Bánkitó Fesztivál, 2012

Ha éhes, ha szomjas, ha szomorú, ha fáradt az ember, itt mindig akad egy segítő kéz (gyakran teli Re-poharat szorongató kéz, de mivel úgyis megkínálnak, ez nem gond), egy jó szó, vagy egy üres sátor, hogy feltöltődhessünk. Mert Bánkon lehet!



Idén negyedik alkalommal nyíltak ki az év közben zárt bánki kemping kapui, hogy a tarka, több nyelven fecsegő hippitömeg betódulhasson, és sátrat verhessen néhány napra. Július 20-22 között újra elvarázsolta az arra fogékonyakat a Bánkitó Fesztivál.

Lejutni egyszerűen, Váctól fesztiválbusszal vagy Pestről biciklivel lehetett, erre egy külön eseményt szerveztek a Facebookon, ahol minden információt készen kaphattunk, még arra is figyelmeztettek, hogy ez kicsit nehezebb lesz, mint a városban elkerekezni a piacig, de tudván, hogy a táv 70 km, ezt valahogy sejtettük is, ám semmi sem tántoríthatott el minket a kalandtól, főleg, ha felidéztük a fesztivál egyik leghíresebb szlogenjét: Tekerj a tóra!
Kis csapatunk a Magyar Kerékpárosklub szervezésében indult el péntek reggel a budapesti Fogasházból – a majdnem 20 jelentkezőből végül csak hatan-heten szállingóztak a starthoz, plusz volt három kísérőnk az előbb említett klubtól. Kényelmes, ráérős tempóban haladva durván 6 óra alatt jutottunk le Bánkra.

Mivel pénteken vágtunk neki az odaútnak, értelemszerűen lemaradtunk a csütörtöki 0. napról. Vigaszul szolgált számunkra a tudat, hogy aznap még nem sok minden történt; a művészek és önkéntes segítőik együttes erővel dolgoztak a kültéri installációkon, épültek a táborbeli pihenőhelyek, és csupán este indult be a pörgés DJ Szabola közreműködésével a kempingen belül található Fogasház tánctéren.

Akik még nem jártak Bánkon, azok Bán(k)hatják, de az ő kedvükért felvázolom, hogy hogyan állnak össze a fesztivál helyszínei, ugyanis több is van belőlük, és nem véletlen, hogy ajánlott kerékpárral érkezni vagy bérelni egyet a megérkezés után. Adott tehát Bánk, a falu, itt ilyen helyszínek adtak otthont a különféle programoknak, mint pl.: polgármesteri hivatal, családi üdülő, Bánkgyöngye panzió. A falu szélén van maga a tó, partján a Privát jelzőtáblák kiállítással és a Toldi, avagy tószínpaddal, és a tótól jó 15-20 perc sétányira van a kemping, ahol volt északi és déli színpad (mindkettő fedett), valamint az előbb említett Fogasház tánctér (nem egészen fedett, de ez még a legnagyobb esőben sem érdekelt nagyjából senkit). Ha mindent látni akar az ember, és nem akar órákat kutyagolni a három nap alatt, nagyon jól teszi tehát, ha befektet egy kétkerekűbe.

1. nap

Mi szerencsére pont időben érkeztünk a Privát jelzőtáblák című kiállítás megnyitójára, melyet a tóparton bonyolítottak le. Itt a pályázók feladata az volt, hogy a már meglévő, Bánkon található köztéri táblákra reflektálva mindenki alkossa meg saját privát jelzőtábláját az eredeti tábla funkciójából, tartalmából, vagy formájából kiindulva. Nagyon érdekes dolgok születtek így, remekül szórakoztunk egyik-másik alkotáson. Az abszolút kedvenc Streleczki János Vízalatti tüntetése volt, ahol kertitörpék sztrájkoltak a tóban (!), tábláikon ilyen jelmondatokkal, mint: Zöldebb füvet! Alacsonyabb vízállást! Éljen a giccs! Az irónia szinte kézzel fogható volt. Ennél egyszerűbbre, de ugyanilyen ütősre sikeredett Sütő Anna Terhességi teszt című vasúti átjáró táblából kreált alkotása. A művész semmit nem változtatott az eredeti táblán, csupán aláillesztett egy ilyen feliratot: Gratulálunk, Ön állapotos! Drienyovszki Eszter pedig egy harminc elemből álló piktogramsorozattal hozott létre egy komplett falat, melyen minden piktogram egy-egy tiltást fogalmaz meg, és mire mindet megnéztük, rádöbbentünk, hogy már nem is biztos, hogy tovább akarunk menni… Összesen majdnem 20 induló jóval több mint 20 alkotását lehetett megtekinteni.

