Jövőnéző Fesztivál 2012 szeptember 7-8., Örökmozgó Filmúzeum

Minden mondat unásig ismert, ami a “medializált világunkban” szókapcsolattal kezdődik. Az olvasókra tekintettel ezt a szerkezetet hanyagolom, de jelezni kell a téma fontosságát, hiszen az első Jövőnéző rendezvénysorozat kapcsán ez kihagyhatatlan. A programok tematikája az új műfaj, a könyvtrailer megjelenése köré csoportosult a médiumok a palettáján, a fesztivál apropója pedig egy pályázat volt, melyen könyvfilmek versenyeztek a közönség- és zsűridíjakért.

A minifesztivál törzsprogramjait szakmai beszélgetések adták, melyek a fiatal műfajt próbálták meghatározni, kijelölni a határait, s felkészíteni a közönséget arra, hogy végül is miket láthattak a moziteremben. Nyilvánvalóan kizárólag ilyen programokkal nem lehet kitölteni két napot, ezért a köztes időkben irodalomhoz kapcsolódó filmek vetítése, és medialitáshoz kapcsolódó könyvek bemutatása volt terítéken.

Az első ilyen program a Privát Mészöly vetítése volt, péntek délután egy órakor, öt emberrel a moziban. A lagymatag érdeklődés nem a rendezvény vagy a film számlájára írandó, hiszen a dolgozó emberek bajosan tudtak volna eljönni erre a programra, így unatkozó egyetemistákból állt a közönség. Rá tudtam így hangolódni a filmre és az irodalomra, a köztes műfajokra. Jó választás volt ezt a filmet vetíteni, hiszen színvonalas alkotás, viszont talán felvet némi etikai problémát. Csinálhatunk-e filmet olyan ember “privát” életéről, aki dühöngve kéri a feleségét, hogy ne írjon róla naplót? Megkérdezhetjük-e a filmben a szeretőjét? Mindenesetre a kérdések nem rendítettek meg annyira, hogy élvezhetetlenné tegyék a filmet, melyben kortárs művészek szólalnak meg egyre intimebb hangon Az atléta halála szerzőjéről.

Túltöltődtem egy időre filmmel és irodalommal, ezért kis szünet után tértem vissza. Lesújtottam magamra, s megnéztem 67 könyvtrailert. A műfaj még ki nem taposott úton, gyermekcipőben jár, el lehet nézni neki tehát a botlásokat. Alapvetően kétféle kisfilmet lehetett látni: olyanokat, amelyek a filmes trailer nyelvén szólnak, többnyire ponyváról, s a könyvből kivett jelenetfoszlányok megidézésével, szenzációs(vagy hajhász?) technikával próbálták felkelteni az érdeklődésemet, s olyanokat, amelyek a művészi rövidfilm elemeivel machinálva festették le egy könyv hangulatát, hol hatásosan, hol a művésziség határait átlépve kínosan. De azért nem vagyok elégedetlen, műfajszüléshez megfelelő gyermekágy volt az Örökmozgóban levetített közel két és fél óra.

A következő programon Molnár Gábor Tamás mutatta be Fodor Péter és L. Varga Péter közös tanulmánykötetét Bret Easton Ellisről. A moderátor segített a közönségnek, bevezetőjében beszélt Ellisről, a könyv felépítéséről és a felvetődött kérdéseiről. Olyan kulcsszavak következtek, mint filmszerűség, terrorizmus mint jó értelemben vett brutális szakmaiság, Ellis szerepe a kritikavitában, műveinek eddigi értelmezései érintőlegesen, metakritika, A vonzás szabályai, és persze az állandó kérdés: Miért éppen Ellis?

A válasz prózai, szinte adta magát az amerikai szerző ehhez az elméleti beszédhez, a furfangos szövegek megérdemlik a mély elemzést, sőt, mikor a szerzőpáros írni kezdte a munkát, még Ellis-monográfia sem volt, így egy bombát kívántak fellőni az irodalom levegőjébe. A munka készülte alatt ugyan kijött két könyv, de L.Varga Péter és Fodor Péter műve mégis rendhagyó, mivel talán ez az egyetlen Ellissel foglalkozó szakirodalom, amit nem nők írtak, így egy falatnyi “maszkulin távlat” is jut a lelkes értelmezőknek. A beszélgetés továbbra is izgalmas maradt, szóba került a technika, ami egyszerre lehetővé teszi a beszédet, és be is zavar a hangok megértésébe, a minimalizmus, és Ellis távolsága (idegensége), aminek okán a két szerző még mindig képes lenne könyvet olvasni az Amerikai Pscyho szerzőjétől.

A JAK-füzetek bemutatóját nézem meg ezek után, a színpadon Áfra János, Bencsik Orsolya, Nagypál István és Váradi Nagy Pál meghívott szerzőkként, őket kérdezte a sorozatszerkesztő, Sopotnik Zoltán. A kedves irodalmárok felolvastak, a szövegek izgalmasak voltak, szóba került a határon túli irodalom és az identitás kérdése, s természetesen az egyes szerzők szemlélete, munkássága is. Négy kötetet egyszerre bemutatni mindig nehéz feladat, de szerencsére most jól sikerült, a közönség nem megterhelve, hanem felüdülve állt fel az irodalmi kikapcsolódás után.

