Művészetek Völgye 2012

Létezik egy eldugott kis hely a Balaton-felvidéken, ahol nyaranta tíz napra megmártózhatunk, illetve elmerülhetünk a rengeteg művészeti ág szépségében. Kapolcs és környéke, pontosabban Taliándörögd adott otthont a 2012-es Művészetek Völgyének. A vidék atmoszférája lankás tájaival egészen elképesztő élményt nyújtott, legalábbis egy nagyvárosi lakosnak mindenképp. Aki szívesen szakad ki a mindennapi pörgős és stresszes mókuskerékből, annak valódi élmény lehetett ezúttal is a Völgy. A hangulat pedig az utolsó három napon is csodás volt.


Augusztus 3-án, pénteken a művészeti fesztivál finisében kitartóan és jó kedvvel zajlottak a színesebbnél színesebb programok. Bár napközben kicsit nyugisabb volt mindenki, azért a látogatók nagy része szorgalmasan rótta a köröket a különböző udvarok között. Akik pedig csak a nyüzsgés miatt jöttek, azok vagy ettek és ittak egy jót, vagy kiültek egy szál gitárral a placcra és zenéltek az arra járóknak.

Ezen a napon részt vettünk a Palya-udvarban zajló nyílt kongaórán. Minden jelenlévő átadta magát a pörgős és vidám ritmusnak. Nem is volt kérdés, hogy mindenki élvezte-e, hisz a sok nevető és mosolygó arc elég biztosíték önmagában. A délután folyamán ugyanitt felcsendült pár híresebb dallam is az énekesnő előadásában. Nagyon tetszett az egyik ház falára kialakított fehér felület, ami tulajdonképpen egy vendégkönyv volt. Rengetegen írták le az udvarban, illetve a Völgyben szerzett élményeiket, de egy-két elismerő, lefirkantott mondat az olimpikonoknak is szólt. Ennek kapcsán említeném meg, hogy az Olimpiáról sem feledkeztek meg a szervezők. Egy nagyobb helyiségben nagy kivetítőn követhették figyelemmel a látogatók a sporteseményeket.

Bár a hőmérők már javában 35 fok körül szambáztak, a természet lágy ölén, távol a betondzsungeltől mégis kicsit elviselhetőbb volt a hőség. Így nem volt kétséges, hogy a többi udvar programjába is belekukkantunk. A zenés versimpró Kalákáéknál egyedülálló jelenség volt, legalábbis számomra. Együtt élvezhettük a pöttömökkel Molnár Krisztina Rita és Ferenczi György programját.

A Blue sPot Café porondján, pénteken még egy gitárkurzust követtünk végig, melyet Benkő Zsolt bonyolított le. A fiatal gitárvirtuóz növendékek pedig rengeteg jó tanácsot kaptak a tapasztalt zenésztől mind a muzsikálás, mind a szólózás terén. Az elméletet pedig nagy sikerrel ültették át a gyakorlatba.

Persze a meleg hamar pihenőre kényszerített, így a forgatagból kiszakadva egy kis nyugalomra vágyva kicsit körbejártuk a környező vidéket. Akik sátraztak a fesztivál ideje alatt, nagyon szép helyeken verhették le ideiglenes szállásukat. Bejártuk a közeli Csórompusztát, és bandukoltunk a kukoricásokkal és napraforgókkal szegélyezett földes utakon.

Természetesen este visszatértünk Kapolcsra, hogy belekóstoljunk az éjszakai életbe. A falucska szinte felpezsdült. Ahogy enyhült a meleg, és ment le a nap, egyre inkább duzzadt a forgatag. Az utcák megteltek kellemes muzsikával, hiszen a színpadokon is rázendítettek a zenére. Főként akusztikus dallamok és blues-os akkordok csendültek fel, eközben pedig minden szórakoztatóegység megtelt vidáman csevegő látogatóval, akik jó kedvvel fogyasztották fröccsüket, sörüket vagy valami szomjoltó itókájukat. A Hobo Klubban Póka Egon Experience koncertje sokakat vonzott. Családias hangulatban telt, és Led Zeppelin munkássága előtt tisztelegett a zenekar.

