Interjú a zenekarral, amelynek a nevét már a BME-n is tanítják

“Komplementer ösztönösség, összetett lendület” Ezekkel a szavakkal jellemzik magukat a Magidom zenekar alapítói. Nem árt tudni róluk, hogy a zene szeretetén kívül családi szálak is összekötik őket. Benyhe Robi (ének, gitár) és Marci (dob) testvérek, egyben Bajnok Balázs (vokál, gitár) unokatesói, Pánczél Peti (basszusgitár) pedig Balázs sógora.

A fiúk által “Premagidom”-ra keresztelt korszakban kamaszkori vágyálmaikat valóra váltva kezdtek el együtt zenélni 2007-ben. 2010-ben, Robi féléves külföldi missziója után mindegyikükben megérett az elhatározás, hogy folytatják a zenélést, méghozzá saját dalokkal. Másfél éves pályafutásuk óta rengeteg helyen muzsikáltak, többek közt Budapest legnevesebb klubjaiban, például a néhai Gödörben, a Dürer kertben és az A38-on is. 2011 őszén megjelent első kislemezük pedig, a Mi, merre, meddig első hallásra meggyőzött arról, hogy olyan zenei tehetség van kibontakozóban, amit érdemes figyelemmel kísérnünk az elkövetkezendő időszakban. Így nagyon örültem, mikor rábólintottak egy interjúra, melyben szó esett a névválasztásról,- mely felért egy rögtönzött fizikaórával -, szárnypróbálgatásaikról és jövőbeli terveikről is. A beszélgetésre közvetlenül a zenekar áprilisi A38-as fellépése előtt került sor.

FÉLonline.hu: Utánanéztem, hogy mit jelent a nevetek, és ha nem tévedek, akkor egy fizikával kapcsolatos fogalomról van szó. Szívesen meghallgatnám a névválasztáshoz kötődő történetet!

Robi: Épp jöttünk haza vonattal valahonnan vidékről, és eldöntöttük, hogy amíg haza nem érünk, addig kitaláljuk a zenekar nevét. Jöttek a jobbnál jobb ötletek, az utastársainkat is bevontuk, akik az ismerőseink voltak. Szóval mindenki mondta a sok hülyeséget, az egyik csaj, – aki amúgy egy BME-s barátnőnk -, mondta, hogy legyünk Magidom, és akkor visszakérdeztünk, hogy „micsoda”, mert nekünk fogalmunk nem volt arról, ez mit jelenthet, de gondolom nektek se… aztán felírtuk a listára. Később elmagyarázta, hogy az egyetemén tanítják ezt a fogalmat, egész konkrétan szilárdságtanból. Bonyolult a definíciója, úgyhogy emiatt tetszett meg. Nagyon nehéz elmagyarázni, de Balázsnak lehet, hogy menne!
Balázs: Most ha én itt elkezdem magyarázni…
Robi: Magyarázd úgy, mintha nekem próbálnád! Csak egyszerűen!
Balázs: Van ez a magidom, és van egy test, arra hatnak mindenféle erők, de ha ezeknek az erőknek az eredője a támadáspontokban van, akkor csak nyomófeszültségek, és ha a magidomon belül vannak, akkor…

Oké…

Balázs: Summa summarum: nagyon bonyolult. A lényeg az, hogyha jó, akkor nem dől össze a híd! Ezt számolgatják!
Robi: Annyi mindent bele lehet magyarázni, sok embernek nem is esik le, hogy ez egy magyar szó. Szóval a testek feszültségének a számolására használják, és nekünk bejön ez a feszültség, jó érzés, hogy tanítják a BME-n a zenekart!

Mivel kezdtétek a zenélést, feldolgozásokkal, vagy rögtön saját dalokkal?

Robi: Amióta a zenekar létezik, azóta csak saját repertoárt játszunk de még a „Premagidom” korszakban inkább feldolgozásokkal foglalkoztunk, például: Kispál, Supernem, Jamie Winchester, Sum41.

