jelenetterv

„Don Juan” – 075. jelenet

A Látvány Művek 2011. tavaszi tréninganyagának részét képezi az Egyismeretlenes egyenlet, a Don Juan-projekt 10. jelenete. Ezer és egy nő avagy a réti pityer munkacím alatt fix férfi- és állandóan változó női szereplőkkel dolgoztunk Tömő György művészeti vezetőnk kontrollja mellett.

A férfiak: Hádész, Orpheusz és Don Juan. Hádész az alvilág ura. Egy hermafrodita-transzvesztita egyén (nem sikerült eldöntenünk, inkább melyik), aki nőt rabol magának, és várja a másik két férfi érkezését is, hiszen próbára kell tennie őket (itt fontos a női énrész). Orpheusz életét áldozná szerelméért, akit éppen az alvilágból kell megmentenie, a monogám hősszerelmes alakjának archetípusa. És végül, de nem utolsó sorban Don Juan, akit dévajsága és kivagyisága végzetes bajba sodor: az alvilágban kell elköltenie egy vacsorát azzal az emberrel, akit meggyilkolt. Így jönnek össze a férfiak.

A lányok, nők hada Don Juan oldalán rotálódik. Mindegyikre jellemző, hogy saját, jelenetre nézve aktuális koncepción alapszanak, részben előre megírt, részben improvizációs módszerrel, azonban szervesen épülnek egymásra ill. a teljes történetbe is maradék nélkül illeszkednek. Minden lány merőben más, van köztük házasság-mániás, aki a második randin, amit a lány lakásán tartanak, sokkolja az „új ruhájával” a srácot. Van nimfomán, akitől mindenkinél korábban szabadulni akar, nem bírja a dominanciaharcot egy nővel. De volt szürke kisegér és leányanya is, szóval a szivárvány minden színe megmutatja magát. A tizedik elem ehhez az alábbiakban bemutatásra kerülő hölgy, Borbála.

Don Juan ezúttal modern kori nőcsábász: klasszikus férfiszerepe átértékelődik abban a világban, amiben ma élünk. Találkozhatunk vele többek közt a Prága teraszán egy kávé mellett, a négyes-hatoson este 11-kor, vagy éppen a sarki CBA-ban. Szándékos vagy véletlen találkozó, egyre megy: minden nő életéhez hozzátesz, de azonnal ki is szakít egy jó darabot belőlük. Kiszakítja a nem kívántat. Amit a nő nem kíván önmagában, ha vele van. Természetesen nem a hiányra fog figyelni, így teljességgel jövedelmezőnek találja a kapcsolatukat. Don Juan teszi a dolgát egy jó darabig, azonban álma rémes véget jósol ennek a szerelmi ámokfutásnak. Természetesen nem tehet arról, hogy nem kell neki többre egy nő, mint hogy tükre legyen. És a nő sem tehet arról, hogy első pillanattól fogva a mamája / szeretője / felesége szeretne lenni. Tipikus patthelyzet, amikor két olyan embert hoz össze a sors, akiknek soha, de soha nem szabadott volna találkozniuk.

Miért 075? A 75 volt a sorszámom a ruhatárban aznap este, amikor a felkérést kaptam ennek a jelenetnek a megírására. Addigra már napi szinten foglalkoztatott a gondolat, hogy egy pszichológusnő – rúdtáncosnő tengelyen mozgatott szereplő hogyan tudná férfi partnere lelkét két fronton is megcsócsálni. Nem akarok hosszas kritikába bonyolódni az alapötletül szolgáló filmmel kapcsolatban, de ott sajnos egészen banális módon, egy haj- és ruhaváltás segítségével transzformálódik a színésznő egyik karakterből a másikba, de ott többre nem is volt szükség, nem ilyen profillal dolgoztak.

Emellett Don Juan esetében erős, már évszázadok óta létező számmisztikával állunk szemben – ezer és három. A kortárs magyar irodalom sincsen híján Don Juan-írásoknak (Sajó, Kukorelly, Esterházy és a sor végtelen, ezek az én nagy kedvenceim), Esterházy Egy nőjének (75)-ös számúja pedig egyenesen ágyékával kényszeríti a férfit a falhoz. Így erősíti a létező irodalom azt, ami most még csak keletkezik. A „075” változat pedig már csak formai okokból is jobb, Kukorellytől loptam.

Don Juant visszatérő rémálom kísérti. Álmában megjelennek a nők, akikkel eddig dolga volt és egyszerűen kiterítik őt, majd lakmározni kezdenek a testéből. Nem tudja őket megállítani, nem hallják, amit mond, nem érdekli őket, mi van vele. Azonban a nők között egyetlen egy van, akinek amint meglátná az arcát, álmából felriad. Napok óta nem bír aludni emiatt, nem tud lepihenni, mert amint lecsukja szemét, rátör az álom, de legalábbis az álomtól való félelem. Orpheusznak panaszkodik, aki segítséget ajánl számára egy nő személyében, akit régebbről ismer. A nő fiatal, diszkrét, megbízható. Megadja Don Juannak a telefonszámot, amin időpontot kérhet hozzá. Meg van győződve róla, hogy itt már csak ez a nő segíthet. Don Juan erősködik, hogy neki semmi baja, csak fáradtabb a szokásosnál. Orpheusz kulcsmondata: „Nem sok ilyen nőt ismerek, mint ő, de hidd el nekem, a szakmájában ő a legjobb. Pár ezer forintért néhány óra alatt rendbe rak.”
Don Juan végül belemegy, felhívja a nőt, aki tudja, ki ő, Orpheusszal már elvileg beszéltek erről a dologról. Semmi akadálya, hogy elmenjen hozzá, másnap délután várja.

