Az idén ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Belvárosi Fesztivál szépsége abban rejlik, hogy minden korosztályt megpróbál az utcára csábítani. Délelőttönként kézműves vásárral, családi programokkal, délután pedig koncertekkel, változatos fellépőkkel, vurstli-hangulattal várja a látogatókat.

A Szabadság téri Quimby koncert számomra generációs emlék. Ezzel kezdődik a nyár, az első alkalom minden évben, ahol talán már nem is kell kardigán, ahol még bizakodom, hogy most nem öntenek le sörrel, ahogy a jó fesztiválokon illik.
Szellős délutánunk van, a kiskölykök még fetrengenek a homokozóban, miközben az idősebb korosztály már bizakodó arckifejezéssel lézeng, dülöngél a zene ritmusára. Mindent eláraszt az olajban piruló hagyma- és kolbászszag. Kissé lanyha az Intim Torna Illegál koncert, a mai napon az első. Éppen ezért nincsenek is sokan, oda nem illően hangzanak a pergő ritmusok, a kántálás, a közönség csak az utolsó dalok erejéig tér magához a délutáni kómából. A Hatdiplomás, a Hipnotizőrkirály és a Kedvenc mindenem a biciklim után Petruska András következik, aki egy szál gitárjával hivatott hangulatot teremteni. Ez többé-kevésbé sikerül, a feldolgozások közül a legtöbbre elég gyorsan ráismerünk, aztán a Quimby előtt még arra is van időnk, hogy megnézzük, mi megy a többi színpadon.

Gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy ez a fesztivál legnépszerűbb eseménye. Azon ritka alkalmak egyike, amikor rendkívüli tömeg gyűlik össze az egyébként üresen pangó téren. Idén negyedik alkalommal ácsorgok, nyújtogatom a nyakam feleslegesen, könyökölök és harácsolok, hadakozom felkészületlenül a tömeggel, hiszen úgy tűnik, talpalatnyi hely sem maradt. A legkedvesebb (és legismertebb) dalokat játsszák, a Most múlik pontosant, az Ajjajjajt, az Autó egy szerpentinent, a szövegeket mindenki fejből fújja. Minden évben megéri kijönni, bámulni bambán, ahogy lemegy a nap. Szomorú szertartás ez, nézni, ahogy körülöttem átszellemült ugrálásba kezdenek, figyelni, ahogy Árpi barátunk vadul hadonászik, miközben mókás történeteket oszt meg velünk – végre megtudom a Quimby szó jelentését, példának okáért. Összességében örül a nép, nagyon, és velük örülök én is.

Kijutni innen már más kérdés, bokormászás miniszoknyában, hadakozás részeg, csatakos férfiak és megszeppent arcú családosok között. Közben azon pörgünk, tényleg ennyi lett volna-e az egész, már megint ide jutottunk, hát itt állunk, a nyár kapujában.

Képek a Belfeszt honlapjáról