Hogy-hogy inkább magyar előadók dalait dolgoztátok fel? Jobban szeretek magyarul énekelni?

Robi: Igen, bár ezzel a korszakkal igazából az volt a baj, hogy abszolút nem éreztük magunkénak, tehát, ha a volt sulimban koncerteztünk, rossz volt, hogy nem tudtam a számok között mit mondani a közönségnek. Most egy Jamie-számról mit mondanál? Ő írta, biztos gondolt valamire… Közben gyűltek a saját ötletek, és 2010-ben már csak azokkal foglalkoztunk. Persze előtte is volt már egy-két saját szám, például ma hallhattok egy olyan dalt, amit már akkor játszottunk, amikor még nem volt Magidom.

Hogy születnek a dalaitok? Honnan merítetek ihletet, ötleteket? Összeültök, és jammeltek, vagy valaki hozza a szöveget, valaki pedig dallamtémát?

Peti: Robi hozza a dallamtémát. A fejében már megvan nagyjából, mit hogyan szeretne. A szöveg vagy nincs, vagy nagyon kevés, ekkor mondja mindig, hogy 80%-ban kész a dal. Magyarul van egy versszak belőle, a maradék 20% a teljes nóta. A szöveg nem teljesen saját, összedolgozik néhány emberrel, de a zenét Balázzsal közösen írják. A többit, a dobot és a basszust pedig mi dobjuk hozzá közösen Marcival.
Robi: Tulajdonképpen azt kell hazudni a többieknek, ha van egy ötletem, hogy 80%-ban már kész, és akkor elkezdünk vele foglalkozni, így tudjuk csak összerakni. Egyébként a szövegekért én felelek a zenekarból, de van még egy srác, egy volt osztálytársam, aki mondhatni egy titkos ötödik tag. Szoktunk írogatni egymásnak dolgokat, és neki is van a szövegekhez némi köze. Szóval általában van egy titkos ötödik tag, aki gyakorlatilag bárki lehet. Apukám is volt már ebben a szerepben, ő is írt nekünk dalszöveget, úgyhogy nagyon szívesen fogadok el segítséget ilyen téren.

A szövegek saját sztorikat mesélnek el? Mennyire személyesek?

Robi: Jó kérdés. Beszéljünk a kislemezen lévő hat számról. Nem érzem őket igazán magaménak, nincsenek benne saját élmények, inkább objektív nézőpontból tekintenek különböző témákra, például a Valakik szerint, a Ki vagyok meg van egy versfeldolgozásunk is.

Igen, erről is szerettem volna beszélgetni. Hogy jött az öltet? Miért pont Radnótitól választottátok az Esik eső, fölszárad című verset?

Robi: A bátyánk irodalomtanár, ő mondta, hogy a szövegekben lehetne még fejlődni, és hogy szerinte versekkel is próbálkozhatnék. Ezért vettem elő otthon egy Radnóti-kötetet, meg mert szeretem is, és rögtön kinyílt ennél a „Nézd a világ apró rebbenéseit!” mondatnál, amin azonnal megakadt a szemem. Mivel mindig van a kezemben egy gitár, elkezdtem játszani rá, végül a dal két nap alatt összeállt. Jó, mert fix volt a szöveg, és támpontunk is volt, csak zenét kellett rá írni. Egyébként szerintem lesz még ilyen, és hagyományt csinálunk belőle. Lehet, hogy minden kiadványunkon hallható lesz egy versfeldolgozás. Van pár ötletem ezzel kapcsolatban.

Milyen célokkal kezdtetek el együtt zenélni? Inkább örömzenélésről és önkifejezésről van szó, vagy szeretnétek ismertekké válni?

Balázs: Mikor először összeálltunk, akkor egyértelműen az volt a célunk, hogy kiállunk a gimibe, és megmutatjuk, hogy mit tudunk mi.

Most mik a távlati célok?

