Nincs igazi fesztivál vihar nélkül, így az EFOTT már második napján sikeresen igazi fesztivállá avanzsált. Jégeső verte el a nyílt színpadi közönségeket, sátrakat vitt el a szél, és a tűző napon nincs jobb időtöltés annál, hogy nézzük, hogyan sül kerámiává a sárdagonya. Kaptunk hideget és meleget is, meg egy adag jó zenét a szenvedésünkért: így telt az EFOTT második és harmadik napja.

még több kép a második napról

Csütörtökön a Pepsi Nagyszínpad programja lelkes ír punk zenével kezdődött, és bár kora délután óta kitartóan gyűltek a felhők, a Paddy and the Rats és lelkes hallgatósága még szárazságban, lágy nyári záporra számítva verte a port. És amikor Deák Bill és zenekara álltak ki a nép elé, sem jelezte semmi, hogy komolyabb akadályt jelentene a sötétedő égbolt; de amikor végül is eleredt az eső, Deák Bill két szám között elbúcsúzott a gyengébbektől, és mint kiderült, jól tette: a közönség szinte egésze menekülésnek állt, amikor jéggel kezdte verni a hátát az ég.

Persze nem mind jártak rosszul az időjárásnak köszönhetően: a szabadtéri színpadoktól a koncertsátrakba tömörültek az emberek, részint a djuice-BME-HÖOK sátorba, részint a Rauch aREnába, amíg már nem fért több. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az Ámokfutóknak még soha nem volt ekkora közönsége. Cserébe az Irie Maffiát és a Tankcsapdát a hírek szerint annyira elmosta a vihar, hogy fel se léptek.

Másnap az eső ellenére egy fokkal sem volt hűvösebb az idő, viszont a viharnak annyi hatása mindenképp volt, hogy a Civilfalu fele összeomlott, és a hozzá vezető placc járhatatlan mocsárrá alakult. Néhány töretlen lendületű fesztiválozó igyekezett a legtöbbet kihozni a helyzetből, és iszapbirkózást rendezett, de nagy általánosságban ez a civil szervezetek halálát jelentette a fesztiválon.

még több kép a harmadik napról

Akkezdet Phiaival kezdtük a pénteki koncertezést, akik bár negyed órát késtek, rögtön emlékeztettek mindenkit, hogy miért is volt érdemes várni rájuk. A tömött sátorban szinte nem volt kéz, amelyik ne csápolt volna, amikor pedig a közönség visszatapsolta őket, nem számított az se, hogy a színpadi kellékek felét már elpakolták, elszavaltak kíséret nélkül még két szöveget, méltó befejezést adva egy csodás koncertnek.

Este a Kiscsillag előadását hallgattuk meg egy hatalmas embertömeggel egyetemben, és én személy szerint hanyatt vágtam magam tőlük. Nagyon unhatják már Lovasiék, hogy laikus kocsmaesztéták és kultúrpublicisták egyaránt komolytalan hobbizenekarnak titulálják őket, mert annyit semmiképp nem lehet eltagadni, hogy pénteken zseniális zenei produkció tanúi voltunk.

Az alapvetően valóban némileg tingli-tangli számaik péntek este mind komolyan áthangszerelve, szólókkal teletűzdelve, széthúzva és átvarázsolva hangzottak el, a finálé pedig természetesen egy elemi erejű Kockacukor-előadás volt. Ha mindehhez hozzátesszük a késő esti 30Y és Pál utcai Fiúk koncerteket, akkor még az újbóli rövid zápor ellenére is megelőlegezhetjük, pénteken teljesedett ki igazán az EFOTT.