Kellemes füstös félhomály volt, fiatal, zsibongó csapatok várakoztak izgatottan egy pinduri színpad körül. Március 10-én a Promenád Bisztró porondján a Meet me midway csapott a húrok közé.

A formáció neve egy gitárduót takar, Béky Patrik felelős a hangért és az akusztikus gitárért, míg Barna Joci elektromos hangszerén díszíti Patrik olykor karcosan, máskor lágyan szóló akkordjait. Még a koncert előtt belekóstoltam a srácok eddigi stúdiófelvételeibe, rengeteg érzelmet és lelket véltem felfedezni bennük. Elszállós pop-rock stílusban játszanak. Kíváncsi voltam, vajon a színpadon még inkább át tudják-e adni mindazt, amit zenéjükkel  közvetíteni kívánnak.

Sajnos a helyszín úgy tűnt nem a legmegfelelőbb egy koncerthez. A sejtésem szerint legtöbbször táncparkettként funkcionáló pici színpad csupán két hangfallal volt felszerelve, és a keverőpult mögött is csak néha-néha bukkant fel a technikus. A srácoknak mégis sikerült a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből és a keverést végül saját számítógépükkel oldották meg.  A hangosításnál egyébként egy kicsit sokalltam az akusztikus gitárt, mert elnyomta az éneket, ami kifejezetten szép, tiszta, és ehhez a zenei stílushoz tökéletesen passzol. Kiegyenlítettebb hangerő-szabályzással sokkal komplexebb hangzás is létre jöhetett volna. Az ismerősökből álló közönség egy része körbeülte a színpadot, ezzel családiasabb hangulatot varázsolva, akik viszont nem kifejezetten Meet me midwayre jöttek, szintén érdeklődve hallgatták végig a valamivel több, mint egyórás koncertet.

Az este folyamán felcsendült sok saját szerzemény, illetve hallhattunk feldolgozásokat is, melyeknek egy része mára már feledésbe merült zenekarokhoz tartoznak. Ki emlékszik már a pár slágeres Bustedra, amiért lányok milliói rajongtak a 2000-es évek elején… kevesen, pedig visszagondolva egész fülbemászó dalokat tudhatnak maguk mögött. Felbukkant ugyanakkor egy-két dal a City and colourtól és Charlie Simpsontól is, akik nagyban meghatározzák a két fiatal akusztikus, könnyed, elektromos gitárjátékkal tarkítot zenei irányvonalát. A saját számok közül kiemelném a Back in townt, ami ebben a műfajban úgy vélem, akár külföldi színpadokon is megállná a helyét. Dallamvezetése és felépítése egyaránt kifogástalan, nagyon hatásos a folyamatos fokozás mind a hangerőben, mind a ritmusban, lehet érezni, hogy a dalnak van eleje és vége.

Összességében a repertoár kellemes és lágy hangulattal ajándékozta meg a hallgatóságot, a koncert végéhez közeledve pedig elhangzott a Farewell EP legközkedveltebb száma, amit a közönség már együtt énekelt a frontemberrel.