Lidércnyomás

1.
Éjjel van, mintha mindenkit evakuáltak volna az intézetből, még az éjszakás nővéreket sem látni. A lány a folyosókon bolyong. Egy fordulóban letakart halottat lát, megáll, hogy megnézze, ki az, de végül nem mer a lepel alá nézni. Az ajtókon most az ő életének évszámait lehet látni, de sorrendben. Ahogy a jelenlegi évhez kezd érni, egyre zaklatottabb lesz, majd ki akar futni az épületből. Valamelyik folyosószegletben meglátja a vőlegényét. Elbújik előle. Egyszer-kétszer sikerül kicseleznie a férfit, de végül észreveszi őt.
A lány elfut a férfi elől. Kiér a verandára. Odakinn nincs éjszaka, csak borult idő, eső esik az olvadó hóra. A verandáról eltűntek a fehér leanderek és a székek, asztalok. A kórházudvar helyén erdő van. A lány itt találkozik a vőlegényével. Amikor szembe kerülnek egymással, a lány szólal meg először. A hideg időre panaszkodik a férfinak. Az apjához hasonlítja. Ledobja az avarba a jegygyűrűjét. Mind a ketten nevetnek.

2.
Az apa otthon mosogat. Kézen fogva mennek be, a férfi és a lány. A férfi úgy mutatja be a lányt, mint a húgát, az apa úgy tesz, mintha még sosem találkozott volna a saját lányával. Megtörli a kezét egy konyharuhával, és kezet fog vele. Betessékeli a vendégeket, és süteménnyel kínálja őket. Karikagyűrű van az ujjukon, először a lány veszi le, aztán a férfi.

3.
A lány egy erdőben áll, és különböző korú férfiak szaladnak el mellette. Rájuk se néz.

4.
Az apa elkezd flörtölni a lánnyal, akiről nem tudja, hogy a lánya. Egy kanapén ülnek és beszélgetnek, a lány az ujja köré csavargatja a haját, a férfi sört hoz a hűtőből. Isznak, nevetgélnek. Bekapcsolják a tévét. Egy pillanatig az anya arca látszik benne, aztán feketeség, végül egy temetés. Elkomorodnak, találgatják, hogy vajon kit temettek el, majd arról kezdenek el beszélni, hogy olyan, mintha valahonnan már régen ismernék egymást.

5.
A másik férfi rémülten kihátrál az ajtón, és nem jön vissza többet. Helyette azok a férfiak jönnek, akik az erdőben elszaladtak a lány mellett. Egyenként lépnek be a szobába, és körülveszik az apát és a lányát, de ők csak egymásra figyelnek. A férfiak megfogják a kisebb tárgyakat, és elviszik őket, majd a bútorokat is.

6.
Ugyanaz a zöldséges a kisvárosban. Egy ilyen városkában évtizedekre meg tud állni az idő. Ráül és nem mozdul. Újratermelődnek a cekkeres öreg nénik és a fiatal anyukák. A lány alig változott néhány év alatt. Konzerválódtak az arcvonásai. Idegesen tologatja a rózsaszín babakocsit. A síró gyereket nyugtatja, de az még jobban sírni kezd. Megáll a zöldségesnél, keresi a pénztárcáját. Kér egy kiló zöld almát. Nincs nála elég pénz. A járókelőktől kéreget, de senki nem ad neki, észre sem veszik. Megunja a kéregetést, és végül elindul az úttesten keresztül.