A lány érzi a frissen ellett nádifarkast a sás közt, azt hiszi
Ezek végre a pirkadat bomlástermékei, és hogy már biztos: az éjszaka
Hatalmas, halott férfi, ahogy oszlani kezd, az a hajnal, az anyaállat
Szökik a szürkületben, belegázol a vízbe, mely, ha most alámerül,
Nem fojtja meg, hiszi, mégis siet, reggelre ő lesz a lány, tudja,
Vigyázva kel át a tavon, nehogy túl sok mindent
Magával vigyen.