„Egyre több ismerősömtől hallom, hogy úgy érzik magukat, mint a rendszerváltás előtt”- nyitotta meg Nagy Gabriella Seres Szilvia Laza optimizmus c. kiállításának záróestjét.

A kiállítás videóinstallációiban az underground emblematikus figurái szólalnak meg, akik saját kezükkel formálták a korszak kulturális életét. Najmányi László a színházi élet átalakításával, Király Tamás formabontó kollekcióival, a Virágszerdával, színpompás mulatságaival, szokatlan ruhakölteményeivel vált jelentőssé. Az ő szemléletük azonban gyökeresen eltért a mai alkotókétól.

Nem érdekelte őket a pénz, nem érdekelte őket a munka, a társadalom elvárásai. A beszélgetés résztvevői, Garaczi László és Kemény István megegyeztek abban, hogy ma már másképpen élünk. Más számít lúzernek, sleppnek, és más sikeres művésznek, vagy egyáltalán, sikeres embernek. Garaczi László elmondása szerint a rendszerváltás előtti művészek közösségében zárt hierarchia uralkodott, melynek tetején az egyik mindenki által többé-kevésbé ismert figura, Dixi volt a király. A szituacionista életművész megvetette a művészkedést, a munkát, a pénzt. Páratlan beszélgetéseket folytathatott vele az ember, ahogy az énekes Ujj Zsuzsi elmondta, Dixi minden szavát el lehetett hinni. Mondhatott bármit, az valós volt. Más értékrendet testesített meg.

 

Az est folyamán szó esett még a szórakozóhelyekről is, ahol művészet csinálódott. A Fekete lyukról, a Holdról, az FMK-ról, a Tilos az Á-ról, a rendszerváltás előtti budapesti éjszaka kultikus helyeiről és az ott folyó életről. Aztán a művészi tevékenység korlátozásáról, a bezárások okozta nehézségekről. A régi kocsmák helyén mára ruhatisztító nyílt, kioszk vagy étterem. De külföldön sem jobb a helyzet, Kemény István a Tachelesről mesélt, mely valaha Berlin legnagyobb, legnépszerűbb romkocsmája volt, de mára azt is bezárták, üresen áll.

A helyek bezárásával a művészek, az alkotók elveszítik az életterüket. Ma több a lehetőség, mint a rendszerváltás előtt, és a felfogás is megváltozott. „Ma nagyon jó művésznek kell lenni, hogy gazdag legyél, vagy el kell tudnod hitetni. De akkor meg már jó művész vagy ” – mondta Garaczi László.

Koromfekete, téli éjszaka volt. Az Andrássy úton sétáltunk hazafelé Frank Zappával. Nem értettem túl jól, talán valami olyasmit mondhatott, hogy a kultúra nem mindenkinek jár, de még van, akinek jut.