A csütörtöki napot nehéz lett volna alulmúlni, és szerencsére nem is tette a fesztivál második napja, ebben persze a nagyságrendekkel emberibb idő is közrejátszott.

Az előző este horrorisztikus emlékeit magunk mögé söpörve megindultunk a szokásos fesztiválpiknik rituáléját megejteni, utána pedig szakrális imában könyörögtünk az isteneknek, hogy tessék megszánni a fesztiválozót, és nem rázúdítani még egy ilyen áldomást.

A történet egy békés 30Y-megtekintéssel kezdődött, akik szerintem nem életük koncertjét adták ugyan, de el lehetett ugrabugrálni a szokásos dalokra. Sajnos a Városember viszont még mindig nem a legjobb koncerten játszott anyaguk.

Utána szintén a Nagyszínpadon a Vad Fruttik következtek, akik viszont kiválóan játszottak, hangzásilag és hangulatilag is helyén voltak, szerencsére pont besötétedett, ami zenéjükön nagyon sokat dobott.

A fő-fő-fő headliner, maga személyesen Flo Rida nem nagyon siette el a dolgot: 75 perces késéssel indult a koncert, a várakozási idő második felében azonban minőségi dubstepet és electrót hallgathattak a műkedvelők, ami részemről überelte a tényleges „produkciót”. Egészen az első szám, a Right Round végéig volt vicces a történet, azután igazából sablonos, erőltetett és kiszámítható ugrabugrálás folyt a koncert alatt, amit egy körülbelül 10 percesre nyújtott Good Feeling-szenvedés zárt le végleg. Eszméletlen kínos volt, semmi köze a PaFe-hangulathoz, de azért alakulóban volt már a második este.

A Brains formációja szerencsére megmentette (számomra) az estét: hangulatos volt, pörgős, bulizható. A dobost például önmagában is élvezet volt nézni, ahogy pókerarccal nyomta végig 170-es tempónál a legkülönbözőbb drum’n’bass figurákat, gyakorlatilag kisujjból. A Blazing koncertverziója (dubstep-betéttel a végén) pedig garantálta, hogy ne maradjon hiányérzetünk aznap estére. Köszönöm nekik.

Mindent összevetve, a második nap visszahozta az életet a fesztiválba (Én speciel tudtam meleg vízzel fürdeni)!

Fail Viktória képei