„E kiégett holofotón /vibráló asztráltestek /az ismert világ túlfelén.”

az ismert világ szűk lett
sivár és terméketlen
ezért a látóhatárt szétbontó akarás
mágikus íjával révedező galaxisok
emlékeibe fúrtuk magunkat
gomolygó keletkezésekkel belül

most ájult légvirágzásban utazunk
áttörve az üvegtestet a retinán át
bele a gondolatba

s az út: mélyedző szeretkezés
elszenesült ölelésben
az egyesülések örvényeiben
(testünkre csillagpor tapad)
fúrófejként pörgünk a végtelenbe
és felizzanak az ezüst gombostűfejek
amint felismernek minket

és ha teremtőnk lenéz ránk
nautiluszok kulcslyuk tekintetén át
látja hogyan táncolunk
a tapinthatóvá vált naprobbanásban