ma lett egy olyan gyanúm
hogy egykori szerelmem
mást szeret
a hangsúly persze nem a máson
(azon eddig sosem volt)
hanem azon hogy végre szeret

és elmosolyodtam mint aki
kétszer öregedte meg
tulajdon életkorát hogy ez így jó
és helyes majd megint húztam egy strigulát
az ilyen lehet szülőnek lenni
részhez

mennyit mennyit erőltettem magamban
a dögölj meg szókapcsolatot
bármily hamisul is csengett
hülyeség hogy adni jobb mint kapni
az a jobb ha tőlünk függetlenül
csak úgy kap

és nem arról szól már rég az egész
hogy megérdemli-e
de facto a boldogságot
mintha ugyan mérlegelni kéne
ő csak legyen boldog akarjuk
nem indokuljuk

és cinkosan somolygunk befelé
hogy látod tudod te szeretni
ha
és végre nincs benne irónia
beleborzongok de keserűség
sem

és hogy én boldog vagyok-e
nos legalább nem kívánom
hogy dögöljön meg külön-külön a szomszéd
és a tehene is ez talán a legtöbb mi adható
a boldogság úgy hiszem az hogy
valaki boldog és én tudok róla