem öncélú, amit csinál, hanem van veleje, és át akar valamit adni. És szeretem, amikor vicces egy darab. Szerintem, sok ilyen diákelőadás van ma Magyarországon. Két vagy három éve voltam egy világtalálkozón, ahol Ázsiából és Európából érkeztek előadások. Emlékszem a szingapúri előadásra, ők az Állatfarmból csináltak egy fizikai színházi előadást. Nagyon élveztem és nagyon tartalmas volt; szerettem, amit csináltak, és technikailag is bravúros volt. Ők drámatagozatosok voltak. De volt iszonyú rossz előadás is. Olyan volt, mint egy országos fesztivál ma Magyarországon: voltak gyengébb meg nagyon jó előadások is egyaránt. Ami már felmutatható eredmény, az az, hogy az ODE-nak régebben volt saját tábora, ez megszakadt. Két éve újraindítottuk, és az idei tábor fergeteges volt minőségében, hangulatában egyaránt. Mindenfelől érkeztek játszók. A legtöbben a Dél-Dunántúlról, sőt még a Vajdaságból, Győrből is jöttek. Két prózai csoport játszott Perényi Balázs, Nyári Arnold vezetésével, a bábos csapatot Schneider Jankó rendezte, a zenés csoport Rozs Tamással dolgozott, Bazsó Gabi balettművész tartotta a mozgást. A legizgalmasabb, hogy volt egy kritikus csoport is, akik egész héten azzal foglalkoztak, hogy előadásokat elemeztek felvételről és a tábor ideje alatt is. Ezt pedig Jászay Tamás koordinálta. A tábor témája a Teremtés volt.

Hogy látod a jövőt a diákszínjátszásban?
Most nehéz erről nyilatkozni. Nem tudom, most hogy állnak a művészeti iskolák és a tanmenetek. A művészeti oktatás nagyot dobott a diákszínjátszáson. Kezdő koromban mindenki hobbi szinten csinálta a csoportvezetést, és senki nem fizette meg, hacsak nem volt egy olyan művelődési ház, ahol alkalmaztak népművelőket. Amikor a művészeti iskolák kezdtek alakulni, akkor az a könnyebbség lett, hogy itt tantervek vannak, melyek meghatározzák, mit kell tanítani. Így nemcsak bementek a gyerekek színjátszó próbára, hanem volt külön beszéd-, mozgás-, és énekórájuk is. Hogy most mi lesz velük… Azt látom, hogy nagyon izgalmas és nagyon kellemes generációváltás van a diákszínjátszásban: sok helyen huszonévesek vezetnek csoportokat nagyon szép eredményekkel. Nekik még sokkal több energiájuk van a szervezeti munkában is részt venni. Az is jó, hogy korosztályban közelebb állnak ezek a csoportvezetők a diákokhoz és sokkal jobban tudják, hogy mire van szükségük. Így a jövő az, hogy felpezsdülünk és vidámabbak leszünk!

A képek illusztrációk forrás: Az ODT facebook oldala