Vége a fesztiválszezonnak, újra őrjönghetünk a tárgyfelvételkor, ásítozva kapaszkodhatunk a metrón, és miközben egy-egy sanda pillantást vetünk a karunkra, a karszalag eszünkbe juttatja a fergeteges fesztiválélményeket, és hogy milyen őrült kalandokba keveredhettünk a nyáron. Idén 13 fesztiválon buliztunk együtt, így bőven van min nosztalgiáznunk.

Összeszedtük tehát egy posztba az idei év legjobb fesztiválélményeit, döntsd el te, melyik volt a 2012-es szezon legjobbja!

PAFE (május 24-27.)

center

Mint öt éve mindig, idén is a Pannonia Fesztivál nyitotta meg a fesztiválszezont. A megszokott helyszínt, a Cseri-parkerdőt idén Szántódpuszta váltotta fel. A legolcsóbb-legkorábbiról Bordás Balázs így írt: „Az égiek nem sajnálták az áldást a 2012-es Pannónia Fesztiváltól. Ez egyszerűen minden más benyomást elfed: olyan szintű szétázás, dagonya, sárcsúszda volt az egész fesztivál, amit nehéz szavakkal leírni. Eleinte röhögtünk az esőn, még örültünk is egy kicsit neki mint hangulatelemnek, aztán bokáig süllyedve a sárba már annyira mindegy volt az egész.” És ha mindegy is, a beszámolók azért megörökítettek egy nagyon sokat csúszott Flo-Rida koncertet, egy 170-es tempójú őrületes bulit Brainsen és tarháló punkokat is.

Fishing On Orfű ( június 21-23.)

Van-e szándék? A FOO minden alternatív zenerajongó kötelező évi zarándoklata. Braun Barna szerint ezért: „A siker titka talán az, hogy nem akar megagigaszuper n+1. sziget-copy fesztivállá válni. Se egy nagy, fesztiválkártyát kínáló banknév vagy kifizethetetlen italmárka, helyette van olcsó jegy, magyar alternatív zene, ingyen strand.
Ahogy a fesztivál atyja, Lovasi András tavaly nyilatkozta, „itt talán néha látszik, milyen lehet JÓL élni, ahhoz képest, ami általában jut”, s ezt a Fishing maximálisan teljesíti is, hiszen önmagában hatalmas dolog az is, hogy a fesztiválra érkezve nem akar már rögtön a kapunál megalázni két krumplifejű ork, hanem kedves, mosolygós lányok kérdezik meg, hogy van-e nálad alkohol” – emellett pedig a FOO-n idén forgatott klipet a HS7, volt „esküvő” az Üllői Úti Fák koncertjén, és Rátgéber ismét megpróbálta átugrani a tavat (nem sikerült).

Utcazene (július 4-7.)

Évente három napra Veszprém királynőit az utcazenészek váltják fel, macskakövön innen és túl. Esténként pedig a hivatásos profik is bemutathatták, mit tudnak: „A Subscribe most is elhozta harmadnapon a vihar ígéretét, és a már jól megszokott villámlás és égdörgés kíséretében zenéltek a fiúk. Bár most a természeti erők csak zúztak egyet velük, szerencsére nem kergették haza a közönséget egy hatalmas zuhéval.” A beszámolóban Kiss Erika Máriától azt is megtudhattuk, hogy Szabó Balázs és bandája miatt útlezárást rendeltek a szervezők, a fesztiválozók hada pedig évről évre pukedlizve ad hálát Veszprémnek az ingyen mulatságért!

EFOTT (július 3-8.)

Csúnya beletenyereléssel a veszprémi mulatság idejébe, ezúttal Velencén vert színpadsort az egyetemisták fesztiválja, az EFOTT. A FÉLonline.hu idén először kultsátorral is kiköltözött a fesztiválra, így lehetett nálunk lájkért könyvet nyerni, és verseket is hallgatni. Körtesi Márton szerint: „Mindent összevetve azt hiszem, annyit kijelenthetünk, hogy az idei EFOTT a szervezés masszív hiányosságai ellenére sem volt teljes kudarc. Két kihagyhatatlan nagyszínpadi koncert és számos emlékezetes előadás kárpótolt a szenvedéseimért és bosszankodásomért, de annyit azért kérek, hogy a jövő évi fesztiválon ne nullszaldóra jöjjünk ki. Ám az emberek nagy része még így sem feledkezett meg egyelőre arról, hogy szórakozni, és nem panaszkodni jöttek el.„ Mi sem.

MésziStock ( július 13-14.)

