Leander

1.
Másodpercenként suhan el egy-egy autó a kisvárosi zöldséges előtt. Majdnem szemben van a helyijárat megállója. Kórháztól kórházig hozza-viszi az utasokat. Többnyire öregek.
A zöldségeshez minden délelőtt odasétál egy anya a kisgyerekével, zöld almát vesz, hosszan keresi az árnak megfelelő aprót a pénztárcájában. Színes reklámszatyorba teszi az almát, és elmegy. Aztán az autókon kívül órákig semmi. A középkorú eladónő rejtvényt fejt. Éles fékcsikorgásra kapja fel a fejét. Már megint az őrült nő rohant ki a kocsik közé. Majdnem elüti egy Opel, de tovább szaladgál az úton. Mintha fogócskázna valakivel.

2.
Másnap valamivel a zöldséges után megáll egy autó, kiszáll belőle egy negyven körüli férfi. Soha nem veszi le a napszemüvegét. Látni sem akarja azt a világot, ami megbomlasztotta egykori felesége elméjét. Csak annyi maradt belőle, hogy szereti a leandereket. Meg a lánya, aki bizonyos fényviszonyok között hasonlít rá. Például ahogy most gondterhelt arccal kiszáll az autóból. Jegygyűrű van az ujján. Az a másik negyvenes férfi húzta rá, aki mellette ült a hátsó ülésen. Már látszanak rajta a korral járó plusz kilók. Mégsem vehet el egy olyan lányt, akinek nincs érettségije. Aki nem tudja elvégezni huszonkét évesen a gimnáziumot, és túl sokat törődik a haszontalan műkörmeivel. Mégis kíséri, mintha a holdja lenne, és képes megnézni az őrült anyját.
A zöldségessel szembeni kórházba mennek, kinyílik előttük a fotocellás ajtó. Az udvaron keresztülhaladva a pszichiátriai intézethez érnek. A Betegség Kertjén keresztül vezet az út. A fehér padokon köntösben ülő idős emberek, a tolókocsis betegeket kísérő ápolók látványa nyomorulttá teszi még a virágzó fákat is.
A lány fintorog. Vagy a kórházszagtól, vagy a nevetésüktől. Tetővel fedett, széles teraszon ülnek ők. A bolondok. Körülöttük nagy dézsákba ültetett fehér leanderek virágoznak. Mesefigurás kártyalapokkal játszanak feketepétert, és visítva nevetnek, amikor valamelyikük rosszul párosítja össze a lapokat. Játék közben nem veszik észre, hogy látogatók jönnek. Nem tudni, honnan vették a kártyapaklit, mintha több is össze lenne keverve, a régi magyar mesék szereplői az új rajzfilmek figuráival. Időkeveredés.
Az egyik székben mozdulatlanul ül a nő, aki az autók közé rohant ki, és mosolyog. Nem néz semmire, tejüveg takarja el a szeme elől a világot. A tejüveg mozivászon, amin csak neki vetítenek egy filmet. Vagy egyetlen szép állóképet, hogy ne lásson olyat, amitől eltűnhet a mosolya. Megszólal. Közben is mosolyog. A férjéről mesél, akit évek óta vár. Leírja, hogy néz ki, mesél a közös életükről, látszólag józanul és hihető módon. Elmeséli, hogy néhány éve például vele fogócskázott a kórház előtti úttesten. Azt állítja, hogy a dézsás leandereket mind a férje hozta neki. Akiről mesél, nagy utazó, egy igazi hős, nem az a férfi, aki kocsival jött el a pár utcányira lévő házából, és retteg attól, hogy az ismeretlennel kell szembekerülnie, minden váratlan helyzetet próbál elkerülni. Befalazta magát a szépnek tűnő múltjába.
Fotókat készít a nőről. Mindenféle szögből, fontos neki az alulnézet is, a szék alá mászik, aztán átállítja a fehéregyensúlyt, a kontrasztot, és úgy is készít néhány képet. A lánya és a negyvenes vőlegény ilyenkor eltűnnek, hogy egymással foglalkozhassanak. A látogatási idő végén jönnek csak elő, ha nagyon muszáj. Kivesznek a csomagtartóból egy dézsába ültetett, oldalára fektetett rózsaszín virágú leanderbokrot. Az udvart megkerülve, egy másik bejáraton viszik be, és leteszik egy folyosón.