Augusztus 4-én, szombaton drága fotósommal kicsit jobban szemügyre vettük a hatalmas kavalkádot és a standokat, amelyek roskadásig voltak szebbnél szebb kézműves munkával. A látogatókat elhalmozták finomabbnál finomabb házilag készített falatokkal. Kenyérlángoson át a rétesig mindent lehetett kapni, mi szem-szájnak ingere. Leginkább az egyedi ékszerek iránt rajongó hölgyeknek kedveztek az árusok, hisz mindenhol gyönyörű fülbevalók, karpercek és nyakláncok függtek. A népies viselet iránt érdeklődök is sikerrel indulhattak beszerzőkörútjukra. Lemez- és könyvárusok is tiszteletüket tették Kapolcson.

Akik megunták a nézelődést, azok a falut átszelő kis patakban hűsölhettek, vagy kipróbálhatták az íjászatot, sakkozhattak vagy kirándulhattak egy nagyot.
Az állandó kiállítások is nyitott kapukkal várták az érdeklődőket, például kultúrtörténeti, természeti fotókiállítások, vagy egy több száz éves múlttal rendelkező kovácsműhely. A Kaposvári Egyetem hallgatóinak munkái is megjelentek Taliándörögdön.

Ahogy telt a nap, a programok is sűrűsödtek. Ismét ellátogattunk a Kaláka Versudvarba, ahol Lackfi János vezetésével a felnőtteknek szánt kreatív írásról szóló program zajlott éppen. A Művészetek Völgye ideje alatt majdnem kétszáz vers született, de a hírek szerint az egyik legszebb mű szerzőjét eddig homály fedi, viszont a fesztivál honlapján néhány mű fellelhető.


Ezúttal igyekeztünk elcsípni a szombatra szánt Hobológiát is, ami Jimi Hendrix életéről szólt. Sajnos csak az előadás végére értünk oda, de mindenképp az emlékezetünkbe vésődtek a rocklegendáról és örökségéről szóló gondolatok.

Aznap a Palya-udvarban egy Szefárd-koncertet is tetten értünk. A világzenei muzsika ritmusa, és a gitár dallama kicsit törökös hangulatot varázsolt. Bár az effajta zene nem az én világom, mégis olyan helyre katapultálták gondolataimat, ahová eddig csak történelmi témájú könyvek voltak képesek. Időutazás volt a javából.

Ezek után már nagyon vártam a Roy & Ádám Trió koncertjét, hiszen vágytam már a könnyed, akusztikus zenére. A Blues Pot Caféban léptek fel. Kohánszky Roy érces hangja, Nagy Ádám lágy dallamai gitáron vidám hangulatot ajándékoztak a hallgatóságnak. A formáció először bemelegítette a közönséget improvizációs, jammelős játékkal, majd a húrok közé csapott. Híresebb dalaikkal megtáncoltattak minket, de végül letették a lantot. Kezdődhetett az éjszakai élet, ami továbbra is sokkal barátságosabb és családiasabb volt, mint bárhol máshol eddigi tapasztalataim szerint.

Végül elérkezett augusztus 5-e, vasárnap. Az utolsó nap. Már érezni lehetett a búcsú szelét a faluban. Kótyagos fiatalok bosszús, morcos arccal szedegették fel sátraik maradványait. Sokan már kora délután elindultak hazafelé, bár a Völgy tartogatott még programokat. Utolsó versikék szólaltak meg, utolsó dallamok csendültek fel. Sajnos Hoboék zárókoncertjét este 9-kor rendezték meg. A Volánnal utazóknak pedig sajnos már késő délután fel kellett pattanniuk az utolsó buszokra, amelyek fővárosunk felé veszik az irányt.

A ’80-as évek vége óta megrendezett Művészetek Völgye idén is nagy sikert tudhat magáénak. Egyedülálló a maga nemében ez a fesztivál. Tökéletes kikapcsolódást és feltöltődést biztosít minden látogatónak. Amit talán nehezményeztem, hogy nem sok segítség állt rendelkezésemre a tájékozódást illetően. Több információs táblának, térképnek és programfüzetnek is nagyon örültem volna. Bár ki tudja?! Talán pont ennek köszönhetően tényleg mindent alaposan körbejártunk a pár nap alatt.

Örülök, hogy végre én is tudom, milyen is az a „kapolcsi életérzés”!

Koós Olivér fotói