Gondoltatok már arra, hogy mi lenne, ha egy házibuliba tíz fő helyett százan mennének el? És arra, hogy ez a száz hozza az ismerősét és annak az ismerősét is, hogy együtt csinálhassátok a fesztivált? Egy csákvári csapat megcsinálta, Braun Barna pedig tesztelte a bulit: „A Stock inkább egy kétnapos juliálisra hasonlított, mint zenei fesztiválra, mégis sok olyan dolog van, ami a mérleg nyelvét a csákvári Mészáros testvérpár rendezvénye felé hajlítja a másolni nem kívánt, sorozatgyártott bizniszfesztiválok felől. Dicséretes az, hogy gyakorlatilag nonprofit, elképesztő technika vagy más anyagi javak nélkül sikerült a zömében Fejér megyei fiatalokból álló közönséget két napig baromi olcsón szórakoztatni.”

Hegyalja (július 18-22.)

Négy napnyi folyamatos zúzás, a szünetekben pedig a helyi borokat felmérő pincebejárás jellemezte a Hegyalja fesztivált. Tóth Olivér Istvántól így nemcsak a koncertekről, a civil faluról és a borokról, de a hangulatról is átfogó beszámolót kaptunk:
„Mikor megpillantottuk a Hegyalja fesztivál területét, éppen egy nagyobb csődület lelkes biztatása mellett három fesztiválozó ugrott fürdőnadrágban a hídról a Tiszába. A vízbeérkezés után mindhárman hangos szóval biztosították a hídon maradtakat, hogy ez jó buli, csak picit fáj. Az egész rendezvényre jellemező egyébként ez a fajta fesztiváljelleg, a kemping területén senki nem lepődik meg, ha férfiak egy szál napszemüvegben egymás mellkasába borotválnak vicces alakzatokat, a fesztiválon a nyakörves, egész testes csipke ruhás gót-punk teljesen mindennaposnak számít.”

Bánkitó fesztivál (július 20-22.)

A Bánkitó fesztivál a neohippik kedves találkozóhelye, ahol közlekedni biciklivel éri meg leginkább, a nappali semmittevés helyett pedig szabadegyetemi programok és jelzőtábla-kiállítás gondoskodik arról, hogy ne csak a lábad, de az agyad is járjon a tó mellett töltött négy nap alatt. Jelinek Nórának pedig nem csak a programokra voltak dicsérő szavai:
„Ami nagyon tetszett, az a falubeliek kedvessége és türelme, a rengeteg helyszín, a szervezői leleményesség és kreativitás, a táj szépsége és az általános jó hangulat volt.
Hiszen ha éhes, ha szomjas, ha szomorú, ha fáradt az ember, itt mindig akad egy segítő kéz (gyakran teli Re-poharat szorongató kéz, de mivel úgyis megkínálnak, ez nem gond), egy jó szó, vagy egy üres sátor, hogy feltöltődhessünk. Mert Bánkon lehet!”

Campus (július 25-29.)

Kelet-Magyarország legnagyobb fesztiválja, a Campus idén is a Nagyerdőbe várta a bulizni vágyó fiatalokat, de a koncertek mellett bőven jutott idő az irodalomra is, így a Kulter.hu sátornál izgalmas irodalmi viták részesei lehettek az arra járók Beck Zolival vagy éppen Závada Péterrel. Esténként pedig jöhetett az ereszd el a hajamat, az Anna and the Barbies énekese például pasikat vetkőztetett koncert alatt: „A második számnál megindult az orgia, Anna lejött a színpadról meztelen embereket keresve. A fiúk nagy lelkesen vették le legalább a felsőjüket, ami néhány lányról is lekerült, majd guggolva próbálják az énekesnőhöz minél közelebb átélni az együtt légzés élvezetét. A művelet végül az egyik srác érzelmes „Kibaszottul szerelmes vagyok beléd” vallomásával zárult.„ – számolt be Farkas Evelin.

Művészetek Völgye (július 27 – augusztus 5.)

A Művészetek Völgye a maga tíz napjával leginkább a szellemi feltöltődés és a testi pihenés helye, csodálatos tájaival, egész családnak szóló programjaival, különleges ízeivel, napi Hobológiáival, ott íródott versremekeivel és szemet gyönyörködtető vásárfiáival. A nappali forgatag estére pedig kellemes kis dzsemborivá változott.
„Ahogy enyhült a meleg, és ment le a nap, egyre inkább duzzadt a forgatag. Az utcák megteltek kellemes muzsikával, hiszen a színpadokon is rázendítettek a zenére. Főként akusztikus dallamok és bluesos akkordok csendültek fel, eközben pedig minden szórakoztatóegység megtelt vidáman csevegő látogatóval, akik jó kedvvel fogyasztották fröccsüket, sörüket vagy valami szomjoltó itókájukat. A Hobo Klubban Póka Egon Experience koncertje sokakat vonzott. Családias hangulatban telt, és a Led Zeppelin munkássága előtt tisztelgett a zenekar” – mesélte Kruppa Dorottya.

Ördögkatlan Fesztivál (augusztus 1-5.)

