Most pedig, finálé következik
a lehető leghangosabban
nem szólok hozzád, mintha
elkerülhetném, hogy te sem.

Halott hát a próbálkozás is,
így hát
ások egy gödröt, a szavaimnak, s
hegyeket rakok rá, hogy legyen eltemetve.
Titokban várom, hogy visszanézz,
még magam elől is elfelejtem.

Az ötéves kislányt a lelkemben
– ha utánad bőg –
kikiáltom hisztisnek, és szobafogság.
Toronyba zárom, a haja
őszre válik, mire felnő.
Én meg rendet rakok magam után,
a kastélyt bezárom és zsebrevágom,
a nadrágot elégetem, a kulcsot
elásom, az ásót
elkaparom (fél kézzel)
a fél kezet levágom (a másikkal)
a másikat majd sebbenzinnel lemosom,
a kezem
megeszem
a megevést
megeszem
mindent el, itt nem szabad fájnia.