Valami testbe szorult hang miatt
indult az egész, amit Ön hallani akart
de nem értette, miért adom ki,
az a sok szembe nézés-elmerülés,
akkor rontottam el, meg mikor minden áron párhuzamot
kerestem, például az anyajegyekkel pöttyözést,
kedves katicám vagy pandám volt Ön,
ilyen ostoba metaforákban gondolkoztam,
de inkább katica, mert a pandák életképtelenek,
mint amilyenné válok én is minden olyan unalomig
ismételt mondat után,amit tényleg nem fogok fel,de főleg
hogy az Ön szájára hogy került, miért mondja Ön is,
annyira rettegek, ennyire még nem értettem félre semmit
és most itt nézem, ahogy elszáll…
igaz, anyajegyből nekem is van bőven…