Különleges kiállítással ünnepli 20. évfordulóját az észtországi Magyar Kulturális Intézet. A teríték nem áll másból, mint Herendi porcelán készletből, ám desszertként nem tortát vagy egyéb nyalánkságot kapunk, hanem ruhakölteményeket a manufaktúra legismertebb motívumaival. Az ünnepi alkalomhoz különleges helyszín dukál, így a palmes-i kastély lesz a bemutató otthona egészen szeptember 30-ig.


A megnyitón Simon Attila, a Herend Porcelánmanufaktúra fővezérigazagatója az 1826-ban alakult üzem történetéről mesélt és arról, hogy a gyár nyitott az új dolgok iránt, de őrzi a tradíciókat is. Erre lehet példa az itt bemutatott ruhák és a herendi minták egybeolvadása is.

Utána a Magyar Intézet vezetője, Bereczki Urmas szólt néhány szót a vendégekhez, észtül és angolul egyaránt köszöntve őket. A Magyar Intézet ezzel a különleges tárlattal ünnepli nyár végén 20. évfordulóját. Ezt követően Héjja János a ruhák tervezője mesélte el, hogy amikor készen lettek a kiállítással és végigvonultak a termeken, az az érzés fogta el, hogy szívesen leülne a porcelánokhoz kávézni, és reméli, a látogatók is felemelőnek fogják találni a ruhák, a szobák és a porcelánok közötti harmóniát.


Héjja János divattervező alkalmi és esküvői ruhák készítésével foglalkozik, és 2006-ban kezdett a Herendi mintákkal kooperálni, azóta több mint ötven viselet készült herendi mintás díszítéssel. Az összes alkotás természetes anyagokból készült, amelyek mintája a herendi porcelánfestők kézügyességét dicsérik. Hiszen egyes ruhákon kész festmények találhatóak, mint a Miniatures perscas fantázianevű hosszú, narancssárga estélyin, amelyet az alján lévő kínai miniatúra tesz különlegessé.

A köszöntőbeszédek után rövid divatbemutató keretében modelleken is megcsodálhattunk a ruhaköltemények közül hat különleges darabot. A kifutót ezúttal a kastély főbejáratának lépcsősora helyettesítette, ahol sorra tipegtek végig a modellek. Az egyikükön pici, fekete tüllös alkalmi ruha volt, festett mintával, a mellrésznél gyöngyös berakással, úgy nézett ki, mint a fekete hattyú, másikuk légies könnyedségével, mélykék szoknyájával és türkiz felsőrészével a görög Helénát jutatta eszembe.


A patinás kastélyban minden helyiségre jutott egy ruha és hozzá illő Herendi-készlet. Mert bizony, manapság már, ha kedvünk tartja, az étkészletünkhöz is válogathatunk a kosztümök közül, mint például a Hadik János nevével fémjelzett mélybordó kiskosztüm, amelynek aranyos szegélye pontosan megegyezik a nemesi készlet mintázatával.

Habkönnyű pillangós álom, üde elegancia jellemzi a Viktória-motívum ihlette fehér ruhakölteményt. A herendi kollekciók nagy része egyébként első neves megrendelőjük után kapták a nevüket, így a stilizált kínai virág-és pillangómintás étkészlet Viktória angol királynő nevét viseli, aki az I. Londoni világkiállítás után rendelt belőlük a windsori kastély számára.

Ezeket az estélyiket, kosztümöket bizony bátran nevezhetjük ruhakölteményeknek, hiszen a ruhák tökéletesen rímeltek a mellettük álló porcelánokra, ahogy az rendes költeményeknél is illik. Ezeket a ruhákat nemcsak a kifutóra tervezték, egyes darabokat bátran felvehetnénk egy diplomaosztóra vagy bálba is mint egyedi, a tömegből kitűnő, de nem ordítóan kirívó darabokat. Hiszen csakúgy, mint maga a manufaktúra, egyszerre tradicionális, mégis újszerű.