A villányi borvidék öt faluját immáron ötödik alkalommal lepték el a színházi társulatok, zenekarok, irodalmárok és vándorcirkuszok.
Körtesi Mártontól pedig pontos beszámolót kaptunk a palkonyai pincesorról és az előadásokról is: „Az első tíz percben csak lazán egymáshoz kapcsolódó ivós történetek követték egymást, és hiába voltak önmagukban szórakoztatók, a cselekmény kidolgozásában, a hangulatteremtésben nem sok szerepük volt. Cserébe viszont széles keresztmetszetét kaptuk a diszkóközönség sztereotípiáinak, kezdve a csak közösségi nyomásra buliba járó áldott lélek és a feltételezhetően állandó speedmámorban élő, sekély szellemű barom szent frigyétől a nagyobb szülői szigorról álmodozó cinika és fiatalkorát visszasíró anyja közötti kedélyesen kínos egyensúlyig, útközben érintve a naiv táncos és a gonosz diszkótulajdonos fabuláját. Csak egy közös éneklés hiányzott a végéről, hogy levonják a tanulságot: aki drogozik, az rossz, rossz, nagyon rossz, és Te, kedves néző, soha ne drogozzál.”

Ozora (augusztus 7-12.)

Az Ozora fesztivál zárt közösség, újságírók nem tudósíthatnak róla, a titkot felfedni pedig 120 euróba kerül. Bár idén rendőrök rohamozták meg a pszichedelikus mámortanyát, mind tudjuk, hogy az igazság a kapun túl van. Sós Dóra Gabriella azonban megírta nekünk, milyen az igazi Ozora:
„Aki definiálni tudja a goa és a psychtrance közt a különbséget, attól várom a disztinktív ritmusképletet! Amikor kis tökösként az Alíz Csodaországban c. videót néztem végtelenítve, akkor még nem tudtam, hogy Ozorán is ugyanez vár majd. Telítődtek az érzékeim, az egész egy nagy áramlás volt. A Main Stage-nél állandóan ment a zúzás. Oldalt a sár, aztán az óriáskerék, távolban Mordor rémisztő tornya. Aki igazán hardcore volt, a tánctér közepén verte föl a sátrát. A Chill sátoron megtaláltam a névtáblám, és éjszakánként illúzióvá változott. A nádtetőre pszichedelik vizuál effekteket vetíteni – ez stílus!”

Gödör Kemping (augusztus 21-26.)

A bezárt és új helyszínen feltámadó Gödör Klub szellemiségében szervezték az agárdi Park Strandon az első Gödör Kempinget, ahol a Klub közeli előadók mellett izgalmas, környezettudatos programok, workshopok, piac, közös csillagles és táncelőadás várta az érdeklődőket. A közös nyaralásról Alapi Tímea Katalin így írt: „„Olyan, mint az Erzsébet téren.”
Közvetlen, természetes, békés kavalkád, amelyben nem meglepő két koncert között a kortárstánc-improvizáció. A Villany Leó Táncműhely előadói feltették az ö-re a pontokat, elhozták a Gödör Klub szellemiségét, tudatosult bennünk, hogy itt semmi sem lesz a megszokott. A hazai és külföldi táncművészek számára egyaránt nyitott platformként működő műhely előadásai megismételhetetlenek és – a tánchoz cseppet sem értő jómagam szemével is – magával ragadóak. Az érzelmek, kapcsolatok mozdulatokon és zenén át történő transzfúziója gondoskodott arról, hogy egy percig se tudjunk felocsúdni a colorStar varázsolta hangerdőből.„

SZIN (augusztus 22-26.)

A legutolsó fesztivál a nyáron, a záró ceremónia minden évben a SZIN. A hűs Tisza-part, a hazai előadók népes sora és a kellemes árak idén is több tízezer egyetemistát hozott össze az utolsó hangos dalokra, de a hazai kedvencek mellett olyan külföldi előadók is korbácsolták a kedélyeket, mint a Parov Stelar vagy Kosheen, míg a Partfürdő másik végén táncházzal ugráltatták meg a fröccsön szocializálódó társaságokat. Persze, a SZIN-ezd újra himnusz sem maradt ki a sorból: „Mező Misiék koncertjén mindig úgy érzem magam, mintha egy vásári mulatságra keveredtem volna, a szememmel keresem az inges fiúkat, akik pörgős szoknyás lányokat táncoltatnak és a foghíjasan mosolygó nagymamákat: a Vidéki sanzon és a Pálinka Dal dallama, úgy érzem, mindenki száját felfele tudja görbíteni, bár a vásári mulatozókról hamar kiderült, hogy igen csalfa népség. Legalábbis, ha a kézfeltétel arra a kérdésre, hogy ki csalta meg a párját, a Gondatlanságból elkövetett emberölelés előtt mindenki részéről őszintén érkezett, hűségből megbukott a fesztivál.” – írja Nagy Kátya

Na, sikerül választani? : )

[poll id=”3″] A szavazást szept.9.-én lezártuk. A pontos végeredmény itt