Az Irie Maffiának köszönhetően a levegő se hűlt le, Beenie Manék megmutatták, mi is az a dancehall, a Rotfront átadta az Emigrantski Republik útlevelünket. Ilyen volt a Gödör Kemping első napja.

Még mindig nem kell tömegekről beszélnünk, ha a Gödör Kemping látogatottságát firtatjuk, de azt kell mondanom, jó ez így. A szervezők bizakodók, elvégre ez még csak az első nap volt, ezután jön a java. A nulladik nap hiányosságait lassan sikerült kiküszöbölni, van már több étkezési lehetőség, működik a helyi piac pékáruval, hús- és tejtermékekkel, gyümölcsös standdal és az italpultoknál is látványosan nagyobb a nyüzsgés. A délelőtti jóga mellé társult drogkereső kutyás ellenőrzés sem szegte kedvét a kempingezőknek, mindenki tudja, most ez az új trend a fesztiválokon. Meg a rengeteg feljelentés olyan területekről, ahová nem is hallatszik a zene.

A helyzet az, hogy az egész kemping olyan, mint egy nagy közös nyaralás és bizony el is veszted az időérzékedet, amint belépsz a fesztivál kapuján. Ezt egyrészről a kellemes környezet, a rohanás hiánya okozza, másrészről viszont az, hogy a programok folyton csúszással kezdődnek. Így volt ez a megnyitóval is, amit egy másik színpadon, mint ahová ígérték, húszperces késéssel Németh Juci elintézett annyival, hogy a fesztivál meg van nyitva, mindenki érezze jól magát. Persze, ez nem is szerepelt a programban, így nem meglepő, hogy a kutya se figyelt rá.

Tóth István, Gárdony város polgármestere mint a rendezvény fővédnöke szintén jelen volt az eseményen. Kérdésünkre elmondta, hogy szívesen eleget tett a Gödör Kempinges szervezők felkérésének, bár meg kell vallani, elég furcsán mutatott, cseppet feszengett is ebben a színes neohippi forgatagban. Megtudhattuk, hogy sok helyi vesz részt a fesztiválon, többen családdal együtt, amelynek különösen örül, hiszen az ilyen rendezvények eddig nem igazán mozgatták meg a város lakosságát.

A civil sátrak felé sétálva hajmeresztő járműre lettünk figyelmesek, a Tűzmadarak Steam On! című klasszikus utcaszínház előadása ragadta magával a közönséget, és csakhamar népes nézősereg verődött össze a gyermekmedence előtti füvön. A történet kitalált korban, a steampunk világában játszódik, három fura figurája egy gőzhajtású velocipéd triciklivel menekül a törvény elől, elképesztő akrobata és zsonglőr mutatványokat hajigálva a közönség lába elé. Aki kedveli a klasszikus utcaszínházat, de szeretne látni valami újat, és cseppet sem prűd, mindenképp látogasson ki ma este a fesztiválra, ugyanis 22:00 órakor a Freak Fusion Cabaret kerül bemutatásra szintén a Tűzmadarak előadásában.

A komédiát kortárstánc és újcirkusz egyvelege követte, a D’Watt Nemzetközi Kortárstánc- és Cirkusztalálkozó keretein belül hazánkba látogató Roberto Magro a világhírű Magdaclan újcirkusz társulat vezetője, Fragments címmel magyar előadókkal mutatott be három rövid történetet, amelyeket a kemping különböző helyszíneire komponált. Az előadás érdekessége, hogy mindent egyetlen lapra tettek fel: ugyanazon napon született az ötlet, folyt a gyakorlás és került bemutatásra a kész projekt. A közönség érdeklődéssel, meglepődve fogadta az érthetetlen és a magas kultúra határán lebegő előadást, s jó magyar szokáshoz híven furcsállta, hogy itt bizony szó szerint követni kellett az eseményeket.

Szép lassan ránk zuhant újra az este, végre birtokba vették a szabadtéri színpadot a fellépők, és szempillantás alatt tömeg lett a nézőtéren, ahogy az Irie Maffia rákezdett. A fergeteges buli garantált volt, végre lehetett kényelmesen táncolni, ugrálni anélkül, hogy bárki-bárkit letaposott volna. Az Irie Maffia még mindig az a zenekar, amelyik összehozza az embereket, táncra bírja azokat is, akik máskor a hátsó sorban sörrel a kézben bámulnak. Ilyen elemi energiát képtelenség egy helyben állva csak nézni: magával ragad és azt veszed észre, hogy integetve ordítod a Hands in the Airt.

Senát sikerült elcsípnünk a Maffia koncert után, és nekiszegeztük a legalapvetőbb kérdést, amit csak lehetett:

„ Hogy érzed magad itt, a Gödör Kempingben?”

„Őszintén szólva egész nyáron egy csomó fesztiválon voltam és most először éreztem úgy, mintha nyaralnék. Gyerekkel voltunk itt délután, bográcsoztunk. Tetszik, hogy tiszta, rendezett, sok hely van, mondjuk kicsit kevesen vannak, egyébként ez is jól esett a sok nagy fesztivál után. Én kimondottan jól éreztem magam. Ez a fesztivál jó kis pecsét arra, hogy milyen volt a hangulat a Gödör Klubban, mit akartak átadni. Nem csak fellépni jártunk oda, jó volt kiülni, fröccsözni. Az, hogy változik: az élet változásokkal van tele, át kell alakulni, tovább kell menni, és szerintem ez megy tovább. Nagyon szeretjük és remélem, az új helyszínre is hívnak minket játszani.”

A kempingbe világsztárt hozott a szerda este, zenészeket, akikért a magyar kollektíva tagjai is megőrülnek: Beenie Man és csapata megmutatta, mi is az a dancehall, szülinapi ajándékként pedig rengeteg szeretetet és a Happy Birthday-t kapta cserébe a közönségtől.

Még nagyban tartott a színpadon a dancehall madness, miközben már a ska felé eveztünk a sátorban a Rotfronttal. Hatalmas tér plusz kevés néző egyenlő fergeteges buli, ugrálás, skankelés. A klezmer keveredett a raggamuffinnal, cigány dallamok magyar népdallal, reggae-vel, oroszol, angolul, magyarul, spanyolul itt-ott.

„Gypsy, jewish & gay” feliratú pólóban, törölközőben, a Félelem és reszketés Las Vegas-bant idéző szerelésekben őrjített a banda. Szövegeik komoly mondanivalóját önfeledt muzsikába csomagolva fecskendezik a szívekbe.

A Kemping folytatódik tovább, ma a Nemjuci, a Kiscsillag, a Supernem, a The Carbonfools és sokak nagy örömére a Pál Utcai Fiúk kerülnek étlapra a számos utcaszínház, filmes, életmód és zenei csemege mellett.

Fotók: Kiss Gusztáv