1.

fölülről nézlek,
kicsit félve megkérded,
hogy most rád másztam?
igen, rád másztam
annak ellenére, hogy nem kívánlak
úgy mint régen –
ezúttal

csak a bor sztriptízel hangszálaimra tekeredve
csak a bor felajzott reflexíja vagyok –

ezért másztam föléd –
jó ideje nem voltam hasonló teremtmény
intimzónájának falai közt,
egy ágyban pulzáló melleivel,
olyannal, aki ülve parfümillatút hugyozik –
azt ígérted, megmasszírozol,
csak vártam, fogyott a sör,
türelmem dettó – alvás peremére vetődsz –
Szenteste alkalmából
kérdőre vonlak,
azt ígérted, legépeled magad
hátam billentyűzetén –
megértem, hogy viszolyogsz tőle –
ismétlés
– én se kívánlak úgy, mint régen –

2.

éjszaka némi öklendezés, nyúlós nyálcsóvák
tették színesebbé álmomat –
mintha valaki rákapott volna Ginsbergre,
ráeszméltem, hogy talán én vagyok –
és abban a szent fázisban
rápillantok a tölgyajtóra,
a földszintre gondolok, ahol
elkurvásított fenyőfa kápráztatja el
a gyermeki lelket –
– bútorokból erdőt faragnék nekik –
ki nem hányt gyomorsavval
eső formájú vagyok
– fizikai gyötrődés, pszichikai tetőfok –
életem legsikerültebb feketéjét ömlesztve
forrón nagy tételben két perc alatt (belemben)
sárga napfénnyel szkanderozva
az én ujjaim is sárgák,
erős dohányosok vagyunk
morbid vigyor és szakáll megviselt arcomon –
(lekaparhatatlanok)
és ez az a pont, ahol Morrison azt mondaná –
When the Music’s over