avagy gyaloggalopp a Palotanegyedben

A Fiatal Írók Szövetsége és az Imagine Budapest az Ünnepi Könyvhét alkalmából közös irodalmi sétákat szervezett a városban. Az én esetemben egy művészettörténész hölgy volt a túravezető, aki az egyes megállóknál érdekes anekdotákkal szórakoztatta a nagyérdeműt. Az egyik ilyen séta a józsefvárosi Palotanegyed kellemes, szűk kis utcáinak titkait fedte fel, ahol történetek ezrei lapulnak meg a százéves falak mögött. A séta a Pollack Mihály utcában kezdődött, ahol a Magyar Rádió épülete is található. Ki tudta, hogy az első rádióadást 1925-ben sugározták még a régi épületből, a Rákóczi útról, ahol kezdetben egy 20 kW-os nagyadóval, két vastorony közé kifeszített, úgynevezett T-antennával működött a rádióállomás. Itt szerkesztett irodalmi műsort Ottlik Géza, és kezdetleges technikai feltételek között olvasta fel verseit Babits Mihály. A séta tovább haladt a Festetics kastély mellett, ami ma már az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemnek ad helyet. Majd a következő helyszínen, Bródy élettörténetének mesélése közepén váratlanul felbukkant Kosztolányi és Karinthy alteregója, akik – mint azt a valódi másaik tették – bolondos történeteket adtak elő az utca népének, akik megdöbbent arccal követték figyelemmel a tehetséges írókat.

A Bródy Sándor lakta házat már lebontották, helyén most egy parkoló áll. Bródy első verseskötetét, ami Nyomor címmel jelent meg, a józsefvárosi miliőről formázta. Házasságon kívül született fia egy színésznőtől, aki később szintén híres íróvá vált: Hunyady Sándor. Az apa-fiú kapcsolat náluk már-már telepatikus szerelmi viszonyba ment át. Közös volt bennük az is, hogy mindketten öngyilkosságot próbáltak meg elkövetni, sikertelenül. Hunyady Sándor a mellkasába röpített egy golyót, ami aztán élete végéig elkísérte útjai során, majd feltehetőleg pár év múlva ez a golyó okozta halálát. Ebben az időszakban minden mindennel összefüggött, mindenki valaki valakije volt, vagyis legalább a rokona. Például Hunyadi jó barátja volt Karinthy Frigyesnek, akiről kevesen tudják, hogy ő honosította meg Budapesten a kókusz ízű fagylaltot. Egy amatőr rádiós kellékesbolt (már leírni is abszurd) mellett elhaladva értük el a Bródy Sándor utca 36-os házszámot, ahol Jókai Mór tengette életét Laborfalvi Róza karjai között. Eredetileg a Jókai Móricz nevet használta, amelyet egy Tóth Lőrinc nevezetű jogász levelezéseik folytán rövidített le. Jókai és Laborfalvi Róza szerelme az Operában kezdődött, amikor 1848. március 15-én a Bánk Bán díszbemutatóját tartották Táncsics Mihály kiszabadításának alkalmából. Táncsics elaludt, így lekéste az ünnepséget, ezért Jókait akarták bemaszkírozni Táncsics Mihály szerepébe, amit az író nagyon ellenzett. Feszélyezve állt a színpadon, amikor is az Opera színésznője, Laborfalvi Róza megszánta, felment hozzá a színpadra és megcsókolta. Így kezdődött el a szerelmi történet, ami végül 30 éves házasságba torkollott. Így történt az, hogy Róza heti szinten főzhette a babot, Jókai kedvenc ételét, innét származik a Jókai bableves elnevezés. Érdekesség, hogy Laborfalvi Róza törvénytelen lánya lesz majd Feszti Árpád felesége. Jókai Mór felesége halála után a Feszti családhoz költözött a palotába, ahol összeházasodott a nála 55 évvel fiatalabb Grósz Bellával, de ez már egy másik viharos románc története.


Az negyedik a Horánszky utcában volt, Emőkei Emich Gusztáv, az Athenaeum nyomda egykori tulajdonosának bérpalotája. Az épület nagyon elhanyagolt állapotban van, de ez nem csoda, mivel több mint száz éves. A kovácsoltvas kapu belső rejtekében csodálatos látvány tárult a túra résztvevőinek szeme elé. A borostyánnal befuttatott épület omladozó falai közt barangolva részesei lehetünk a hajdani főúri élet mindennapjainak. A szomszéd utca pedig a rendkívül impozáns alfahím, Szabó Lőrinc szerelmi életéről árulkodik. Írónk nehezen tudta kordában tartani érzelmi impulzusait, így sok hölgy kegyeivel büszkélkedhetett, aminek felesége, Mikes Klára nem annyira örült. Korzáti Erzsébet volt a „legtartósabb” szerető, akit végül sírba is vitt a szerelem. Hozzá írta A huszonhatodik év című kötetnyi ciklust.

