Megállunk és szembenézünk saját tükörképünkkel. Vizsgálgatjuk a szemben állót, majd ha elég ideig nézünk farkasszemet önmagunkkal, az arcunk elkezd formákra bomlani, és új alakzatokat vélünk felfedezni tükörmásunkon. Nos, Gotye ugyanígy tett: az érzelmeit állította szembe a fali „lékkel”, önelemzését pedig a Making Mirrors albumon követhetjük nyomon.

Az ausztrál-belga multiinstrumentalista előadó harmadik albuma, a Making Mirrors ősszel jött ki, múlt héten pedig a brit dicsőséglista, a Billboard 20. helyére került fel.

A Making Mirrors dalai meglehetősen eklektikusak, de mégsem túl szélsőségesek. Például nem kell attól félni, hogy egyszer csak a lágyan csilingelő és kellemesen ellazító dallamok után valaki erős csörömpöléssel ránk vágja a csillárt, vagy épp átalakul diszkógömbbé. Ellenben tükörország falairól érdekes lenyomatai verődnek vissza a szintipopnak, a világzenének, a dubnak és a pszichedelikának, sokszor a hangzás is olyan, mintha egy tükörterem üvegei csilingelnék vissza a hangokat.

A szerző Ausztráliában szülei pajtájába költözött be felvenni szerzeményeit, amelyeknek sorsát nem bízta a véletlenre: szinte az összes hangszert maga szólaltatja meg az albumon. A különleges atmoszférájú dalokhoz a legkülönfélébb ütős és billentyűs hangszereket vette elő. Gotye amolyan „csináld magad fickó” lehet, a lemezborító képét például édesapja régi rajzai között találta meg, és mivel tökéletesen illik a lemez hangulatához, csak Photoshoppal kellett rajta csinosítani.

A címadó egyperces, suttogó, kissé kísérteties felvezetését, a Making Mirrors-t a lendületes, dögös Easy Way Out és a popos Eyes Wide Open követik. Az album legnépszerűbb darabját, a Somebody that I Used to Know-t a bájos hangú új-zélandi énekesnővel, Kimbrávan közösen adták elő. A szám mellett a klip is telitalálat. (Ezt a dalt dolgozta át a kanadai Walk Off The Earth zenekar is egy szál gitárra. Szó szerint. Ugyanis az öt „koppintó” ugyanazon gitáron játszik tökéletes tízkezest.)


A Smoke and Mirrors feszes ütős háttérrel rendelkező, sötét, füstös elszállás, míg a Save Me felszabadult, kicsit emelkedett és bizakodó popszám.

A State of the Art futurisztikus prüntyögésekkel és elváltoztatott hanggal operál, a Don’t Worry We Will Be Watching You pedig hátborzongató, szférikus hangjaival és dub elemeivel bármelyik szűk utcában sétálva paranoiássá tenne. A záró Bronte lassú vízfolyás, lágy ütősökkel olyan, mint sportban a nyújtás, tökéletes lezárása az albumnak.

Gotye „tükörterme” gyönyörűen bontotta szét és rakta össze hangonként a Making Mirrorst, ami összes furcsaságával együtt alkot egy kerek egészet. Tükörvizsgálatra erősen ajánlott.