Beszámoló az Amúgy folyóirat lapszámbemutatójáról, 2012. június 19., MODEM, Debrecen

Az Amúgy folyóirat lapszámbemutatóitól már megszokhattuk a változatosságot: az aktuális szám ismertetése mellett minden alkalommal láthatunk, hallhatunk valami érdekességet, például a szám szerzőiből és szerkesztőiből álló DEIK Teátrum színdarabjait, énekes-zenés előadást vagy más folyóirat bemutatkozását. Ez alkalommal Áfra János a Könyvhétre megjelent, Glaukóma című kötetéről beszélgetett a költővel Lapis József kritikus.

Polgár Tóth Tamás főszerkesztő köszöntötte a jelenlévőket, s elmondta, hogy a számban megjelent szövegek nagy része Karinthy Frigyest idézi meg, ez már a honlapra kattintva is látható. A felolvasók között észrevehettünk ismerős és ismeretlen arcokat is. A szerzőtől megszokott humor és meglepő fordulatok jellemezték Asbóth Balázs Eljött című novelláját; Horváth Imre Olivér a korábbi bemutatóhoz hasonlóan ismét saját versfordítását olvasta fel, ez alkalommal Richard Aldington Daisy című alkotását ültette át magyar nyelvre; Somogyi Tibor szójátékai a Jegyező című írásban is meg-megcsillantak, amelyben több Karinthy Frigyes-idézetet is felismerhetett a figyelmes közönség; Németh Margarita Buszon a haiku-költő című novellája pedig a japán költészetet hozta közelebb a hallgatósághoz. Két szerző azonban most debütált a hallgatóság előtt: Ferenczi Fruzsina első amúgyos novelláját olvasta fel, s bemutatkozása emlékezetes maradt, hiszen Beburkolva című novellája izgalmas kérdést jár körül. Zum Dávid már korábban is publikált a lapban, de először szerepelt lapszámbemutatón, No Ár című prózájával. A felolvasásokat zenei blokkok színesítették: Herczegfalvi Zsanett Varró Dániel- és Pál Dániel Levente-verseket zenésített meg és adott elő, a kötetbemutatóhoz történő átvezetésként pedig Áfra János néhány versét énekelte el. Polgár Tóth Tamás felvezetésében szólt arról, hogy a lapszám- és a kötetbemutató ez alkalommal a korábbiaknál is szorosabban függ össze egymással, hiszen a Glaukóma költője a DEIK-et, az Amúgy folyóirat szerzőinek irodalmi körét kezdettől fogva segíti tanácsaival, útmutatásaival.

Rendkívül összetett és szerteágazó beszélgetést hallottunk a lapszámbemutató után, melynek első témájaként Lapis József a kötet tragikus hangvételét jelölte ki. Áfra János elmondta, hogy személyes tapasztalatok állnak e hangnem mögött, de hangsúlyozta, hogy a verseket nem feltétlenül kell életrajzi szempontból megközelíteni, hiszen számos más olvasat is érvényes lehet. A szövegektől kissé távolabb lépve a könyv különleges dizájnja is szóba került, hiszen a ciklushatárokon gyermek-, kamasz-, majd felnőttarcok láthatóak. Ezek a képek nem a szövegek illusztrációjaként szolgálnak, hanem önmagukban egy vizuális-grafikai felépítményként értelmezhetőek, az olvasó pedig eldöntheti, hogy egy ember fokozatosan idősödő képeit látja-e, vagy más-más személyt rendel a különböző arcokhoz. Ha az előbbi megoldás mellett döntünk, azzal a képeket összekapcsoljuk, de a versekkel is tehetünk hasonlóképpen: a kötet olvasható úgy is, hogy egy narratív szálra fűzzük fel őket. Lehet-e éppen ezért verses regényként is olvasni a kötetet? A költő szerint a versek mikrotörténeteiből felépülhet ugyan egyfajta rend, de a verses regény megjelölés nem alkalmazható a kötetre. A Glaukóma cím ugyan elidegenítő, de a művek képesek arra, hogy az idegenség-tapasztalatot felülírják és az olvasót azonosulásra késztessék – ezért katartikus szituációkat is kiválthatnak az egyes szövegek. A kérdező a versnyelvvel kapcsolatos észrevételeket is felidézte, melyek szerint a kötet nyelvileg nagyon homogén. A szerző azonban első kötetesként egységes nyelvet szeretett volna teremteni, ezért az alkotások inkább tematikusan különülnek el egymástól. Végül az alkotói múltra és jövőre irányuló kérdések hangzottak el: Lapis József arról érdeklődött, milyen út vezetett el idáig, s mit kell tennie annak a fiatal alkotónak, aki kötetet akar kiadni; a közönség soraiból érkező kérdés pedig a következő könyvre volt kíváncsi. Áfra János kiemelte, hogy az indulás szempontjából meghatározóak az alkotókörök, maga is tagja volt a LÉK-nek (Literátorok Értelmező Közössége), ahol kezdő költőként sok segítséget kapott. Ezt követően érdemes nyitni a folyóiratok felé, majd csatlakozni valamelyik nagyobb szervezethez, s néhány év elteltével pedig valóban adódik lehetőség a könyvkiadásra. A leendő kötettel kapcsolatban pedig annyit árult el a szerző, hogy konceptuális kötetet szeretne, de a terv még kidolgozás alatt áll.


Mint mindig, ez alkalommal is jó hangulatú délutánon vehettünk részt, s ez nem csupán a nyári napsütésnek köszönhető: bár az Amúgy lapszámbemutatói általában hasonló forgatókönyv szerint zajlanak, mégsem jellemző rájuk az egyhangúság. Vajon milyen meglepetéssel várnak bennünket a következő szám megjelenésekor? Ősszel kiderül!