Összeverlek minden este, mert más vagy,
mert igazságtalan, hogy én különbözöm.
Ha már magadtól nem hasonulsz, bemutatom,
hogyan kell nehézfémet formába önteni.
Megerőszakollak és véresre verem a hátad –
a melledhez, ígérem, nem nyúlok.
Kis engedmény: elég, hogy áldozattudat még kárpótoljon,
de ahhoz is, hogy tudd, milyennek kéne lenned.
Csak ezek a megalázott szemek, mattan, szárazon –
na ezt a részt nem bírom, a hála előtti állapot.
Kimégy, megnézed, milyen színessé martak a savak,
vissza már sírva jössz, elmeséled, mit tettek veled,
és én ölellek, vígasztallak és ölellek másnap estig.