Hegyalja 0. és 1. nap

Elkezdődött a 2012-es Hegyalja fesztivál, ahol ugyan az infrastruktúrán nagyon meglátszott az első nap, a hangulaton azonban egyáltalán nem: fergetegeset bulizott mindenki Tokaj-Rakamazon.

Több kép a Facebook-on!

Amikor a 0. napon elértük a tokaji Erzsébet hidat (vagy más néven Nagyhidat), és megpillantottuk a Hegyalja fesztivál területét, éppen egy nagyobb csődület lelkes biztatása mellett három fesztiválozó ugrott fürdőnadrágban a hídról a Tiszába. A vízbe érkezés után mindhárman hangos szóval biztosították a hídon maradtakat, hogy ez jó buli, csak picit fáj. Az egész rendezvényre jellemező egyébként ez a fajta fesztiváljelleg, a kemping területén senki nem lepődik meg, ha férfiak egy szál napszemüvegben egymás mellkasába borotválnak vicces alakzatokat, a fesztiválon a nyakörves, egész testes csipke ruhás gót-punk teljesen mindennaposnak számít.

A 0. napi fellépőket, mint amúgy a fesztiválozók 85%-a is, kihagytuk, helyette belevetettük magunkat a tokaji éjszakai életbe. Meg kell mondanom, nagyon pozitív csalódást okozott Tokaj hozzáállása: tökéletesen fesztiváltűrőnek tűnik a város, a főutcát teljes hosszában és szélességében ellepő, a helyi termelői bortól mámoros fiatalok (jó minőségben egy viceházmester 200 Ft, egy liter bor 700 Ft), akik egész éjszaka énekeltek, kurjongattak, mulattak vagy éppen véletlenszerű helyeken elszenderedtek, tökéletes háborítatlanságban tehették ezt. Az éjszaka kivonuló rendőrség folyamatosan nagy erőkkel járőrözött, de csak a rendbontókkal szemben léptek fel (de velük szemben elsöprő határozottsággal), a borral töltött ásványvizes palackot lóbáló, részegen fülsértő hamissággal Tankcsapda-számokat gajdoló tinilányok tökéletesen hidegen hagyták őket.
A Veres Kocsiban eltöltött pár óra fröccsözés után, ahol egészen új mozgáskultúrát tanultunk a Lady Gagára táncoló bakancsos rocker csajoktól, bementünk a fesztivál területére, hogy megnézzük, mit alkotott az esti buliért felelős DJ Gesbin Monkey Disco nevű fellépő. Azt bizton állíthatjuk, hogy a Veres Kocsi egyik asztalánál buliztak annyian, mint ahányan a Furmint klubban ropták, de ez nem a fellépőn múlott, aki a színpad profiljának megfelelően főként alternatív-pop-rock számokból keverte a talpalávalót. Hajnali 2-kor azonban ledőltünk aludni, hogy ne használjuk fel minden energiánkat a 0. napon.

Az első nap a Csík Zenekar fellépésével kezdődött délután negyed hatkor, és sajnos az időpont meglátszott a bulizókon is: a színpad előtt viszonylag szerény számban ácsorogtak az emberek (érvényesült a tokaji pincesor elszívó hatása), szinte senki sem táncolt, az egész inkább hasonlított egy előzenekar, mint a magyar zenei élet egyik legnívósabb fellépőjének koncertjére. Ennek ellenére a zenekar nem tűnt csalódottnak, a szokásos profi színvonalat hozták, és egy színes válogatást mutattak be a repertoárjukból. A korai időpont egyébként a személyzeten is meglátszott: az Inmedio sátorban még nem tudtak hideg fröccsöt adni, mert a koncert előtt nyitottak, a beléptetésnél pedig valamilyen okból két férfi és egy női sávot hoztak létre, így pillanatok alatt száz méteresre torlódott a női sor, azonban a szervezők fogadkoztak, hogy másnap már másképp lesz.

