Fiatal bölcsészlapot alapítani menő! Különösen akkor, ha az adott városban most éppen nincs ilyen. Hétfő este bemutatkozott a Hapax internetes folyóirat, mely eddig ugyan kevés szöveggel s csupán wordpress.com-os blogalapon működik, de a céljaikat (múltukat, jelenüket – nota bene: jövőjüket) jól ismerik, és hamarosan – reméljük – az eszköz is készen lesz arra, hogy méltó utódlapja lehessen a nagy szegedi elődöknek.



Rögtön vitába is torkollt az est sajtótájékoztatóra hasonlító szerkesztői bemutatkozás része. Boldog Zoltán egyenesen a lakást hiányolta, melynek a megnyitójára szerinte hiába érkezett (mégis jókat kortyolt a Rongy Kocsma házi söréből), a moderátor Bíró-Balogh Tamás szerint alapkő-letétel volt a hétfő esti esemény, míg Garaczi Zoltán felolvasása előtt azt mondta, hogy ez egyfajta nyilvános figyelemfelhívás, felszólítás, szerzőtoborzás. Akármilyen metaforával ragadjuk meg is meg, jó volt látni, hogy ennyi ember azonnal benne van a buliban. Jóval negyven fő fölötti létszámmal zajlott az első – sikeres – este.

Szegeden a folyóirat-kiadás és a kortárs, irodalmi és összművészeti lapkiadás nagy múltra tekint vissza. A szegedi illetőségű Tiszatájon kívül mindig volt valamilyen – általában igen nívós – lap. Példának okáért elég a Harmadkorra gondolnunk, vagy később a többek között Darvasi László és Szilasi László által is szerkesztett Pompeji, vagy a Boldog felszólalásában kiemelt Szabad Ötletek. A lényeg: a Hapax vállalkozása nem egyedülálló az alföldi egyetemi városban, és a szerkesztők elmondása szerint jelenleg hiánypótló.

“Elszomorító, hogy mennyire nem olvasnak a mostani bölcsészhallgatók” – mondta Sörös Borbála, főszerkesztő. Ezért, mint kifejtette, kell, hogy legyen egy olyan mindenki számára könnyen hozzáférhető felület, ahol a szegedi egyetemisták megismerkedhetnek saját hallgatótársaik friss írásaival, legyen az vers, próza, tanulmány vagy egy jobb műfordítás.

Surinás Olga, a tanulmányért felelős szerkesztő elmondta, hogy részéről nagyon sajnálja azokat a dolgozatokat, amelyek feledésbe merülnek, nem kerülnek publikálásra. Szeretné, ha ez most megváltozna, és a jobb műveket más is olvashatná. Új Krisztina, a szépirodalom rovat vezetője kifejtette, hogy szerinte az lenne a legjobb, ha műhelyként is működne a Hapax. Ha lenne egy olyan fórum, ahova elküldhetik zsengéiket az egyetemisták, és ahonnan azonnal választ kaphatnának arra, hogyan pallérozhatnák tovább tehetségüket, míg Pál Sándor Attila, a kritika rovat élén recenziós példányokra és jó stílusú szerzőkre számít. Vígh Imre a filmrovatot fogja vezetni. Szerinte fontos, hogy a művészfilmek nagyobb népszerűséget nyerjenek Szegeden is, ugyanakkor olyan rovatot szeretne, amelyben a populáris filmeket is meg lehet közelíteni szakmai szemmel. Végül az egész vállalkozást összefogó és kezdeményező Sörös Borbála elmondta, hogy a meglévő rovatokon kívül szeretnének egy helyi képzőművészeket bemutató vizuális rovatot is, amelynek szerkesztője Kovács Csilla lesz.

A Hapax nemcsak a szegediek számára lehet vonzó. A szerkesztőség remek műfordításokon és idegennyelvű (!) publikációkon kívül bibliográfiákat, kritikákat, a Szegedről elszármazottakról pályaképeket is ígér.

A Berényi Csaba, Surinás Olga, Maczelka Csaba és Garaczi Zoltán által felolvasott szemelvények, illetve a most fenn lévő szövegek alapján a vállalkozás minőségét és létjogosultságát nem lehet vagy inkább nem érdemes megkérdőjelezni. Reméljük, sikerül minél előbb átrakni a szöveget egy szebb, átláthatóbb webes felültre, s akkor a kérdés csak annyi maradhat, érdemes-e, lehet-e szegedinek maradni az internetes közlés világában?

A fotókat Aranyás Dóra készítette