Ha végignézünk az elmúlt évtized zenei felhozatalán, vagy csak simán bekapcsoljuk a rádiót, mindenhonnan a frissen felfedezett hullócsillagok hangját halljuk, karaokésztárokét, akik egy szál mikrofonnal próbálnak megállni a zenei élet ingoványos talaján. Lehet mondani, hogy erre van igény, ha nem lenne, nem készülne új Megasztár, Csillag születik és az ezekhez hasonló tehetségkutató showk.


Manapság nagy divatja van tehát a tehetségkutatásnak, mindenhol és mindenhonnan fel akarják karolni az embereket, akik valamihez értenek, majd ha ez megtörténik, egyenesen beleadagolják őket az arcba. Ezzel a hirtelen jött, hirtelen ment sztárcsinálással próbált szembeszállni az R33.

A jó hang kevés volt ide. Igazi zenekar, kiállás, tudás, koncepció és újdonság kellett ahhoz, hogy végig tudjon menni valaki a kijelölt ösvényen. Az országban termelik a zenei tehetségeket, így május ötödikén az elődöntőkön lemorzsolódott csapatokból hat maradt csupán, akik a meghirdetett kezdéshez képest egyórás késéssel mutatták meg, mire képesek a – horribile dictu – hangszert is használó zenekarok.

R33

Kisebb téblábolás után, a szocreál gyárkapun belépve végre sikerült megtalálni a kicsi, sárga, nyíl alakú táblát, rajta felirat: R33. Lerobbant épületek sora, fuvarautók sokasága, egy kisebb köz, majd még egy tábla, és végre célba értünk! Meglett az R33 bejárata! A hely egyébként a manapság divatba jött romkocsmákra hajaz, ugyanakkor annyira nem „rom”, ellenben a felszerelés látványosan a lomtalanításokon összevadászott alapanyagokból áll össze: szakadt kanapék, ízlésesen eldobált szőnyegek, a backstage-ben egy terebélyes könyvespolc-rendszer, a falon indiai képek mellől József Attila néz a megszokott komorságával. A színpadon méretes Orange hangláda terpeszkedik, mellette erősítők, végfokok, temérdek kábel és két torony, amely a néző- és hallgató közönségnek löki a hanghullámokat.

A hely egyébként tök korrekt volt, ám közönséget este hétkor még csak nyomokban tartalmazott. Ez a probléma is megoldódott idővel, laza száz-százhúsz fős hallgatóság gyűlik össze!
A kiszolgálás viszont sajnos egész végig problémát okozott: a szünetekben a pultra zúduló tömeggel nehezen tudta felvenni a harcot a két-három csapos.

A decemberben kihirdetett R33 Tehetségkutatóra több mint kétszázhatvan zenekar jelentkezett. Ahogy mondták, a cél a zenekarok felölelése, nem felbukkanó és eltűnő énekesek kiválasztása, szerepeltetése. A végső „összecsapáson” Németh Juci, a Colorstar frontembere, Keleti András, a Freshfabrikos Szabó András és az R33 vezetője, Perecsényi „Pernye” Tibor ült a zsűri kanapéján.


El-döntő

A zsűri is bevallotta, a végső sorrend felállításában nem volt egyszerű dolguk, és ez nem véletlen. A hat zenekar, amelyik eljutottak a döntőig, mind profi, színvonalas zenei produkciót tett a színpadra. Nyolckor felvillantak a fények, elsőként a pécsi hardcore banda, a The Talking Horse lépett a porondra, bánatukra a közönség még nem volt elég életteli: csak simán körbeállták a táncparkettet. A profi zúzás után egy classic-rock zenekar, a Love from Above lépett színpadra. Keleti András, a zsűri tagjának erőteljes biztatására ekkor már a közönség is közelebb merészkedett. Ez után az indie-s, bluesos és countrys hangzást keverő Superzero következett, majd nagy változás történt. Az eddigi angolul éneklő zenekarokat felváltotta a nyolc tagból álló, erős elektronikát és magyar szöveget használó Osztálytársak Voltunk. Az elszállós zene után a dunaújvárosi hip-hop formáció, a Beatkoho foglalta el a terepet, Joó László rappelése mellé még vetítés is dukált.

Ekkor már jelentős csúszásban voltunk, az este átkanyarodott a holnapba, a közönség kezdett elfogyni. Ennek ellenére az utolsó zenekar, a Noxious Foodie and the Run Over Dogsnak sikerült egy nagyobb csoportot összehozni maga elé, és sikeresen meg is táncoltatta őket. A produkció olyan jól sikerült, hogy még a zsűri is felállt elégedetten bólogatva egymásra.

Mindenki nyert

Ki lehet jelenteni, hogy az egész esemény olyan volt, mint egy nagy baráti összejövetel. A zenekarok hozták magukkal a törzsközönségüket, felálltak a színpadra és csak zenéltek, ahogy kell és ahogy tudtak. Persze az igazi izgalom az eredményhirdetéskor volt. Nagyobb levegővétel után a zsűri felvonult a színpadra, és elkezdte a szokásos felkonferálást. A lényeg: harmadik a Beatkoho, második a Love from Above, és teljes meglepetésmentesen első pedig a Noxious Foodie and the Run Over Dogs lett.

Ennek ellenére senki nem távozott üres kézzel. Az R33 minden zenekarnak felajánlott studióidőt, az Osztálytársak Voltunk videóklipet készíthet, az NFatROD pedig nagylemez-felvételi lehetőséget nyert.

Zárásnak idézném Keleti Andrást, aki bár a nyertesnek mondta ezeket a szavakat, ennek ellenére mind a hat zenekarnak innen üzenem: „takarodjatok világkörüli turnéra”. Vagy legalább egy országosra.