Várakozás

1.
Az egyik nővér, aki a leandert vitte a teraszra, reggel átöltözik a nővérszobában, majd kimegy a kórház kapuján. Ilyenkor megszabadul a fertőtlenítőszerek szagától, az őrültek látványától. Megtisztítja a drága parfüm, amit magára szór, és újra nő lesz. Utálja ezt a helyet. Magába akarja szippantani ez a hely, és elvenni belőle valamit. A nőiségét például.
Magas, festett szőke, átlagos arca van, alig sminkeli magát. Hazafelé megáll egy kis trafiknál, nézegeti az újságokat, és lakberendezési magazint vesz. Egy tízemeletes lakótelepi lakásban lakik, a kilencedikre megy lifttel. Köszön a szomszéd bácsinak, aki éppen akkor lép ki az ajtón. A lakásban ott a férje, sietve kapkodja össze a telefonját, pénztárcáját, a táskájába dobja őket. Nem veszi észre a nőt, aki közben bemegy az egyik szobába. A férfi tollért, papírért rohan, és üzenetet ír egy öntapadós cetlire, a hűtőre ragasztja. Írás közben kimondja, amit ír: későn jön haza, találkozik x. ismerőssel, papírokat intéz, tapétát vesz. Felkapja a táskáját és a kis előszoba felé rohan. A szobából halk dúdolást hall, megtorpan egy pillanatra, majd veszi a széldzsekijét és elviharzik.

2.
A lány irtózva lép be a pszichiátriai osztály piszkosfehér épületébe. Kezében egy régi fénykép. Megcsillan a műkörmén a fény. Az anyja orvosát keresi, de egy nővér elküldi. Kifelé menet körülnéz: a falakon képeket lát, régen használatos, kegyetlen pszichiátriai gyógymódokról.

3.
A vőlegény az iskolaigazgatóval beszél a lány siralmas tanulmányi eredményeiről. A kövér, kopaszodó, kopott eleganciával öltözködő iskolaigazgatót nem zavarja, hogy a férfi az asztalon ül, sörrel kínálja. Könyvek és sörös dobozok vannak az irodájában. A férfi összeszólalkozik az igazgatóval, majd letesz egy borítékot az asztalra, felemelt hangon elköszön és becsapja maga után az ajtót.

4.
A lány az iskolában bolyong, először az osztálytermek között. Hirtelen mintha labirintussá válnának a folyosók, üresek, de diákok beszélgetésének a duruzsolását, nevetgélést lehet hallani. A lány elkezd futni, lemegy egy lépcsőn és az alagsorban találja magát. Egymásra dobált padok, elszáradt karácsonyfák, kiszuperált takarítóeszközök vannak a sötét folyosón. Csend. A pincében az ajtókra számok helyett a lány egykori életkorai vannak felírva: 3 éves, 15 éves. Megpróbál benyitni az ajtókon, de mind zárva vannak, pánikba esik, és elrohan. Alig bír futni a magassarkú cipőjében.

5.
A lány egy erdőben áll, és különböző korú férfiak szaladnak el mellette. Rájuk se néz.

6.
Két nappal később megint a pszichiátriára megy. Végigrohan a város főutcáján, elszalad aprócska boltok, gyorséttermek, hivatalok mellett, majdnem feldönt babakocsis nőket, hátitáskás kamaszokat. Véletlenül szembetalálkozik a szőke nővér férjével, aki kézen fogva sétál egy ókori görög ruhába öltözött nővel. A kórházban az épületeket megkerülve, üres konténerek és parkoló autók közt fut, míg beér a pszichiátriára.
A festett szőke hajú nővért látja meg először, az köszönés nélkül ráordít, hogy mit akar már megint. Vitatkozni kezdenek, a nővér nem akarja beengedni az anyjához, érvel, hogy az anyja őrült, nem lehet vele beszélni, de a kordon mögül esetleg figyelheti pár percig. Egy időre megtiltottak minden látogatást. Ajándékot sem lehet küldeni. A lány látszólag lehiggad, de a veranda felé indul el, ahol az anyja szokott ülni. A nővér kloroformmal elkábítja.

7.
A város kis parkjában néhány járókelőt látni, majd elsétál a vőlegény. Mobiltelefonon hívogatja a lányt, sokáig kicsöng, hallgatja ezt a csöngést, elveszi a fülétől a telefont. Keresi otthon, az iskolában, majd a pszichiátriai intézetben. Mintha magnetofonba olvasná fel a mondatokat, a lánnyal való kapcsolatáról beszél magában. Ez a lány nem menyasszony. Csak egy lány, akinek gyűrű van az ujján. Túl sokat vár tőle. Elvárásai vannak. Várandós a vágyálmaival.

8.
A lány közben felébred a kábulatból. Félhomály van. Talál egy villanykapcsolót. A teremben van egy régi vaságy és rengeteg polc, tele kötszerrel, gyógyszerekkel, dobozokkal. Gyógyszereknek való hűtőket is lát, először azt hiszi, étel van bennük. Megnézi, hogy ki tud-e menni az ajtón, de kulcsra zárták. Odamegy a gyógyszeres polcokhoz, és találomra kivesz néhányból egy-egy darabot. Talál egy tollat is, emlékezetből megtalálja, hogy melyik dobozt bontotta fel, és pontosan abban a sorrendben bekarikázza a gyógyszerek kezdőbetűit. A saját neve jön ki: penelope.

9.
A gyógyszeres szobát kinyitja egy eddig még nem látott nővér, kérdőre vonja a lányt, hogy került oda. A lány elszökik előle, és az anyjához megy, nem a verandára, hanem egy szobába, ahol rajta kívül még hatan laknak. A lány szólongatja az anyját, de az nem válaszol neki, csak mosolyog. Elkezd beszélni arról, hogy fel akarja bontani az eljegyzést, és hogy nem is tudja, melyik évben házasodtak össze a szülei. Találgatja az évszámokat. Addig jut el, hogy soha nem házasodtak össze.