A Szépművészeti Múzeum eddigi legnagyobb alapterületű időszaki kiállításában ízelítőt kaphatunk Kína sokoldalú képzőművészetéből az 1978-as évtől kezdve napjainkig. Eddig még sosem érkezett ekkora méretű kiállítás Kínából Európába, ezért is nevezte a ,,leg”-ek kiállításának dr. Baán László, a múzeum főigazgatója.

A Kínai Nemzeti Művészeti Múzeum több százezer, jelentőségteljes 20. századi művel rendelkezik, a nálunk kiállító százhuszonöt művész pedig a mai Kína művészeti elitjének tagja. Az utóbbi évtizedekben a kínai művészek hírneve is jelentősen nőtt. Számos alkotó mutatkozhatott be nemzetközi kiállításokon, mint például Wu Guanzhong, akinek a műveivel már Budapesten is találkozhatott a közönség. A most bemutatott keresztmetszet azért is rendkívüli jelentőségű, mert egyedül Budapesten látható, és kifejezetten a magyar Szépművészeti Múzeum számára állították össze.

 

Guang Tingbo: Folyékony vas – verejték

A kiállított tus- és olajfestményeken, grafikákon és plasztikákon keresztül betekintést nyerhetünk ennek a távoli országnak a kultúrájába, és azokba a változásokba, melyek a 20. században mentek végbe a kínai képzőművészetben. ,,1978-tól kezdődően Teng Hsziao-ping vezetésével újfajta ideológiai trendek kezdtek el meghatározóvá válni Kína művészetének alakulásában” – ismerhetjük meg a művek történelmi hátterét a kiállítás kísérőanyagából.

A hagyományos kínai művészeti formák találkoztak az olyan modern, nyugatról érkező kifejezőeszközökkel, mint például az expresszionizmus, és ez teljesen új stílusirányzatok létrejöttét tette lehetővé. A ’80-as és a ’90-es években megjelent a szürrealizmus, a hiperrealizmus, az európai hagyományokat követő klasszicizmus, valamint a vidéki életet bemutató rurális realizmus is. A tradicionális technikával készülő művek – mint például a tusrajz és a fametszet – még őrzik a hagyományos kínai esztétika nyomait, ám egyúttal a mai társadalom problémáira is reflektálnak.

Az idő viszontagságai

A kiállítás három különböző oldalról közelíti meg Kína világát. Az első és egyben legnagyobb blokk Az idő viszontagságai címet viseli. A történelmi-politikai témák ábrázolása mellett az alkotók igyekeznek pontosan megörökíteni a villámgyorsan változó kínai valóságot, a korábbi idealizált munkások és parasztok helyett a képeken valódi emberek és sorsok tűnnek fel. Az urbanizáció, a globalizáció, a piacgazdaság térnyerése, a társadalom gyökeres átalakulása új témákat ad. A gyors növekedés új lehetőségeket és alapvetően optimista szellemiséget hozott, ugyanakkor folyamatosan újabb problémák kerülnek felszínre. Az itt látható művek nem csupán műalkotások, hanem egyben e viharos korszak kordokumentumai is.

Lu Yushun – A világ nyolc égtája, 1994

Az egyik leginkább magával ragadó kép Lin Sen Falvak című festménye, melyen a vibráló színek és a szürke színvilág éles kontrasztot alkotva egyszerre van jelen. A hatalmas képen a művész a vidéki kínai élet eseményeit örökítette meg olyan részletgazdag ábrázolással, hogy belemélyedve szinte mi is ott érezzük magunkat, és még a lustálkodó macskát is megtaláljuk az egyik ház ablakában ülve.

A természet költészete

Tovább sétálva megtekinthetjük a kiállítás azon részét, amely a természetet tematizáló műveket fogja csokorba. A kínai tájképfestészet módja alapvetően eltér a nyugatitól; célja nem egy objektív kép megalkotása, sokkal inkább az ember és természet kapcsolatának megragadása. Ez a festészetmód nem a valós tájat, hanem a festő belső lelkivilágát tükrözi. A ’70-es évektől újra az ember és a természet harmóniája került középpontba: a hagyomány újjáéledt, de lassan kitágultak a tradicionális tusfestészet keretei, így a művészek új technikákkal is kísérletezni kezdtek; többek között modern grafikai eljárásokat és olajfestéket alkalmazva.


Lin Rongsheng – Táj az esős évszakban

A sokszínűség gyönyörködtet

A kiállítás harmadik része – címéhez hűen – a legtarkább. Belépve a terembe rögtön Wu Tong négy, üvegszálas műanyagból készített szobrába ütközünk. A szobrok a hagyományos Pekingi Opera karaktereit ábrázolják, csöppet sem hagyományos megvalósításban. Az utolsó rész képei kétségkívül igazán sokszínűek, s nehéz lenne kiragadni egyet közülük, hiszen mind más módon szól a kép nézőjéhez.


Yu Hong – Ő – ’80 után született írónő

A különböző technikákkal készített, változatos témájú képek melletti ismertetőkön további érdekességekre bukkanhatunk, melyek segítenek jobban megérteni a képek történelmi hátterét, vagy dióhéjban megismertetnek bennünket a festők életével, jelentőségével.

A tárlat visszhangja vegyes; vannak, akik szerint páratlan a képgyűjtemény, mások pedig támadják a képválasztás, a sokféleség miatt. A múzeum dolgozói szerint sokaknak azért nem tetszik a kiállítás, mert Kínát abból kiindulva ítélik meg, amit Budapest utcáin látnak, a gyorséttermekből és a piacokból. Az eltérő véleményeket félretéve mégis azt gondolom, érdemes rászánni néhány órát a tárlat megnézésére, hiszen eddig oly keveset láthattunk e sokszínű és nagy múltú ország képzőművészetéből.

A tárlat 2012. szeptember 9-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban.