Gereben Zita új, Our places című lemezéről

A play gomb lenyomása után felcsendülő zene hangulata első pillanattól kezdve magával ragadóan vidám és energikus, már-már úgy érzem, ezen a napsütéses reggelen nem is lenne szükségem kávéra az ébredéshez, de azért azt nem hagyom ki. Felbukkan egy karakteres, magabiztos és nagyon nőies énekhang, amely megteremti az áhított összhangot a jól megkomponált dallamvilág és köztem. Ezúttal Gereben Zita új lemezével, az Our placesszel való találkozásomat osztom meg Veletek!

Az énekesnő munkásságát a jazz kedvelői már jó ideje élvezhetik, hiszen hallhattuk már az Emil.Rulez!-ben és szólókarrierjének első lemezén is, a Ready for the sunban. Akik pedig a popzenét részesítik előnyben, azok a Gringo Sztár projektben találkozhattak már különleges hangjával. Új lemeze, az Our places ismét tartogat meglepetéseket a hallgatóság számára, hiszen ha nem is fordít teljesen hátat a jazzes hangzásnak, mégis egy elég nagy stílusváltást fedezhetünk fel a korongon. Ha megpróbálnánk bekategorizálni a tizenhárom új dal jellegét, akkor azt mondanám, egy erőteljesen popos, funkys vonalat célzott meg néhol kellemes, líraian lágy hangzással.

Bár Gereben Zita neve fémjelzi a formációt, nem szabad elfeledkeznünk a zenekar többi tagjáról sem, hiszen kiváló zenészekről van szó. A gitár húrjait bűvölő Gyémánt Bálint sokak számára ismerős lehet Harcsa Vera énekesnő kapcsán is. A tehetséges magyar zenész nemcsak hazánkban, de Európa-szerte is szakmailag elismert. A billentyűk mögött Horváth „Tojás” Gábor foglal helyet, akivel Zita karöltve komponálta meg az új lemez legtöbb dalát. Itt érdemes megjegyezni, hogy a szövegek Szalai Tamás tollából származnak, melyeket az énekesnő gondolatai ihlettek. A ritmusszekcióban pedig Gálfi Attila dobol és Eged Márton basszusgitározik. A fentebb említett négy zenész alkotja egyébként a Transform Quintetet is, amellyel számos európai jazz fesztiválon állandó fellépők. Ezúttal azonban egy merőben más oldalukról mutatkoznak be nekünk.

Nem árt tudni az Our placesszel kapcsolatban, hogy bár a könnyűzenei réteghez sorolható, mégis rengeteg zenei finomságot rejt magában, amelyet nem lehet első alkalommal felfedezni, emiatt érdemes többször meghallgatni. Nagyon jó kezdetnek tartom a One night című dalt könnyed és vibráló lüktetésével. Szinte ráhangol a lemez vidám atmoszférájára, és mire feleszmélek gondolataimból, észrevétlenül a hangulatom is klasszisokkal jobb lesz.

Ha a korongon lévő dalokat sorra vesszük, akkor a 125-val folytatódik a repertoár. Egy kifejezetten impulzív és elszállós dallamként settenkedik a hallgató fülébe, amelyen már fel is fedezhetjük az eddigi klasszikus zenei alaptól való távolodást. Érződik a hangzásbeli kísérletezgetés, amely abszolút jól áll a formációnak. A Something new feszes ritmusa azonban ismét visszaránt a kezdeti lendületbe. Refrénje kifejezetten slágergyanúsra sikeredett, nem véletlen, hogy ehhez készült el az első klip is. Lehengerlő a zongora és a gitár játéka ebben a dalban, és az egyre bátrabb elektronikai effektekkel tarkított dallamvezetés.

Linger on, egy lírai és lágy szám, amelyben Zita hangja még inkább előtérbe kerül, kellemes merengésre csábít, akárcsak a Runaways. Utóbbit már volt ideje megszeretni a rajongóknak, mert az új lemez megjelenése előtt is hallható volt a koncerteken. A Don’t you dare to love me this way-be csempésztek egy csipetnyi R’N’B-t is meglepetésként. Az eddig is sokszínű repertoárban újabb gyöngyszemet fedezhetünk fel. A Love me boyban kifejezetten a ritmus és a lüktetés fogott meg, mondhatni „dob meg a basszus zakatol a füleimben”, és az énekesnő magabiztos és nőies hangja után már nem is kérdés, hogy a legtöbb férfi szíve Zita lábai előtt hever parlagon.

Szomorkás hangulat esetén a Flow és a Better day könnyedén átlendíthet a hétköznapok holtpontjain, ha pedig inkább pörgésre és szórakozásra szeretnénk hangolódni, akkor könnyed szívvel ajánlom a Ready for the night című dalt, amely megadja a kellő lökést. Külön öröm volt felfedezni benne a trombitával felturbózott refrént. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy több helyen is nagyon sokat tudna még dobni a számokon egy fúvós szekció.

Nem esett szó még a lemez nevét adó Our placesről. A zongora lágy dallamai kellemes atmoszférát kölcsönöznek a számnak. Zita hangja továbbra is gyönyörű és megunhatatlan, a végén felcsendülő gitárszóló pedig bebizonyítja, hogy picinyke országunkban is lehet igényes és fogyasztható populáris zenét csinálni. Úgy gondolom, nem szabad szemet hunynunk e lemez felett, hisz nagyon ritkán találkozunk hasonlóan letisztult dallamvilággal.