Hegyalja 2012 4. nap

A kezdetben barátságtalan időjárás ellenére felpörgött az utolsó nap is Tokajban, és a szemerkélő esőben a Punnany Massif, az Irie Maffia, a Kiscsillag és az Enter Shikari dallamára buliztunk még egy utolsót azon a Szabolcshoz tartozó helyszínen, amelyről az egyik fesztiválozó a következő nótát énekelte: „Szabolcs megye, te vagy az ország szégyene…” Mi nem értünk vele egyet, a buli alapján inkább a büszkeségére voksolnánk.

Több kép a Facebook-on!

Szombat reggel Tokaj „fölött az ég olyan szürke volt, mint a tv képcső adásszünet idején,” ezért a szemerkélő eső elől az Óvár utca 8-as számú pincébe menekültünk, ahol száraz furminttal enyhítettük az esős nap rémképe okozta stresszt. Itt régi rigmust hallottunk egy fesztiválozó lánytól, aki farmerjének mindkét szárát levágta, a levágott szárakra cigarettával lyukakat égetett, majd fejjel lefelé felhúzta és az övére kötötte őket: „ne szívjál füvet, mert elvisz a rendőrség, seggbeb*sznak a gumibottal, az Orbán-kormány bosszút forral.” Szerencsére a Punnany Massif koncertjére elállt az eső, így nyugodtan pöröghettünk a pécsi hip-hop koronázatlan királyának számaira. A zenekar a VOLT-hoz képest kicsit lagymatag koncertet adott, azonban ez betudható a kellemetlen időjárásnak és a korai idősávnak.

A Punnany után az Irie maffia reggae-hip-hop zenéjére pörögtünk, akik ismét hatalmas bulit csináltak, mire a Hands in the Air sorra került, mindenki őrülten kalimpált, ugrált, csápolt. Az Irie Maffia után a Kiscsillag lépett fel, akik majdnem egy az egyben a VOLT-os koncertet adták elő kicsit más színpadtechnikával és kisebb lelkesedéssel. Még a szokásos poént is hallottuk: az euróvíziós dalfesztiválra készülnek, irány Baku, szavazz ránk, diszkósítottuk a számunkat – viszont most kimaradt, hogy a MOL a fő szponzoruk a MOL-kútnál számukhoz (ha valaki esetleg nem ismerné: a dalban egy prostituált meséli el a kalandját egy benzinkút vécéjében). Persze itt most fanyalgok, de akkor ott fergetegeset partyztunk, csak idegesített minket ez a fajta igénytelenség.

A Kiscsillag után a Brains lépett fel, a magunk részéről nem voltunk lenyűgözve, de valószínűleg ez egy nehéz műfaj, még a Pendulumnak sem mindig sikerül elektronikus tánczenét színpadon koncertként fogyaszthatóan eladnia. Közben megnéztük az Enter Shikarit is, akik számunkra tipikusan azt a zenét testesítették meg, amilyenből több kellene a magyar fesztiválokra: nem hörög, szépen, pontosan, acélos keménységgel játszik.

Az Enter Shikari után kimentünk Tokajba meginni egy utolsó fröccsöt búcsúképp a várostól, amely egy hétig kétszáz százalékon pörgött, hogy jól érezzük magunkat, azonban ez olyan jól sikerült neki, hogy újabb és újabb utolsó fröccsök jöttek, majd búcsú aszútörkölyök közeledtek sűrű tömött sorokban, és végül kénytelenek voltunk megállapítani, hogy bár a tokaji pálinka nem olyan veszélyes, amilyennek kinéz, de ha sokáig ingerlik, azért harap.

Úgy gondolom, hogy a nyolcvanötezer fesztiválozóval együtt mondhatjuk, hogy felejthetetlen egy hetet töltöttünk Hegyalján, és én a magam részéről legalábbis biztosan állítom, hogy nem ez volt az utolsó fröccsöm Tokajban, jövőre is biztosan kijövök, mert itt az se baj, ha elmossa az eső a bulit, biztosan nem kell számítani bohóckodó gárdistákra, nem kerül vagyonba a fesztiválon a pia, és a boltban sem azzal fogad a néni, hogy na még egy részeg fiatal.

Braun Benjamin fotói