Laza optimizmus. Sok minden eszünkbe juthat rólunk, magyarokról, csak ez a két szó nem. Mégis, 1989-ben, immár több mint 20 évvel ezelőtt ez írta le leginkább a közhangulatot. Innen a címe a Seres Szilvia médiaművész aktuális kiállításának is, mely ezt az átmeneti korszakot hivatott megragadni a kor ikonjainak megszólaltatásával.

Bár mai szemmel furcsa lehet, a kulturális és a politikai élet akkoriban kimondottan reményteli időszak volt. A régi már nem létezett, az új pedig még nem. Ez a kiforratlanság és szabálynélküliség adott ihletet és lendületet rengeteg alkotónak.

Halász Péter színházművész, író, pedagógus ki is mondja, nem voltak szabályok, azokat ők maguk hozták létre és alkották meg. Najmányi László írótól is ugyanezt hallhatjuk: ,,Nekünk kellett a magunk kultúráját megcsinálni.” Király Tamás divattervező az önállóságot hangsúlyozza, azt, hogy akkor még nem géppel, hanem kézzel alkotta a cipőket, valamint talált ki leleményes és új dolgokat, abból, amit éppen talált.

Látható tehát, hogy bár a megszólaltatott művészek más-más területen alkottak – irodalom, színház, zene, divat –, egy valamiben egyetértettek: a hirtelen rájuk szakadt szabadsággal nem tudtak mit kezdeni.

A változás még a formáját kereste: ez az átállás, az átmenetiség időszaka volt. Aztán a kezdeti feldobottság, a bohémia közösségi jellege megszűnt, a szabadság sokakat lustává, kényelmessé tett,  és az irigység és féltékenység ,,egymás torkának esős” szituációt teremtett.

A leheletnyi, csupán pár mondatos monológokat Rodolf Hervé filmkockái teszik még érzékletesebbé. Felvillannak a rendszerváltás legendás kulturális mozzanatai, illegális koncertek, Virágszerda, és a máig is gyakran emlegetett Tilos az Á, a korszak első liberális klubja, ahol mindenki egyenlőnek és szabadnak érezhette magát.  A magyar származású világhírű fotográfus fia egyedi látószögből, egész máshogyan élte meg a magyarországi rendszerváltást. 1989-ben költözött Budapestre, és pillanatok alatt az underground-alternatív kultúra krónikása lett.

Mi is egy mini krónikát kapunk, mely által betekintést nyerhetünk a kor hangulatába. Ez azonban valójában csak egy ízelítő a Műcsarnok Mélycsarnokában, egy apró kis teremben. Kedvcsináló egy alaposabb kutakodáshoz.

A kiállítás 2012. február 2-ig látogatható a Műcsarnokban. További információ a tárlattal kapcsolatos kísérőrendezvényekről az intézmény honlapján (wwww.mucsarnok.hu).