Tiszta vizű medencék helyett (mivel a fürdő kettőkor bezárt) a SZIN Plázs melletti takaros kis elkerített részen locsolták egymást bikinis lányok és fürdőgatyás fiúk, néha egy-egy a folyóban elhúzó hajó vagy a Liptonos habfürdőt lemosni rohanó embercsapat vert csak hullámot.

több kép a Facebookon

A péntek este a Heineken Nagyszínpadnál a Magashegyi Undergrounddal kezdődött. Bocskor Bíborka nemcsak hangjával, de csörgőkígyószerű mozgásával is rabul ejtette a közönséget, nem volt nehéz átvenni az énekesnő lelkesedését és mozdulatait, bár sajnos számomra a koncert valahol a Szerelemtabletta ékes sikolyával ért végett, mivel a következő számnál már az elsősegély-sátorba rohantunk, ugyanis fenéken csípett egy méh. Az elsősegélyesek jó fejek voltak, nem röhögtek, miközben ülepem ápolták, és nemcsak az említett csípést, egyéb, az éjszakázás okozta sebeimet is azonnal szemügyre vették és ellátták.

A „katasztrófaelhárítás” után vájt füleinket a Péterfy Bori & Love Band felé fordítottuk. A szőke díva egyébként Szegeden adta szülése előtti utolsó koncertjét, majd anyaként is itt lépett először deszkákra, mostanra pedig büszkén újságolta közönségének kisfia első lépteit. No, persze a show ettől még nem ment át délutáni matinéba, a már megszokott hajrázós Labamba, teátrális kézmozdulatok, kitörő vulkáni erők lengték be a nagyszínpad előtti régiót.

több kép a Facebookon

Persze, az utána következő Irie Maffia sem telhetett el mozdulatlanul, a kezeket fel! felkiáltás csak üres emlékeztetőként hatott, a már eleve magasban csápoló embertömegnek. Nekem pedig ugye nem volt választásom, táncolnom kellett, bár az Irie Maffia közönségét elnézve, ha nincsenek seggbeszurkálós darazsak, akkor is mindenki ugrálásba kezd a dancehall és a reggae ütemeit hallgatva. Lehet, hogy péntek révén már több volt a napijegyes is, mindenesetre eddig Colombóék a hét kedvenceinek tűntek, és ennek megfelelően kétszer is sikerült őket visszatapsolni.

Habár az ATB fellépése alatt az emberek úgy álltak a Nagyszínpad előtt, mint a heringek, az őrületes arcon pörgés elmaradt, a színpadkép is csak a dj-ből és pultjából állt. Mások beszámolóiból ítélve a nagy érdeklődés inkább szólt a külföldi névnek és a 28-as korosztálynak, mint sem a német DJ zenéjének. Mint nem túl nagy kedvelője a műfajnak pár szám után ott is hagytam az ATB-t Soerii&Poolek DJ act-ért, ahol legalább volt body surfing, csirkének öltözött ember, gumi kalapácsok és félmeztelenül vonaglós néni.

több kép a Facebookon

Fél egy után ismét party bejárásra indult a legtöbb, még nyughatatlan fesztiválozó. A dubstep és elektronikus zene mellett pedig üdítő meglepetés volt az Összművészeti tér táncháza. A DJ-k és a bulisátrak hajnal négykor fújnak takarodót esténként, így a legtöbb ember ilyenkor a silent disco medencéje felé veszi az irányt, ahol a fejhallgató két csatornájából választhatsz szétszedős dub stepet vagy örökzöld slágereket. Vicces volt figyelni, ahogy a Queen, Kispál és a Borz vagy Tankcsapda slágereire ugrál vagy éppen vonatozik a közönség, míg mások eközben ritmusosan szeletelték a levegőt.

Reggel 6-kor azonban a medencediszkó felett is fel kelt a nap, előbújtak az eddig sötétbe burkolózó álmos tekintetek, én pedig megijedve a fénytől a hídon át hagytam magam mögött a Szegedi Ifjúsági Napok harmadik napját.

Fotók: Rostás Bianka