„Több tilt ma, nem szó s törvény:
semmi vagy, s majdnem az én is!
… Óh, tavalyi Nap,
veled vacogok lent a föld alatt. „
(Szabó Lőrinc: Huszonhatodik év – 45. Tavaly még)

A Horánszky utca 27. repedezett falai Pilinszky János életét ölelik fel. A palota lépcsőházait virágkorában piros szőnyeg borította és vörösmárvány köpőcsészék. Erről ma már csak az emlékképek beszélnek. A Mária utca 16-os szám alatt nyomorgott Mikszáth Kálmán feleségével, Mauks Ilonával. A házasság hét év alatt véget ért, az író a nyomorra hivatkozva elvált feleségétől, majd mikor már tehetőssé vált, újra elvette és az arisztokraták számára fenntartott bérpalotába költöztek.

A környék kávéházaktól volt hangos, amelyek írók százait inspirálták. Népszerű volt a Baross kávéház, ahol Babits és Kosztolányi sokat időzött a bal szélfogó asztalnál. Mikszáth favoritja pedig a Bánovszki vendéglő volt, ahol húsnapon málnaszörpös kiflipépet szolgáltak fel desszertnek. A mai kor embere még elcsípheti a lírai közegű Múzeum kávéházat. Tovább sétálva elhaladtunk Irinyi János volt gyufagyára mellett, ahol Mikszáth az első emeleten vetette papírra a Fekete Várost, majd később ugyanitt Esterházy Péter látogatta a Piarista Gimnáziumot. Napjainkban pedig ez az épület a Pázmány Péter Egyetem egyik karának ad helyet.

Az utolsóelőtti megállónk az ikonikus Bánffy-palota utcája, a Reviczky utca: a hetes szám alatt 1916 és 1931 között Babits koptatta a harmadik emeleti lakás padlóját. Időközben csatlakozott hozzá a pénzgondokkal küszködő Szabó Lőrinc. Akkoriban írók hada próbálkozott verseivel felkelteni az írófejedelem, Babits Mihály figyelmét. Ez volt Tanner Ilona célja is, viszont karrier helyett szerelmet talált Szabó Lőrinc személyében. Viszont mikor az író rájött, hogy a visszahúzódó Babitsnak tetszik kedvese, átengedte neki. Babits rá két hétre el is vette feleségül a lányt, akit aztán Török Sophie-nak nevezett el.

„Azelőtt mindent szerettem, amit te
szerettél. Mindent és mindenkit: hová
eljutott szemed becéző sugára.
Elszórt magadat szerettem bennük és áldott volt
az idegen, kit drága vágyad illetett.

De ma még jobban szeretlek!
Én mindent gyűlölök benned, ami nem
én vagyok! Minden idegen asszonyt, ki
halvány emlékeidből visszaint. Mert ma
gazdag vagyok és élő meleg ajkadról
szürcsölöm életedet.

Gazdag vagyok és kevély és
fukar! Elszórt mosolyaidnak zsugori
zsarnok őre. Nem játék többé.
Nem távoli hideg imádat ez! Az életemmel
szeretlek, s mindent gyűlölök benned
ami nem én vagyok.”

(Török Sophie: Asszony a karosszékben)

A szomszédban, a Bánffy-palotában pedig a Karinthy család lelt otthonra. Karinthy és Böhm Aranka viharos házasságát a szomszédok követhették nyomon, és fülön. Sokat járt hozzájuk vendégségbe Móricz Zsigmond, akinek Rab oroszlán című regénye szintén a Bánffy-palota egyik lakásában játszódik. Karinthy nagy gyűjtő volt az állatok terén is. Egyszer kiesett a teknősük az ablakon, és írónkat hónapokig foglalkoztatta a kérdés, hogy vajon a teknős gyilkosság áldozata lett, vagy saját „kezével” vetett véget életének.


Az utolsó megálló a Baross utca 4., Steindl Imre saját családja részére épített apartman színtere. Itt indult be Kosztolányi Dezső karrierje is, akit ezen épület falai inspiráltak a Négy fal között című debütáló verseskötetének megírására.


Ha elmész az elsőre, nem tudod abbahagyni! Az épületek beszippantanak, a történetek pedig magukkal ragadnak a múlt évszázad zivataros Budapestjébe. Jelentkezz, nehogy kimaradj, vagy lemaradj a falak között lappangó titkokról.

További info a http://www.imaginebp.hu internetes oldalon és a FISZ hivatalos honlapján.