Robi: Nagyon komoly terveink vannak… – szavait kétkedő mosoly és hanglejtés kíséri –

Pedig sok közkedvelt helyen léptetek már fel…

Robi: Ebben nem biztos, hogy egyetértés van köztünk, de úgy gondolom, hogy amit ebből ki lehet hozni, azt hozzuk ki, és ebben szerintem még bőven van lehetőség. Tehát ha hazai szinten az emberek tudnák, hogy mi az a Magidom, bekerülne egy-két dalunk a rádióba, és mondjuk az A38-as koncertünkre nem kéne egyesével halászni az embereket – ami talán ma össze is jön – az jó lenne! Alapvetően nincsenek világhódító terveink, főleg mivel magyarul éneklünk.

A közönség főképp barátokból tevődik össze? Hogy formálódik a rajongótáborotok?

Robi: Az elején abszolút barátoknak kezdtünk el zenélni, most már a barátaink barátai, és azok barátai is kezdik megismerni a zenekart.
Marci: Igazából az elmúlt 2-3 hónapban kezdtük el azt látni, hogy olyan emberek is felfigyelnek a zenekarra, akiket nem ismerünk. Mostanság kaptunk egy-két olyan pozitív visszajelzést, ami nagyon jólesett, és ami arra ösztönöz, hogy tovább csináljuk, mert tetszik azoknak is, akik nem ismernek minket személyesen.
Balázs: Azt is mondhatnánk, hogy dagad a rajongótáborunk.

Balázs ezen kijelentését az esti koncerten be is teljesítette a zenekar, a közönség ugyanis megtöltötte az állóhajót, és nagyon jó bulit csapott. Végre élőben is hallhattam az EP-jükön szereplő hat dalt, és mit ne mondjak, a színpadon még ütősebben szóltak. Jó érzés volt együtt énekelni a Valakik szerint című pörgős és fülbemászó számukat, tombolni egy jót a Furcsára, szemet behunyva hagyni, hogy magával ragadjon a Minden újra él és az Avar a fákon. Felcsendült a várva várt Radnóti-vers is, melyhez segítségül egy kedves barátjukat hívták fel a színpadra. Az Esik eső, fölszárad stúdió verziója kicsit eltér a többi dal stílusától, fel-felbukkannak benne világzenei motívumok, koncertverziója pedig még inkább erre épít. Nagyon hatásos volt, ahogy a srácok szó szerint el kezdték „húzni a talpalávalót” a közönség nagy örömére. Aztán elhangzott az interjúban beígért Beszélnünk kell című régebbi számuk is, amit a hallgatóság töretlen lelkesedéssel fogadott. Már csak új dalukról nem esett szó, a Natúrról. Pörgős, ritmusos, mely a társadalom és a természet viszonyát feszegeti. Ha minden igaz, még tavasszal megjelentetnek egy két dalos minilemezt, amelyen ez is hallható lesz.


Nagyon tetszett a fiúk színpadi játéka mellett az, ahogyan tartották a kontaktust a közönséggel. Minden szám előtt egy kicsit sztorizgattak nekünk, vagy épp bevontak minket az éneklésbe. Külön öröm volt a pár másodperces kényszerhangolás okozta üresjárat megoldása, hisz nemhogy kínos, hanem inkább egyfajta átlagos macerának tűnt. A lényeg viszont: egyáltalán nem érződött az a fajta térbeli szintkülönbség, amely a színpadot és a táncteret elválasztotta egymástól, hiszen akkor igazán nagy élmény az élőzene, ha a közönség és a zenészek kölcsönösen tudnak egymásra hatni, és együtt alkotnak egy egységet a koncert végéig.

Szóval a Magidom egy mesterkéltségtől teljesen mentes zenekar, melyet legfőképp a srácok zene iránti szeretetének és elkötelezettségének köszönhetünk.

A koncert április 4.-én volt hallható az A38-on.
A zenekar elérhető a facebbokon, számaik hallgathatók a youtube-on!

fotók: Magidom facebook