A verőfényes napsütésben, a szürke homlokzatú ház aljában lévő Babák adása és javítása nevű bolt küszöbét lépte át magas sarkú cipőjében egy jól öltözött, elegáns asszony, és így köszönt:
– Jó napot!
– Szép napot, miben segíthetek?
– A kislányomnak szeretném megcsináltatni a babáját, mert földhöz vágta, és letört az orra. Van róla egy fényképem. Meg lehetne oldani?
– Abban az esetben, ha van ilyen fej raktáron, minden gond nélkül, ha nincs, akkor nem tudok biztos választ adni. Minden azon múlik, hogy tudok-e rendelni ilyen fejet. Megnézhetném a fényképet?
– Természetesen, egy pillanat, itt kell lennie…
Egy másodperc múlva a kép ott pihent az asztalon. A férfi ránézett, és az mondta:
– Ilyen fej biztos, hogy lesz hozzá. Ez az egyik legnépszerűbb.
– Nagyszerű, köszönöm szépen! Mennyivel tartozom?
A baba közben tulajdonost cserélt.
– A munka elkészültével kell fizetni.
– Rendben, még egyszer nagyon…
– Maga szereti a babákat? – vágott közbe a férfi.
A nő meglepődött a kérdésen. Tulajdonképpen ehhez hasonló kérdést évek óta nem intéztek hozzá.
– Őőő… Hát persze, szerettem kislány koromban, de most már nagy vagyok az ilyen gyerekes dolgokhoz.
Azonnal beugrott Annának (így hívták a hölgyet), hogy ez egy szörnyen buta és tapintatlan válasz volt, és nagy valószínűséggel megbántotta a férfit.
– Értem. Vagyis nem, nem értem, hogy a búbánatba nem lehet szeretni a babákat. Én teljesen odavagyok értük. Már húsz éve foglalkozom velük. Mikor meghalt a kislányom ötéves korában, elhatároztam, hogy olyan munkát fogok végezni, amivel felvidítom a kisgyerekeket. Soha nem tudtam neki babát venni, pedig mindig szeretett volna egyet, mert nem volt rá pénzünk, ezért elhatároztam, mit fogok csinálni, és most itt vagyok.
– Ó, nagyon sajnálom. De nekem most… – Anna nem tudta befejezni.
Nagyon szeretem a kisgyerekeket, csak nekem már nem lehet. Viszont vannak babáim. Úgy tekintek rájuk, hogy ők mind az én gyerkőceim. Igazából orvosnak tartom magam, akinek sok-sok gyereke van, és mivel ilyen sokan vannak, valamelyik mindig beteg vagy megsérül, és nekem kell meggyógyítanom. Miután felépültek, újra elengedhetem őket játszani a pajtásaikkal.
– Ez nagyszerű – Anna kezdte roppant kellemetlenül érezni magát. Egyre biztosabb volt benne, hogy ez a férfi megőrült. A leginkább frusztráló mégis a bolt volt. Kis helyiség, nem több egy gyerekszobánál, telis-tele babákkal. Polcokra voltak ültetve, kosarakba rakva, még a falakról is csüngtek, mint a kivégzett hullák. Azért mégsem hullák, mert szende mosolyuk az életről árulkodott. Annán úrrá lett a félelem, de néhány pillanat múlva már magán nevetett. Mégis egy bababoltban van egy kicsit dilis figurával, és akkor megy ki az utcára, amikor akar. Ez valamelyest megnyugtatta, viszont ekkor a férfi megint rákezdett.
– Az egyetlen problémám a babákkal, hogy nincsen puncijuk – Anna teljesen ledöbbent, kint akart lenni az utcán, normális emberek között, de a lába egyszerűen gyökeret vert. – Nem is értem, miért nem csinálnak nekik puncit úgy, ahogy illik. Ez teljesen esztétikus lenne, hiszen a punci olyan, mint egy rózsa. Biztos csodálkoznak ezen a kislányok, mert meg kell állapítaniuk, hogy nekik van nunijuk, a barátnéjuknak meg nincs.
– Elnézést, nekem mennem kell!
– Várjon – megragadta Anna kabátját. Anna persze elkezdett sikítozni. Kérlelte a férfit, hogy engedje el, mert dolga van. Azonban amikor a férfi belökte egy hátsó helységbe, amit addig észre sem vett, a szó a torkán akadt.
A falak tele voltak festményekkel, melyeken meztelen babák vettek föl mindenféle pozitúrát, többnyire széttárt lábakkal. Akaratlanul is eszébe jutott egy eset, amikor két barátnőjével volt, és kíváncsiságból pornófilmet kezdtek nézni. Egy izmos férfi csinálta egy nővel, durván, szinte agresszívan. Anna mint finom, jól nevelt lány, undorodott ettől, mégis felizgult. Nézték egy darabig, aztán kikapcsolták, mint akiket rajta kaptak valamin. Anna felizgult két barátnőjére, ami addig soha nem fordult elő, és azután sem. El se jutott az agyáig, csak a testét hajtotta a vágy. Mikor lefeküdtek, és barátnői hallhatóan szuszogtak, tehát aludtak, ő elkezdett maszturbálni. Hasra feküdt, és rövid időn belül az egész testét elborították az orgazmus hullámai, a párnába kellett nyomnia a fejét, hogy tompítsa hangos nyögéseit.
Ahogy ott állt a bolt hátsó szobájában, azon kapta magát, hogy nedves lett a bugyija. El se tudta képzelni, hogyan izgulhatott fel egy ilyen abszurd és rémisztő helyzetben. A szemben lévő fal előtt egy pódium volt, rajta egy ember méretű baba, széttárt lábakkal és nagyra tátott szájjal: egy guminő.
A férfi halvány mosollyal és csillogó szemekkel meredt az ő kis szentélyére.
Anna ekkor észbe kapott, és kirohant a boltból.
A férfi utána kiáltott, hogy a jövő hét közepére kész lesz a baba, s így szólt magában: „Gyere, szép kis baba, rendbe hozom az arcod, és csinálok neked egy helyes kis puncit is.”