A Csík után a Vad Fruttik következtek, akik szinte teljesen a Fénystopposok dalait játszották, ami mellé persze a kötelező Sárga zsiguli és más klasszikusok is befértek. Annak ellenére, hogy a Fruttik alatt sem voltak sokkal többen a nagyszínpad előtt, jobban keresték a kapcsolatot a közösséggel, mint a Csík, így inkább felpörgették a bulit. Sajnáltuk otthagyni a koncertet, de át kellett mennünk a Pepsi színpadra, hogy meghallgassuk a Road fellépését. A rockegyüttes hatalmas partyt csinált, az előadás fénypontjaként pedig eljátszották az Afrika című számot úgy, hogy Afrika helyett Hegyalját énekeltek és énekeltettek a közönséggel (“Tömény romantika, imádlak Hegyalja!”). Tulajdonképpen nem is értjük, ez korábban miért nem jutott eszébe senkinek sem. A Road után belehallgattunk a ZUP lágy zenéjébe, ami megnyugtatóan hatott az előbbi kemény hangzása után.
A ZUP után szaladtunk vissza a Magna Cum Laude koncertjére, akik hihetetlen párkacsolatpozitívra vették a figurát, majdnem minden harmadik szám után valami interakciót követeltek az ember és élete párja között, majd aki ilyennel nem rendelkezett, azt élesen ledorongolták. Ennek ellenére nagyon jó koncertet adtak, nem is tudtunk megmaradni az Inmedio teraszon az asztalunknál, hanem beszaladtunk ropni, bár azt meg kell jegyezni, hogy a dallista összeállításánál érdemes lett volna átgondolni, hogy a pörgős és a lassú számok helyes sorrendje nem feltétlenül az “egy ilyen, egy olyan” elv. A koncert végén azzal köszöntek el, hogy remélik, sok gyermek fogan az este, bár mi a magunk részéről szkeptikusak maradtunk, hogy ezt tényleg olyan sokan akarnák a helyszínen.

A Magna után ismét a Furmint klubba vettük az irányt, ahol a Ferenczi György és a Rackajam zenélt. Népzenei alapú blues számaik kellemes hangzása és feszes ritmusa teljesen elvarázsolt minket, olyannyira, hogy még a kézműves sajtbolt sátorban is beneveztünk egy házi készítésű parenyica sajtra. A Rackajam után az EDDA művek koncertjére mentünk, ahol nemzetiszínű fellépőruhában (?) Pataki Attila egyszerűen per kedves véreim szólította meg a közönséget, A hűtlen című számuk pedig egy kis módosítással (“Amíg él, el nem felejti, hogy a magyar múltat ki nem tépheti…”) egészen új értelmet nyert. Ugyan nem tudtam eldönteni, hogy egy rockkoncerten, vagy a nemzetvallás valami különös liturgiáján veszek-e éppen részt, zenei téren az együttes teljesen korrekt volt, és ezt még az sem tudta elrontani, hogy a koncert alatt a fesztiválkártyás rendszer összeomlott, és egy ideig visszazuhantunk egy frissen felbomlott balkáni köztársaság szintjére, ugyanis pultról pultra változott, hogy mit fogadtak el fizetőeszközként: kemény valutát, fesztiválkártyát vagy semmit sem.

Mivel nem tudtunk több fröccshöz jutni és a hideg is támadott, az Alphaville fellépését kihagytuk, azonban a Firkin koncertjére visszatértünk. A zenekar az ikonikus hegedűsnőjéről ismerhető fel, aki, amikor éppen nem zenél, a vonóval diktálja a ritmust. A zenekar ír zenei dallamokat kevert világzenei elemekkel, és hatalmasat buliztunk rá: erre nem lehet nem táncolni. A koncert után kíváncsiak lettünk, hogy vannak-e, akik a fesztiválon kívül folytatják a mulatságot (erre egyébént minden okuk megvan, ugyanis ugyanabból a borból, amelyből kint is kiszolgálnak, bent 650-1000 Ft egy viceházmester). Azonban meg kellett állapítanunk, hogy igazából a fesztivál jól működik, kizárólag a pénztelen tinédzserek maradtak kint, és azok, akik annyira részegek voltak, hogy reménytelen volt számukra a visszaút megtétele. Ennek megfelelően hajnali 4 körül mi is nyugóvóra tértünk.

Abban a valószínűtlen esetben, ha valaki a helyszínről olvasna minket, vagy majd később csatlakozna, pár hasznos tipp: a körforgalom után a Rákóczi út elején rögtön jobbra a Soproni sörsátorban nevével ellentétben fröccsöt is lehet kapni, méghozzá száraz hárslevelűből is. Tokajban az egyetlen valóban száraz furmint az Inmedio sátorban kapható, ahol a fröccs mellé kupont is adnak, amivel egyedi kitűző csináltatható. A Veres Szekérben az aszú törköly nem olyan félelmetes, mint amilyennek kinéz! A beléptetésnél jó eséllyel tényleg van motozás.

Braun Benjamin fotói