A Pannónia Fesztivál utolsó napjával szemben valószínűleg mindenki támasztott elvárásokat, elvégre nem árt egy jó zárás a teljes megelégedettséghez, és ezt a fellépő előadók biztosítani is látszottak.

Miután feladtam a keresgélést bármiféle olyan hely után, ahol fel tudtam volna tölteni az eddigi napok beszámolóit (ha elvileg volt is WiFi a fesztivál egész területén, a gépem nem igazán volt vele kompatibilis), elindultunk a vasárnap első nagyobb koncertjére.

A Heaven Street Sevennel helyet cserélő Pannonia Allstars Ska Orchestra koncertje 18:40-kor kezdődött, idilli, ámde vakító naplementében, ami telibe kapta a nagyszínpad előtt álló embereket. Hangulatos kezdése volt az estének, jól játszottak és megadták a kezdőlöketet a további koncertekhez. Kicsit letörte ezt, amikor kiderült, hogy a 20:40-re kiírt Akkezdet Phiai-koncert át lett pakolva este 10-re, így pedig jócskán belelóg az Irie Maffia nagyszínpados fellépésébe.

Sebaj, gondoltam, akkor igazi fesztiválos módszerrel még Péterfy Borin is szívok magamba egy kis hangulatot néhány szám erejéig, amit aztán továbbviszek még két koncertre. Így is lett, és szerencsémre sikerült elkapnom azt a négy számot, ami között két szívemnek kedves, a Szembogár és az Ópium is helyet kapott. Ez előbbit a művésznő a férfiközönségnek dedikálta, ezt férfitársaim nevében köszön is, no meg a színpadon belőle áradó karaktert, ami egy pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet.

Akkezdet Phiain a néhány számból, amiket sikerült meghallgatnom, pontosan azt szűrtem le, amit vártam: a legjobban még mindig ők csinálják Magyarországon ezt a műfajt. Nekem jobban tetszett, mint a Punnany, ami nagyobb volumenű, és másfajta zenei élményt is ad ugyan, a Kezdetes srácok viszont egyszerű, letisztult, de mégis kreatív és sokszínű zenét csinálnak a rap klasszikusan vett határain belül.

Fél óra tömény élvezet után irány Irie Maffia, akik aznap sem okoztak csalódást senkinek. Jó zenét játszottak és jól, a helyszín és a közönség pedig adott volt egy nagy bulihoz, amit nem is hagytak annyiban. A koncert vége után következett egy kis üresjárat, egyesek Belga-koncerttel próbálták ezt kitölteni, amire én is benéztem, de a negyedik nap vége felé közeledve nem éreztem magam alkalmasnak a hülyéskedésre.

A szomszéd sátorban meg a Slaughterhouse, mire kijött a színpadra, már a szakállunk is kinőtt, de legalábbis jól összefagytunk, a délutáni tűző napsütés ellenére. A Supernem is késett rendesen, pedig tényleg siettek a srácok a hangolással is meg minden, de már az egész fesztivál kicsit szétesett volt utolsó nap.

Saját vélemény ugyan, de a rengeteg késés, az állandó van víz-nincs víz dilemma, és a sok egyéb bosszantó apróság, ami feltűnik, kicsit kettőssé teszik a PaFe élvezetét. Nagyon kinőtte magát az utóbbi időben a fesztivál, és látszik, hogy folyamatosan bővülni akarnak. Ezt eredményesen csak akkor fogják tudni kivitelezni, ha drágítják a fesztivált, mert az könnyen belátható, hogy ilyen árkategóriában nem lehet minden tökéletes. De akkor könyörgöm, ne fizessék már ki Flo Ridát csak azért, hogy késsen több mint egy órát, aztán pedig bohóckodjon egy teljesen oda nem illőt… A magasabb árkategóriás fesztiválok piaca telített, szóval a Pannónia szervezőinek ideje lenne eldönteniük, hogy mit is akarnak egész pontosan.

Nem mondhatom azt, hogy nem élveztem a négy napot, amit a fesztiválon töltöttem, csak voltak olyan momentumai, amelyekből világosan látszott, hogy itt valami mélyebben húzódó probléma van. Ettől elvonatkoztatva viszont korrekt kis bulit kaptunk annak minden velejárójával, jó hangulattal és általában jó zenekarokkal.

Egy utolsó gondolat a végén, amit szerintem sokak nevében mondok ki: higgye el a PaFe vezetősége, hogy nem olyan mókás mindenhova egy műanyag korsóval a kézben járkálni. Tényleg nem!!!

Fail Viktória képei