A magas irodalmat szubkultúra követte, számomra új műfajjal, a slam poetry-vel, igazán úttörő ez a jövőnéző fesztivál. Simon Márton nyitotta meg az estet, beszélt a szájalásról, engedélyezte a közönségnek a bekiabálást és hangos nevetést. Indián és Pion Pisti után átadták egy kis időre a színpadot a JAK-tábor slam munkacsoportjának tagjainak. Négy lány állt a színpadon, és olvasott humoros vagy provokatív szövegeket. Szájaltak a hölgyek egyet-egyet, aztán újra három férfi állt a középpontban, és úgy tűnt, végeláthatatlanul folytatják majd a beszédet. Nyitottan jöttem, csalódottan álltam fel, csak Pion Pistin tudtam nevetni vagy egy kicsit elgondolkozni, de túlterhelést kaptam a romkocsmák félhomályában ücsörgő diplomások védelmétől, ezt a képviseletet köszönöm, de elutasítom. A közönség nem is hasonlított rám, ők szórakoztak és boldogok voltak, talán ez egy pesti műfaj, amihez túlságosan vidéki vagyok.

Másnap kritikai beszélgetések hallgatásával indítottam a napot, filmkritikusok próbálták meghatározni a könyvtrailer műfaját. Baski Sándor, Hanula Zsolt, Sepsi László és Schreiber András vett részt a Pál Dániel Levente által moderált kerekasztal-beszélgetésen. A kritikusok próbálták körüljárni a műfajt, szóltak az előzményeiről, a filmek időkorlátairól, és arról, mi különbözteti meg ezeket az előzeteseket filmes testvérüktől. Egyes esetekben úgy néz ki, semmi, hangzanak a vélemények, a műfaj nyelve még kialakulóban van, így határai még nincsenek. Ez vagy lehetőséget ad mindenre, vagy más műfajok másolását eredményezi. A kritikusok mégis egyhangúan megegyeztek abban, hogy leginkább a gyermekkönyveknél működik a műfaj, ahogy ezt a verseny eredménye is tükrözte. Izgalmas beszélgetést hallgathattunk meg szakértőktől, bő egy órában.

A következő programpontban is a trailerekről volt szó, de most filmesek helyett kiadósok vitatták meg a trailer lehetőségeit. Csapody Kinga, Péczely Dóra, Sárközy Bence, és Tímár Rita volt a figyelem középpontjában. A kiadók örömmel veszik az újdonsült műfaj születését, maguk is alkalmazzák mint marketinges stratégiát, azonban az új reklámmódszer tere még számukra is kérdéseket vet fel. A Youtube nem elég, csak ha egyébként is adott a szerző, vagy a mű köré épített mítosz. A moziban való vetítés viszont többe kerül, mint a könyvnek az előállítása. A trailer csak egy kampány része lehet, azonban a magyarországi kiadók költségvetésében így is kevés jut a marketingre. Ha a könyvfilmek felülete fixálódik, s megtalálják a maguk helyét, akkor viszont általánossá válhat ez a reklámozási típus.

Az eladásból áttértünk a reklámba, Barta András, Fabricius Gábor, Farkas Gábor járta körül a dolgot marketinges szempontból, Vécsei Rita kérdéseire válaszolva. A beszélgetés izgalmas volt, és többé-kevésbé sikerült dűlőre jutniuk a szakembereknek: legyen rövid a reklám, terjesszük a célközönség területein, éljen a digitalitás és a kúer kód! Olvassunk a trailerben vagy ne, jó-e a beszélőfej, informatív legyen, vagy hangulatot közöljön a film? Hallgattam volna tovább is a szimpóziumot, a szakszavakat, a marketinges nyelvet és az ötletelést, úgy éreztem, a kulisszák mögé lestem be.

A szakmai beszélgetések után sor került az eredményhirdetésre is, melyet a volt és a jelenlegi JAK-elnökök, Balogh Endre és Gaborják Ádám vezettek. A zsűri a profi kategória filmjei közül válogatott, Fabricius Gábor, Divinyi Réka, Benedek Anna, Forgács Nóra Kinga, M. Tóth Kinga ítélete szerint a harmadik helyezést Hubai Gergely Torn Music című könyvéhez a zLabor által készített filmje kapja, a másodikat Koszti Zsuzsa kaparintotta meg, aki Mats Strandberg-Sara Bergmark Elfgren A kör című könyvéhez készített trailert, s az első helyezett pedig egy gyermekkönyvet beharangozó könyvfilm lett: Erdős István Aprótörpe indiánok című könyvéhez a szerző által készített trailer kapta. A nagy Facebook-verseny győztese Köllő Ildikó és Balázs Brigitta filmje lett, ami Nagypál István A fiúkról című kötetét digitalizálta. A kisfilmet megvásárolta a JAK, ahogy a verseny másik legnagyobb esélyesének filmjét is elhappolta a kötet kiadója (Jelenkor), így Tóth Olivér – Czapáry Veronika Anya kacag című könyvének filmesített változata sem maradt elismerés nélkül.

A győztes filmeket le is vetítették, örömmel konstatálom, hogy sikerült kiválasztani mind a zsűrinek, mind a közönségnek a legszínvonalasabb filmeket, igazság és béke honol a díjak körül. Az utolsó program, a  Harcsa Veronika duó előtt egy kis avantgárd volt, az Opál színház performansza az ötvenes évekről. A színpadon fejlámpás emberek álltak, az egyik énekelt, a másik rappelt, a harmadik fejhangon beszélt. Előttük két félmeztelen férfi, akiknek vörös csillag van festve a testükre. Szaxofon és dob. Jugoszláv irodalom hangzik, és rekedt hangokon felcsendült a Megáll az idő. Újra konstatálom, hogy örökké anvantgárdista maradok, elégedetten lépek ki az Örökmozgóból.

Jövőnézőt jövőre is!

Fotók: Rostás Bianka