beszámoló a Kispál és a borz éneklésről

Mikor megérkeztem a PECSA mögé ,kicsit meg voltam szeppenve, ugyanis a várt embertömegek helyett háromkor még csak olyan 50-et láttam a fák árnyékában ücsörögni , kicsit zavarban léptem oda, de a főszervező kezében lévő megafont és a gitárosokat meglátva nem volt nehéz rájönnöm, hogy jó helyen vagyok, és a köröttem ülő idegenek is barátságos sziával köszöntöttek.

A réten ülők közt akadt kisgyermekes pár, FOO karszalagos fiatalok, „Nem írok semmit magamra” felsős srácok és idősebb nosztalgiázók is bőven, hiszen a Kispál és a Borz nem korhatáros, huszonhárom évük alatt rengeteg szívet meghódítottak, lelkeket neveltek fel dalszövegeikkel.

A három órás kezdés végül fél négyre tolódott, a nulladik dallal, az Egy az egybennel történt meg a beéneklés. No, bár a bemelegítés nem ment zökkenőmentesen, a Csillag vagy fecskére már többeknek megjött a hangja, Szöllősi Tamás főszervező „úr” is közelebb hívta a körhöz a messzebb ülőket, egy lány az éneklők közül pedig imígyen buzdította a félénkebb társaságokat: „Gyertek közelebb, hogy hangosabbak legyünk vagy gyertek és igyatok alkoholt, hogy merjetek hangosan énekelni!”

A volume megtekeréséhez pedig – annak, aki nem készült poharakkal vagy felszisszentős sörösdobozokkal – akadt fröccs is, 200 Ft-ért. Olyan volt a később összegyűlő, folyamatosan cserélődő 100 fő körüli társaság, mint egy amatőr kórus. Ha nem volt jó, újrakezdtük, ha végképp nem ment, más dallal folytattuk, ha pedig sikerült minden, lelkes öntapsolásban és ujjongásban törtünk ki. Akadt néhány nótafa is, akik gitárral vezették a dalfonalat, kaptunk szólókat is, a nem gitározható számoknál pedig mp3-lejátszóval kerestük az alapokat. Noha, aki kicsit távolabb heverészett, nem tudott minden hangot követni, így ha valóban hétszázan lettünk volna el kellhetett volna némi erősítés, de most így volt tökéletes a dzsembori.

A Kispál közönségéből közösség lett, a Facebookos szavazáson kiválasztott huszonöt dal után még fél kilencig folyt az öröméneklés, a körbe ült gitárosoknak köszönhetően. Akadt névnapi köszöntés Emesével, meg dalbekiabálás, így könnyen kinyithatta a száját mindenki a kedvenc dallamára, volt ott hang is, fény is nem kevés.

Ha valaki pedig lemaradt volna, mérget vehet rá, hogy lesz ismétlés! A rajongók visszatapsolták magukat, Facebookon már létre is jött a Forradalmárok nevű csoport, ahol a további énekléseket szervezik majd, de tegnap óta az esemény fala és tele lett lelkes köszönő postokkal, fényképekkel, videókkal. Még egyszer? Még többször! Köszönjük!

Fotók: Rostás Bianka

További képek a Kispál és a Borz éneklésről