Experimentális tipográfiai kiállítás a Printa Galériában

A szitanyomó műhelyként, üzletként, galériaként és kávézóként funkcionáló Printa profiljába szorosan illeszkednek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) volt és jelenlegi hallgatóinak munkái, melyek egy választható kurzus keretein belül születtek.

Az említett kurzust Balla Dóra grafikusművész vezette, aki a megnyitón tartott beszédében ismertette a kiállítás koncepcióját körülhatároló feladatot: az angol-magyar szótár a betűvel kezdődő szavai közül általa tetszőlegesen kiválasztott melléknevekből minden alkotó kapott kettőt-hármat, majd a szó jelentését és az ahhoz kapcsolódó benyomást, érzést kizárólag tipográfiai eszközök felhasználásával kellett ábrázolniuk. Tipográfiai eszközök alatt értendő elsősorban a szavak (újrateremtett) írásképe, tehát a szó hangsorát jelző betűk illusztratív grafikai kivitelezése és ezen kívül olyan elemek alkalmazása, melyek nem önálló képként, csak a betűket támogatva jelennek meg. Persze azáltal, hogy egy tipográfiai illusztráció, szóplakát létrehozása a cél, a kettő nem létezhet egymás nélkül. A betűk abban a formában, ahogy szövegekben találkozunk velük, jelentésüket elvesztik, és ugyanolyan esztétikai elemek lesznek, mint az őket alkotó bármely görbe, egyenes vagy pont.

Mivel a tipográfiai illusztrációk egyszerre tartalmaznak nyelvi és képi jeleket, ha a néző meg akarja tudni a feladatként kapott szót anélkül, hogy elolvasná a kép alatti címkét, két út áll előtte: vagy a képi jeleket értelmezve egyfajta benyomást kap a szó jelentéséről vagy a nyelvi jeleket kódolva kibetűzi magát szót. Ez utóbbi sem számít csalásnak, hiszen sok esetben ugyanannyi idő. Az elkészült munkákból ítélve inkább a jelentés adta benyomás megjelenítése volt a cél, mintsem hogy egyből ki lehessen találni, melyik szóról van szó.

A kiállításon huszonnyolc hallgató munkája látható, akik közül néhányan nemcsak a hagyományosabb, papír alapú grafikák médiumát használták ki, hanem üveget, fémet integráltak terveikbe, egy alkalommal apró installációt hozva létre.

Vizuális művészet és írás között mindig is nagyon keskeny volt a határ: a hieroglifáknál a kettő egysége még pontosan visszakövethető, de a modern írások esetében is minden betű egy kicsiny rajz. Ezt az egyezést hangsúlyozza a tipográfia: experimentális ága mintha azt a folyamatot reverzálná, ahogy a képírásból betűírás lett. A kiállított műveket akár az ókori piktografikus írások furcsa, modern tükörképeként is lehetne értelmezni. Mintha a betűírásig egyszerűsödött nyelvek hangalakjaihoz önkényesen hozzárendelt betűkép megszűnne önkényes lenni, mert itt kinézetében már a jelentéshez igazodik. A következő lépcsőfok a látvány erősödése.

 

Az alkotásokban jól megfigyelhető az út a szótári szótól – melyben a vizualitás csak eszköz a jelentésig – az önálló képig. Ahogy azonban a szó képi mivolta erősödik, úgy tágul, hullámzik a jelentés adta halmaz, mely végül alárendelt lesz a kép esztétikájának, és a befogadó szabad asszociációinak. A szóból újra kép válik.

 

MOME Dictionaaary, Printa Galéria, 2012. február 16.

Kiállítók: Báron András, Bártfai Katalin, Bogó Krisztina, Bor Benjámin, Bulyovszky Lilla, Buzás Alíz, Egeresi Ilona Lilla, Eisenberger Réka, Erdélyi Otília Andrea, Farkas Tímea, Ferencz Miklós Áron, Hasenstaub Lívia, Jekli Ágnes, Kocsi Olga Piroska, Kováts Gergely, Kuthi Anikó, Narr Vanessa Lenka, Popella Dóra, Porkoláb Dorottya Emília, Racskó Júlia, Szabó Gellért, Szalay György, Tasnádi Zsófia, Ulrich Sára, Vadócz Balázs, Vágvölgyi Noémi Anna, Valicsek Éva, Veréb Anikó.