Volt interaktív molinó is, amire bárki bármit rajzolhatott; ez már hagyományosnak számít Bánkon, én minden évben találkoztam hasonlóval.
19:00-kor a Toldi/Tószínpadnál a Girls and Mathematics volt a fellépő. Ez így, együttesként nem is igazán létezik, merthogy tulajdonképpen egy márka. Ahogy ők mondják, egy tudományos kísérlet, amely szuper zenét ad az érdeklődőknek. Ruhamárka, amit egy partisorozat reklámoz, vagy partisorozat, ami pólókat reklámoz. Ez nem igazán derült ki a koncert alatt, de a hangulat frenetikus volt a tóparton lábat lógatva a stégről. Két óra teljes boldogság.
Eközben a jó idő miatt többen is strandoltak; csatlakoztunk hozzájuk és még boldogabbak lettünk.

21:30-kor Marge koncertre bringáztunk, a tábor Északi színpadjához; a fiatal énekesnő nem okozott csalódást és kellemes, meleg hangulatba burkolt minden fesztiválozót, azokat is, akik csak az addigra egyre jobban csepergő eső elől menekültek a színpadot védő sátor alá. Később, 23:30-tól ugyanitt a Colorstarba hallgattunk bele: a zenekar teljes mértékben hozta a formáját, nagyon komoly koncertet nyomtak le. Habár 1996-os indulásuk óta több tagcserét is átvészeltek, ezt a zenéjük egyáltalán nem sínylette meg, sőt! Jól megtáncoltatták a közönséget, elérve a visszatapsot és az ezzel járó tombolást. Éjjelre már mindenkinek benne volt a bugi a lábában, átosontunk hát a Fogasház tánctérhez, és hagytuk, hogy Dj Szabola keverje nekünk a lábalávalót, egészen hajnalig…

2. nap

Reggelre mindent eláztatott az eső, néhány program el is maradt, így például nem nézhettük meg a Bringás Bolhapiacot – azzal vigasztalgattuk magunkat, hogy az Pesten is szokott lenni, majd ott kinézünk rá. Ám a borús idő ellenére sehol nem volt borús a hangulat, sőt! A Harcsa kocsmánál szabályos tömeg alakult ki – az abszolút kedvenc a harcsapaprikás volt, farkaséhségünk ellenére birkatürelemmel vártuk, amíg elkészült a rendelésünk.

Délután négytől a tó partján többen kipróbálták a frissen nyílt Liberagility-t, egy izgalmas művészeti projektet, ami egy szellemi és fizikai akadálypálya a jelentkezők liberálisnak vélt készségeinek és eszméinek tesztelésére. Az ability park, a lovas díjugratáshoz hasonló kutyás sport, az agility, valamint a különböző oktató célzatú játékok formáját kisajátítva a Liberagility a különböző liberális értékekről vetett fel kérdéseket, játékos formában: az egalitarianizmusról, a szólásszabadságról, a toleranciáról, a szolidaritásról, az önrendelkezésről – mindezt a művészek saját élettapasztalataira épülve, illetve a hazai aktuális társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális helyzet perspektívájából szemlélve. Az akadálypálya játékosai szembesülhettek például saját toleranciájukkal; vagy a játékszabályok és a lehetséges választások közötti feszültség, illetve ellentmondás arra késztethette a résztvevőket, hogy a saját magukról alkotott képüket is meg- illetve felülvizsgálják.

18:30-tól a Bánkgyöngye Panzió társalgójában Egyházak helyzete a rendszerváltástól napjainkig Magyarországon címmel indult egy kerekasztal-beszélgetés, melyen 4 egyház képviseletében arról beszélgettek, hogy milyen volt és milyen ma az egyházi közösségek helyzete, kapcsolata az állammal és egymással. Mi történt a rendszerváltás után, és mi a helyzet az egyházi adórendszerrel; hogyan állnak az egyházak a kirekesztettség és az erőszak témához; és ehhez hasonló kérdésekre kaphattak választ az érdeklődők.