Don Juan megérkezése pillanatában teljes meggyőződéssel amellett van, hogy ez a nő egy luxusprostituált. A nő Orpheusszal abban maradt, hogy mivel Don Juan sohasem kér segítséget, így valahogy a tudtán kívül kellene a bajokat elrendezni. Ez vezet ahhoz a különös dologhoz, hogy egy magasan képzett klinikai pszichiáter civilben, „munkaidőn kívül” fogadja a lakásán hősünket. A nő nem mellesleg jó partinak tűnik Don Juan és a nézők szemében egyaránt: csinos, humoros és figyelmes beszélgetőpartner, feltűnően nyílt kérdéseit személyiségvonásként tünteti fel, a férfinak nagyon hosszú ideig le sem esik, mi történik. A nő mindvégig tudja, mit akar, előre megfontoltan, kidolgozott stratégia alapján halad a beszélgetésben. Tűnjön minden úgy, mintha egy kellemes és előre lezsírozott flörtre érkezett volna hősünk, aki közben saját csapdájába sétál. A nő pedig saját bőrén tapasztalhatja azt a viselkedést, ami kiváltja a férfi rémálmait. Don Juan menthetetlenül csajozik. És ez a nő a kiszemelt. Biztosra megy, hiszen mondhat bármit, a nőt megkapja még ma este, mert „az egy kurva”.

A jelenet végére el kellene jutni egy afféle konklúzióhoz, ami akár csak önmaga, a „hetvenötös” szempontjából jelentős, de akár a teljes darab kapcsán is fontos. A jelenet célja, hogy Don Juan végre kegyetlenül, józan eszének segítségével (személyiség- ill. szexuálpszichológia) szembesüljön önmagával és a viselkedésével. Hiszen ez a sok nő mind arra kell neki, hogy önmagát tükröztesse bennük, igazolást kapjon férfiasságáról, önmagát felépítse belőlük. Annyi egy nő számára, amennyit az ő életéhez hozzátesznek, hiszen miután megkapta a nőt, aki már jó eséllyel a füle hegyéig szerelmes belé, azonnal ejti és megszakít vele minden kapcsolatot.
Problémaként az merülhet fel, hogy miért éppen most és ilyen formában bosszulja meg magát az eddigi viselkedése?

Miért most? Már túl van ezer és egy nőn [1. Ezer és egy nő avagy a réti pityer projektcímmel dolgoztunk. Ha kettes számrendszerben dolgozunk, akkor 1001 az 9 nő, ami azért is lenne jó, mert a 10., a pszichiáternő nem jön össze…], hát éppen itt az ideje emberként, és nem a baszdüh hajtotta félistenként tetszelegni. És miért így? Ki más lenne arra alkalmasabb, hogy arcába vágja az emberi mivoltát és annak megkerülhetetlen hozadékát, a lelkiismeretet, mint a két tűsarokkal a földön álló nő, aki ismeri az álmok pszichológiáját, kimondja azokat a mondatokat a férfi helyett, amiket sohasem mert magának bevallani, és ha megtette volna sem akarta volna mástól hallani. A férfi, aki önmaga elől bujkál és ezzel nőket tesz tönkre, ebben a nőben, a tizedikben (75.) talál rá arra, akivel nem tud elbánni. Az agy, a tudalatti, az idegrendszer és a hormonok csatája éppen ugyanazon a színtéren zajlik, mint ahol a szerelem, a szeretkezés és a vágyak dühöngenek. A legegyszerűbb érzelmek is összetett pszichés háttérrel rendelkeznek, és egyetlen apró emlékkép a tudatalattiban egy kellemetlen helyzetről, és máris omlik össze a szerelem, a gyengédség és az odaadás vára.

Egy csendes, ám annál tragikusabb összeomlásnak vagyunk tanúi. A nő hangját fel sem emelve inti a férfit más életmód választására. Fölénye minden nőé, minden át- és megbaszott nő keserűsége, dühe, csalódottsága beszél belőle. „Mit gondol, miért nem harapták le az Ön péniszét a nők az álomban? Azt miért hagyták érintetlenül? (…) Csak nem azért, mert bármit megadtak volna másnap reggel egy ölelésért, egy újabb lapos poénért, egy hajsimításért?” Ez a rémálom maga, a nő, aki a veséjéig lát, pedig csak egy álmot mesélt neki. Ez az álom annál kínzóbb, minél jobban feledni akarja. De itt most ki lesz tárgyalva. Mélyen.

Mélypszichológia. Mélyszexualitás. Mélyfilozófia.