3.
Éjszaka két ügyeletes nővér megfogja a leander dézsájának két fülét. Kivilágított folyosókon, ajtók előtt haladnak el, az ajtókra évszámok vannak írva, 1965-től 2009-ig, de nem időrend szerinti sorrendben, hanem valamiféle titkos rend szerint. Menet közben pletykálkodnak, sorozatokról beszélgetnek, majd leteszik a virágot a teraszon és eltűnnek egy folyosókanyarban.

4.
Ikeás bútorokkal berendezett szoba. Az ágyon plüssállatok vannak, a könyvespolcon DVD-k, apró, giccses dísztárgyak, nőre utalnak, akinek nincs ízlése, befogadja azt, ami divatos, nem válogat. Az ággyal szemben egy nagy plazmatévé, be van kapcsolva, de lenémították. Reklámok mennek rajta. A hangtalanul villódzó tévét látná először, aki a szobába néz. Nagyobb figyelmet követel magának, mint a lány, aki az ágyon ül, laptoppal, képeket nézeget, távoli, egzotikus szigetekről és drága ruhákról. Egészen kicsivé zsugorodik ott az ágyon.
A vőlegényének nem mutatja meg a vágyálmait, ezt a titkos csodavilágot. Eddig megkapta, amit akart. Lecsukja a laptopot.
A férfi mintha az apja lenne. Megkérdezi a lánytól, mi volt az iskolában. A lány nem szól, vállat von. A férfi leül mellé. Megígérteti vele, hogy huszonkét éves korára leérettségizik. Csak akkor veszi feleségül, mondja neki, ha nem bukik meg újra az érettségin. A lány megköszöni, hogy megszerezte a leandert, feláll, elkezd pakolászni, közben a férfi egyre hangosabbra veszi a tévét, egy akciófilm megy benne. Robbanás, fékcsikorgás, kiáltozás. A férfi odamegy a lányhoz, átkarolja hátulról, és némán elkezdi vetkőztetni. Megint robban egy bomba. A lány félmeztelenül odaszalad a villanykapcsolóhoz, és lekapcsolja a villanyt.

5.
Az apa olvasószemüvegben, egy elavult asztali számítógép monitorján nézegeti az olcsó digitális fényképezőgépről feltöltött képeket, közben valamilyen slágert hallgat. Papírképeket vesz elő, némelyik fekete-fehér. A nő van rajta fiatalabb korában. Egy másikon a lány gyerekként, a harmadikon kamaszként. Nem hasonlít az arcuk, csak a mosolyuk. A monitoron látni, hogy elmúlt éjfél. Mikor belép a másik férfi, a lányról kezdenek el beszélni, majd a leander és a pszichiátriai kezelés áráról. Áttérnek az esküvőre. A lány tündökölni akar, irigykedjenek rá a barátnői. Ő amúgy is szebb náluk. Lehetnének például pávatollak a ruháin, és gyémántdiadém a fején. Rengeteg vendég, sokfogásos ebéd.
A vőlegény felveti, hogy mindkettejüknek személyi hitelt kellene felvenniük az esküvőhöz. Az apa már nem vehet fel több hitelt. A nő kezeltetése és a lány férjhez adása üzlet. Rossz üzlet. Túl sokat költött mindkettőre. Egyik sem térült meg.
Beszéd közben nem néznek egymásra. A férfi közelebb lép az apához, megláthatná a fényképeket, de az apa megpróbálja elrejteni őket, mintha a lényének egy része lenne ez a fényképgyűjtemény. Nem akarja felfedni senki előtt. Felesleges rejtegetnie, a férfit nem érdekli. Lehajol az apához, és puszit ad az arcára, majd szó nélkül kimegy.

6.
Óvatosan benyit a lány szobájába. Alszik. A férfi olvasólámpát kapcsol, lefekszik mellé. A közös képüket nézegeti egy darabig, de nem támasztja ki úgy, ahogy volt. Az éjjeliszekrényre fekteti. Lekapcsolja a villanyt.

7.
Másnap reggel a nő kinn ül a fehér leanderek mellett, nem mozdul, de sír és ordít, ahogy meglátja a rózsaszín leandert. Két nővér jön idegesen, adnak a nőnek egy nyugtató injekciót. Közben nevetni kezd, és azt kiabálja, hogy „holnap, holnapután, nem, tegnap”, aztán évszámokat ismétel, 1965-től 2009-ig. Mindhez hozzáteszi, hogy a férje nem jön vissza.
Sem 1983-ban, sem 1990-ben.