este tizenegy van, beveszem szép szavaid,
filmtablettányi bókot egy nagy pohár vízzel,
idegen nyelved gégém szemközti falain,
csak megujjazlak unalomból, mind a tízzel –
mint Mózes a kőtáblát parancsolatostul
földre viszlek, te szintén istenhez fohászkodsz,
míg a hömpölygő könnyűvér arcodba tódul,
szemgödrödben piercinget lökdös a forráspont –
gyér borostám reggelre a szádba belenő
kipeckeli, mint egy áramvonalas ima,
kötözős pornó, leoldalak a keresztről,
Jézus-vért minden kurvának van hol innia –
fekszünk egymáson, mint tűzvészből maradt hamu,
úgy fest, szeretsz, de te még horkolva is hazudsz.