Február 20-án felkerült egy videó a Vimeóra. Nem videoklip, kicsit sem szórakoztató és nagyjából fél óra hosszú, mindezek ellenére egy bő hónap alatt 104.5 millióan nézték meg: az Invisible Children alapítvány Kony 2012 videójáról van szó.

 

 

Az Invisible Children egy Ugandában és az Egyesült Államokban működő alapítvány. Céljuk, hogy megállítsák a Joseph Kony által vezetett Lord’s Resistance Armyt (LRA), és az áldozatokon, túlélőkön segítsenek. Az LRA egy olyan magánhadsereg, amely működésének elmúlt 25 évében elmulasztott reális politikai célt megjelölni, azonban az eszközeik minősíthetetlenek: többek között gyerekeket rabolnak el (eddig összesen 60,000 és 100,000 közé becsülik a számukat, az utóbbi hónapban 78-at) és kényszerítenek harcra, például saját családjuk kiirtására vagy szexrabszolgaságra. Az LRA történetét nagyon leegyszerűsítve úgy lehetne összefoglalni, hogy egy ugandai választás utáni fegyveres lázadó mozgalomból jött létre, azonban Kony vezetése alatt hamar elvesztették a támogatottságukat, ezért lett szükség arra, hogy erőszakkal szerezzenek utánpótlást. 2006 óta a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Dél-Szudánban és a Közép-Afrikai Köztársaságban aktívak. Vallási alapon igazolják magukat, de pontosan nem lehet meghatározni ezt az alapot, ahogy azt sem, hogy valóban tartják-e magukat meggyőződésükhöz.

Az Invisible Children a fentebb már említett két célt kiegészíti egy harmadikkal: be akarják vinni a köztudatba az LRA tevékenységét, ennek egyik eszköze a videó. Ettől lesz más, mint sok Afrikában tevékenykedő alapítvány, és emiatt kapja a legtöbb kritikát is. Érthető a céljuk, hiszen az ismertség több támogatót jelent, viszont rengetegen kárhoztatják az alapítványt amiatt, hogy miért nem a gyerekekre vagy rehabilitációs programokra fordítják az összes pénzt. Még nem tudható, hogy mennyivel nőtt a bevételük a kampány által, hiszen csak egy hónap telt el, de elképzelhető, hogy az ismertségbe fektetett összeg megsokszorozza a bevételeket. Ha a nézők 10%-a adományozna 2 dollárt, akkor már több, mint kétszer annyi lenne a 2012-es bevételük, mint a 2011-es kiadásuk (8,894,630 dollár). Mivel nem kisebb a céljuk, mint a nemzetközi összefogás és katonai beavatkozás elérése, nagyban kell gondolkodniuk.

 

A másik kérdés, van-e joga más nemzeteknek ahhoz, hogy megmentősdit játsszanak, és hogy ezzel mekkora kárt okoznak a “megmentett” országokban. Miután már a béketárgyalások és a helyi katonai összefogások is sikertelennek bizonyultak, más eszköz szinte nem maradt. A beavatkozással okozott kár valószínűleg kisebb lenne, mint a be nem avatkozással, és a hatalmas médiafigyelem, amit elértek, komoly kontrollt gyakorolhat.

Maga a videó manipulatív, végletesen leegyszerűsített, és bár tényszerűen minden igaz benne, összességében egy fekete-fehér, irreális képet ad a helyzetről. Az sem menti, hogy fiataloknak készült, akik még semmit nem hallottak az esetről, az már inkább, hogy bevonni akart, érzelmi hatást kelteni, nem ismertetni. Nem dokumentumfilm, hanem reklám. Csak vásárlás helyett részvételre buzdít, saját kis komfortzónánk továbbépítése helyett abból kimozdítani igyekszik. Pillanatnyi hatása erős, nézettségét a rengeteg megosztásnak köszönheti a különböző közösségi oldalakon, ami szükséges, de nem elégséges. Sikere ott dől el, hogy a lelkes megosztók közül hány tesz ennél többet, mert egy kattintás önmagában semmit nem ér. Április 20-án lesz a következő akciójuk, Cover the Night néven, amikor is azt kérik, hogy borítsuk be a városunkat plakátjukkal. Mivel már nem lehet tőlük rendelni, ugyanis minden létező termékük (póló, karkötő, plakátragasztó készlet) elfogyott, gyanús, hogy ez sem lesz észrevétlen. Akinek van kedve, az persze letöltheti és kinyomtathatja a posztert.

 

 

A kampány, melyet egyértelműen tömegeknek, főleg a fiatalabb tömegeknek szánnak, sokéves munkájuk logikus következménye. Népszerűség-vadászatukat mint célt lehet kritizálni, de felületességgel és felkészületlenséggel nehezen vádolhatók. Az alapítvány kimondott célja a komoly támogatottság, amivel hatékonyak tudnak lenni, és üzenetük eljuttatásához szükséges a radikális egyszerűsítés. Akit mélyebben érdekel, az megtalál minden információt a honlapjukon is, de ha tart az elfogultságtól, akkor ott a Google, a Wikipedia és rengeteg ingadozó színvonalú kritika.

Tömegaktivizálásukról nem nehéz az Occupy Wall Street-mozgalomra asszociálni, azzal a különbséggel, hogy itt nem magukért, hanem másokért teszik. Videót és street artot használni reklámként már nem számít újszerűnek, de még mindig nagyon eredményes. A virtuális közösségekben rejlő lehetőségeket nagyon jól használják, ahogy sokak szerint az arab tavasz is ennek köszönheti sikerét. Az online szervezés előfeltétele a fizikai kiállásnak és a valós tetteknek, anélkül soha nem tudna ekkora méretet ölteni. Az április 20-i akció mutatja meg, hogy mekkora is ez a méret, és az, hogy sikerül-e Joseph Konyt megállítani azzal, hogy híressé teszik. Ha sikerül, azzal olyan példát teremtenek, aminek egyelőre nehezen, vagy egyáltalán nem lehet belátni a következményeit.

Magyar nyelvű források:
http://index.hu/kulfold/2011/10/15/uj_embervadaszatra_keszul_az_usa/ (még a videó előtt jelent meg)
http://index.hu/kulfold/2012/03/09/afrikai_fogonosz_lett_a_net_uj_antisztarja/
http://hvg.hu/napi_merites/20120309_kony_gyerekkatonai