(a fotók: Tóth Brigitta)

Képaláírás


Szerda este, színpadra ülés helyett, inkább kerekasztallá alakítottuk magunkat, így lovagoltuk meg a vidékiség és az irodalom (feltételezett) kapcsolatát. Beszélgetésünk inkább volt roppant tanulságos, mint felülreprezentált, remek terep adódott a hevesebb vitára, amelyből aztán nagyon de nagyon sok tanulság szűrhető le. Először is az, hogy volt értelme (most először) találkoznunk, debrecenieknek, szegedieknek, és egyéb vidékieknek (pl. Nekem). Igaz, különböző nézőpontból nézünk az irodalomra, a nagybetűsre és a kisbetűsre is, saját magunkra, a másikra, vidékiségünkre és nem (jellegzetes) vidékiségünkre is. Mégis több volt ez, mint fiatal, pályakezdő irodalmárok ártatlan fél nyilvános sörözése – a képek hazudnak – megváltottuk a világot! Kitaláltuk, hogy mégiscsak akad egy olyan (akár történetinek is nevezhető) tekintet, ami most fusson vidéki kritika munkacímen, amivel rá lehet nézni a magyar irodalomra, és akár újra lehet olvasni azt. Ezért hát megérte összetolni az asztalokat szerda este. Szerintünk továbbgondolva az ötletet, ha más nem, egy vita benne van a felvetésben!

Braun Barna