Ahogy lement a nap, a polgármesteri hivatalba mentünk a Többszörös orgazmus című előadás munkabemutatójára. In an Open Relationship – nyitott kapcsolatban: John Sable darabja az etikus nem-monogám kapcsolatok világába kalauzolt bennünket. A poliamórikus, vagyis többszívű életmódot gyakorlók abból indulnak ki, hogy lehet egynél többet szeretni anélkül, hogy átvernék egymást, sőt! Szerintük csak úgy lehet. Féltékenység legyőzése, őszinteség és radikális nyitottság: kavarsz, kavarsz, de hogyan..? Volt min gondolkodni, így aztán némi iszogatást követően a kacsakődobó bajnokság megtekintése után 23:30-tól Nemjuci koncertjén kötöttünk ki az Északi színpadnál, ahol a leghiggadtabb ismerősünk is vad ordítozásba és tapsolásba kezdett minden egyes szám után, köszönhetően Juci karizmatikus előadásmódjának és csodálatos hangjának, amit a szerző k***szott jónak vélt. Végül ugyanúgy zártuk a napot, mint pénteken: felszabadult, őserdei népektől ellesett mozdulatokkal tarkított tánccal. (Éljen DJ Szabola!)

3. nap

Délelőtt tizenegykor a Haha Szabadegyetem programjain belül a Haha filmklub vetítésére mentünk, újra a polgármesteri hivatalba; egy újabb kiadós ebéd után pedig a Bringambulancia felé vettük az irányt, ami nem más, mint egy ambulancia bringák számára a tóparton, ingyenes állapotfelméréssel és apró-cseprő dolgok megbütykölésével, hogy a bicajok hazafelé se essenek majd úgy szét, mint gazdáik a fesztivál alatt.

Vissza a kempingbe; a tábor népe sajnos már jócskán megfogyatkozott, hiszen holnap hétfő, ezért sokaknak vissza kell térni polgári létükhöz, és egy időre sutba dobni a végtelenül szabad hippi életérzést.
Ahogy leszáll az est, a beállás sokat ígérő hangjai áradnak az Északi színpad sátrából, majd teret engednek a Déli színpadon színpadon ricsajozó Yellow Spots hangjainak, akik egyebek mellett disznóvágásról és letaposott szőlőtőkékről dalolásznak lelkesen. Inkább elmentünk fröccsözni a Nádasba. Eeegen, egy másik kultikus hely Bánkon, annyi a különbség a Harcsához képest, hogy itt nincs olyan bőséges melegétel-választék.

21:30-ra, a Sena Live Band koncertjére már nem maradt elegendő szufla, a tábor Északi színpadjánál már csak a pultot támasztottuk, pedig lett volna mire mozogni… Hiszen szerintem ez volt a legeslegjobb koncert az egész Bánkitó Fesztivál alatt. Sena, a ghánai születésű énekesnő ebben a formációban második koncertjét adta itt Bánkon (az első: Jam Bory-vár, Székesfehérvár). Irie Maffiás tagok is voltak köztük, de helyet kapott a színpadon két fantasztikus trombitás is. Sena csodálatos és hihetetlenül tehetséges, valamint nagyon szereti a közönségét, kapcsolatot teremt velük, és mindig felvidítja őket. A hallgatóság alig akarta elegedni.

Kissé kókadtan és kótyagosan zártuk tehát a fesztivált, de mindenféleképpen elégedetten és sok új ismeretséggel és ismerettel gazdagabban. Ha éhes, ha szomjas, ha szomorú, ha fáradt az ember, itt mindig akad egy segítő kéz (gyakran teli Re-poharat szorongató kéz, de mivel úgyis megkínálnak, ez nem gond), egy jó szó, vagy egy üres sátor, hogy feltöltődhessünk. Mert Bánkon lehet!

Ami ismét nagyon tetszett, az a falubeliek kedvessége és türelme, a rengeteg helyszín, a szervezői leleményesség és kreativitás, a táj szépsége és az általános jó hangulat volt.
Tehát ha csak egy kicsit is érdekel a dolog, jövőre semmiféleképpen ne habozz, hanem tekerj a tóra!