Vagy ha nem is színház, legalábbis fesztivál, évente egy-két napra. Erre voltak jók a lezárt utcák, és az idén szeptember 16-22-ig tartó Európai Mobilitási Hét. A ,,nemzet főutcájává” avanzsálódott Andrássy úton jól megfértek a környezetvédelmi, turisztikai és sportprogramok a táncimprovizációkkal és a bábszínházzal, de persze a perecárusok számára is jutott némi hely.

A X. Autómentes Hétvége szombatján, szeptember 17-én rendezték meg az eddig Évadnyitó Színházi Fesztivál néven futó rendezvényt. Az új név (TeARTrum Fesztivál) kétségkívül fantáziadúsabb, bár kevésbé derül ki belőle a rendezvény egyik célja, a színházi évad rituális megnyitása. Kedvezményes színházjegyek, előadásrészletek és szórólaphalmok idén is voltak, a helyszín ismét az Opera és a Nagymező utca környéke, a tavalyihoz képest kisebb szakaszon.

Hiányérzetük azonban most sem lehetett a fesztiválra tévedőknek: egymást érték a színházak standjai, a kiállított kosztümök és rögtönzött színpadok. A nagyszínpadot szokásosan az Opera előtt találta meg a közönség, a Hajószínpadnak keresztelt, valóban hajóra emlékeztető, műanyag palackokból épült színpadot pedig egy utcasarokkal feljebb.

A szervező ezúttal a FÜGE, azaz a Függetlenül Egymással Közhasznú Szervezet volt, ami némi változást hozott a résztvevő színházak tekintetében. Átfedések persze bőven voltak az előző évekhez képest. Visszatérő vendégek például a Nemzeti Táncszínház, a Momentán Társulat és a Radnóti Színház.


Ami viszont az idén feltűnően hiányzott, az a Merlin társulatának farostlemezekből összeeszkábált, robotra hasonlító festett doboza, a varázsszóra verseket mondó Versautomata. Táncból viszont mintha több lett volna, és a gyerekekre is számos előadással gondoltak.

A főszínpadon a Nemzeti Táncszínház Bábel című előadásból mutatott be részletet, pár órával később a Közép-Európa Táncszínház következett a Io Sonoval. Fellépett a PR-evolution, a Magyar Mozdulatművészeti Társulat, és még sokan mások. A standok között kószálva bármikor belefuthatott a nézelődő egy táncelőadásba vagy performanszba, akár át is biciklizhetett az előadók között, ahogyan azt néhányan megtették.

A közönség és a színpad között azért ennél szorosabb kapcsolat is létrejött, leginkább az elmaradhatatlan és utánozhatatlan Momentán Társulatnak köszönhetően, de a Picaro MPM színpadról lemászós, szórólaposztogatós akciója szintén remekül elérte a célját.

A gyerkőcökkel érkezők és a gyerekszínház barátai biztosan megálltak a Molnár Ildikó által előadott Mátyások és pofonok című, szellemes és egyszemélyes előadása előtt. Megnézhették a nyugat-dunántúli Ziránó Színház bábjátékát, vagy a Holdvilág Kamaraszínház kosztümös-énekes előadását.

A musicalrajongók számára érdekes lehetett a Ruttkai Éva Színház és a Magyarock Dalszínház közös előadásából, a nemsokára bemutatandó Az aranyember című musicalből bemutatott néhány részlet. A színpadias érzelgéstől visszariadókat viszont Athalie és Kacsuka őrnagy duettje talán éppen a Liszt Ferenc térig űzte, ahol turisztikai részleg színpadán a nap bármelyik szakában felcsendült az élő vagy nem élő magyar népzene.

Késő délután Camus kedvelői örülhettek a Szakkör által színpadra vitt A pestisnek, a BME lokálpatriótái a Szkénének, mindenki más pedig az Ágens társulatnak. A tavalyihoz hasonlóan a Lengyel Intézet is helyszínül szolgált: többek között Dombi Kati előadásának, valamint az Anaxínház performanszát nézhette meg ugyanitt a nagyérdemű.

A hétvége persze nemcsak a színházról szólt, hiszen az Oktogonon túl Zöld Technika, Közlekedésbiztonsági és Civil Korzó is várta az érdeklődőket. Ha közülük csak néhányan is átkeveredtek a színházi részlegbe, nagy esélyük volt rá, hogy valami ott tartsa őket a színházlátogatók, táncosok, díszletek és fotósok kavalkádjában.

( a fotókat a szerző készítette)