Megkezdődött tegnap az EFOTT, és aki követi főszerkesztőnket a Facebookon, tanúja lehetett, hogy megkezdődött a jogos-jogtalan elégedetlenkedés is. Valóban, a szervezés hiányosságai szúrják a jó ízlésű fesztiválesztéta szemét – a korábbi velencei EFOTT-tal ellentétben a sátorozók kivétel nélkül a napra szorultak, a Civilfalu sátrainak fele a szél sugallatára összeroskadt, és akkor még a bejutásra fordított órákról meg a takarékpöttyös fizetőrendszerről nem is beszéltünk – de az emberek nagy része még így sem feledkezett meg egyelőre arról, hogy szórakozni, és nem panaszkodni jöttek el.

Több kép a Facebookon

Persze panaszra a szervezés nélkül is éppen elég ok van. Tegnap 35 fokig emelkedett a hőmérséklet, és bár sokan a tóba menekültek a meleg és a nap elől, estére a felületes szemlélő azt hihette volna, hogy a Csík Zenekar finomra főtt rákoknak játszik. Kedves fehéremberek és hirtelensült rézbőrűek, ne feledjetek naptejet használni, mert különben fájni fog a háton alvás.

De még ha főtt rákok is lettek volna este a színpad előtt, a Csík ugyanúgy megtáncoltatott volna a végén mindenkit. Aki ismeri a zenekar repertoárját, különösen nem lepődött meg a tegnapi koncerten: a számok zömét a pop-feldolgozásaik tették ki, néhány népdallal megtoldva. A nagyágyúkat egészen korán elsütötték, és pár népdal után az első számok között rögtön megtették a Kispál-tiszteletkört. Először a Csillag vagy fecske, aztán a De szeretnék ment le a közönség nagy örömére.

Több kép Facebookon

A könnyűzene nagyjai előtti tisztelgést a Quimby-vel és a Fekete Lamoure-ral folytatták, majd felhívták a színpadra Presser Gábort, aki azután a koncertet a zongora mögött ülte végig. Felhívták Mező Misit, a Magna Cum Laude énekesét is, aki egy jó hangulatú cigánydal után a saját zenekara egy számát énekelte el, és ezt a számot, akármilyen tehetséges zenészek is a Csík Zenekar tagjai, nem lehetett a koncerthez méltó színvonalra emelni. Szerencsére ez volt az egyetlen igazi mélypontja az estének.

Presser újra fókuszba került a koncert második felében, és elénekelte először a Te majd kézenfogsz és hazavezetsz című dalát duettben Majorosi Mariannával, a zenekar énekesnőjével, majd az És jött a doktor nyögvenyelős produkciójával folytatta. Zárásként az utolsó húsz percben népdalokat játszott a zenekar, és bár az amúgy visszafogott színpadi technika a kalotaszegi csárdás és szapora alatt már-már barokkosnak tűnt, addigra már mindenki táncolt, és nem a fényjátékot figyelte.

Több kép Facebookon

Mire felkaptuk a fejünket, a közönség már le- és visszatapsolta a zenekart, és Csík János még pár percet ígért. Amikor az Én vagyok az, aki nem jó első hangjai megszólaltak, már fellélegeztünk, hogy esetleg megúszhatjuk az estét Most múlik pontosan nélkül, és boldogan búcsúztunk volna egy kellemes estétől, de gonoszul a ráadást is megtoldotta a zenekar, és a végén mégis úgy kellett sátrunkba térnünk, hogy almabor-inhalálásról, szögesdrótokról és szalmaszálakról ordibáltunk egymásnak jóéjt.