Veszprém utcáit idén is megrohamozták a zenészek az Utcazene Fesztivál keretében július 4-7-ig. A már hagyományosnak számító fesztiválon szinte mindenki megtalálhatta a kedvére való előadót a színes zenei skálán. Kora délutántól kezdődően a Kossuth utcán és vonzáskörzetében, egészen fel a várig minikoncertek fogadták az arra járókat.

A hivatalos előadók összemérték tudásukat attól függően, mennyire tudták belopni magukat az éppen arra járó emberek szívébe. A többiek pedig, nos a többi ember maga is utcazenész volt, sokan ültek le gitárral a kezükben, és énekeltek tábortűzi nótákat vagy ismert slágereket. Még egy nyolc-kilenc éves kislányt is körbeálltak egyik délután, aki furulyán játszott gyermekdalokat.

Az igazán nagyok pedig éjszaka következtek. Minden előadást különlegessé varázsolt az Utcazene a megszokotthoz képest: az előadók akusztik, szentimentálé vagy éppen orchestra stílusban hangolták át zenéjüket. Szabó Balázs olyan hatalmas közönséget vonzott, hogy a tömeg miatt le kellett zárniuk a szervezőknek minden utat, és korlátozni a ki- és beigyekvő rajongók számát.

Második nap a 30Y és a Kiscsillag csinált fergeteges hangulatot. A nézőtér azonban a könnyedebb koncertek tekintetében teli volt székekkel, csak két oldalon tudtak a puhatalpú lányok táncikálni vagy állni a férfiak (nézni a csajokat). Azonban mindegyik zenekar mutatott egy kis ízelítőt megszokott stílusából is, a rajongók nagy örömére, viszont a műanyag székek nagy bánatára.

Megjegyzendő a második nap tapasztalataira építve, hogy tényleg nem volt az az igazán fűben ülős hangulat, amit azért sajnálunk, mert nem sok szentimentálén vagy akusztikon vehet részt az ember, és most csak félig-meddig elégítették ki a vágyainkat. Valószínű, hogy ez a hatalmas érdeklődés és a nagyszínpad hátránya volt. A Subscribe most is elhozta harmadnapon a vihar ígéretét és a már jól megszokott villámlás és égdörgés kíséretében zenéltek a fiúk. Bár most a természeti erők csak zúztak egyet velük, szerencsére nem kergették haza a közönséget egy hatalmas zuhéval.

A Punnany Massif koncertje is hasonlított egy szardíniás dobozra, ami teljes mértékben a zenekar hibája: szinte ők oldották meg legjobban az áthangolt verziót, ráadásul az új „élvezd!” pólóikat is most kezdték árusítani először, szóval az éneklés-lökdösődés-sorbanállás garantált volt. Utolsó nap a Magashegyi Underground képviselte a női vonalat, szerencsére megtudhattuk, hogy nem csak a férfiak hangjának szép az akusztikája a várban. A Paddy and the Rats tökéletes kocsmahangulatot árasztott magából, és olyan bulit csaptak a közgáz udvarán, hogy ihaj! Tényleg csak annyit írhatok, hogy sajnálhatja, aki kihagyta.

Az árakkal és a kínálattal ezen a fesztiválon senki sem vitatkozhat. Legfőképpen azért, mert teljesen ingyenesek a koncertek (csak tavaly volt pár fizetős) és lépten-nyomon boltokat találhat a látogató hideg frissítővel, élelemmel és egyéb jó szolgálatot tevő termékekkel. Az éttermek és a szórakozóhelyiségek is jó pihenési lehetőséget jelentettek az éhes és szomjas utcajáróknak. Ezért a fesztiválozók hada évről évre hálát ad a szervezőknek, és most sem tehetünk másként, mint kalapemelés és pukedli közben köszönetet suttogunk. Veszprém, köszönjük!

Emellett a királynék városa rengeteg látnivalót rejt. Macskaköves utcákat, elrejtve a Bakony egyik legszebb városában, múzeumokat, parkokat, tereket, a várat, kilátókat és sok-sok csodát fedezhetünk fel Veszprém városában.

Aztán sajnos ismét vége lett, de jövőre is vár mindenkit Veszprém és az Utcazene!

Fotók: Cziszer Marietta