Egy random online képvadászaton botlottam a lipcseiekbe. Nem is a lipcseiekbe, csak Daniel Schnellbe. Kotorásztam valami aukciós katalógusban, és megtetszettek a meleg színek, a merev szabású, de kedélyes-sebes formák.

A Passage-zsal (2006) találkoztam először, amit persze, mint utólag kiderült, a Műcsarnok már 2008-ban bemutatott A Lipcse-jelenségen. Aztán a Glockenspielt (2007) szerettem meg leginkább. Az érdekessége az, hogy felépítésében olyan, mint egy építészvászon, annak minden kiradírozatlan grafitmaradékával. Behálózzák a felület a vonalak, a gondosan szabályozott gerendaformák, amitől vadul izeg-mozog a felszín – masszív sebesség feszíti a képet. Hangulatában nagyon gyermeki, játékos, vicces, kimondottan csalogató a frontba pöffeszkedő első lépcsőfok. (Ez a melegség egyébként nem általánosan jellemző Schnellre, sokszor kifejezetten agresszív a ritmus, egyszerűen túl gyors.)

A személyes élmény egy kiállítás miatt adekvát. A szokásos Falk Miksában a Biksady Galériában nyílt most meg egy fiatal lipcseieket felsorakoztató kis összefoglaló. A galéria és aukciósház maga is fiatal, az első aukciót 2010 novemberében tartották vegyes, főként 20. századi magyar és néhány külföldi alkotó munkáiból – ebben nem egyedülállóak… De törekednek progresszívebb – kevésbé ismert – formákat is behozni. A mostani, második kiállításuk a Convoy Leipzig. Itthon ez mindenképp vagány, kortárs és külföldi képek zu verkaufen. David Schnell ugyan nincs, de a kortársai tömegesen. Vegyes a felhozatal, húsz alkotó képe került bemutatásra. Közülük talán Tilo Baumgärtel és Christoph Rückhäberle ismertebb. Nem érdemes egységes állításokat tenni, kevés van és túl általánosak. Mesélek inkább néhány érdekes darabról.

Steve Viezens Dirt Devilje (2011) témájában talán direkt: a tisztára pucolt természet, benne a tévéfejűvé avanzsált szerencsétlen takarító asztronauta-porszívóssal. De nyilván az egész vicc, játék, a levegő csupa idill, egy romantikusabb C.D. Friedrich-napfelkelte. A pasztell lég körbefonja a tényszerűt. Vegyül benne egy kis pop-art és szürrealista elem.

Christian Herzig több képpel is szerepel a kiállításon (itt mindkettő cím nélkül, 2010). Amint a galerieKleindienst oldalán írják is, kicsit hanyag, kicsit művészietlen, befejezetlen és naiv, viszont van egy adag flegma humora. Nem kell túlkeresni. Adott egy komoly téma, de a roggyant rakétát egy szintén rogyadozó alak emelgeti, és fulladozik az odavetett ciklámenben. A szakadt-szürke panelnek is hasonlókat kíván. Játékok, nem megoldások. Ettől függetlenül vonzóak a képek, és így érvényesek is.

Tom Fabritius David Schnell abszolút kortársa, együtt közreműködtek a LIGA 2002-es alapításában – a lipcsei iskola (Hochschule für Grafik und Buchkunst) frissen végzett diákjainak önszerveződő galériája volt 2004-ig.

2010 őszén a megújult Deák Erika Galériában már találkozhattunk vele, ahol többségében hígított realista aqvakrilekkel jelentkezett. Ahogyan Fürth Eszter fogalmaz, eszköztára lényegében a szimulákrum, a média képi világának és tárgyának ismétlésével szimulálni a realitás szimulációját. A másolat másolata pedig hígul, egyre elmosódottabb.

A Target (2009) a Deák Erika Galéria képeihez képest (szinte mind 2010-ben készült) egy évvel korábbi. Nem realista, a nézőpont kreált, a játék több szinten zajlik, játék a játékban. Ez parányi ötlet, de tetszetős. A színek kevésbé hígak, a két kör grafikus lipcsei módra metszi darabokra a képfelszínt. A Cím nélküli (Börse, 2009) a Frankfurti Tőzsde kereskedőtermeinek egy adaptációja. A távolodó hengerekben a fekete-fehér alakok felhígulnak és a gyárkémény tátongó szájából szublimálnak – balra el. A hengerek vakító-fehér geometrikus ritmusa alakítja a teret és lakja be a képet, de a zöldes-mérges, mégis lágy pasztelltér oldja a vegytisztát. A kép szerintem nem kritika, inkább egy izgalmas közeg, egy esztétikailag különleges tér, benne a szerves emberrel.

A kiállítás egy kortárs csemegetár. A Biksady Galériában kiállított művészek nem mellesleg a galerieKleindienst alkotói, a galéria tulajdonosának impressziója szerint válogatódtak. Sipos Dániel művészettörténész, a Biksady tulajdonosa és egyben kurátora tervei szerint a kiállításról kiadvány készül, melyben három alkotó önálló mellékletet kap – köztük Steve Viezens is.

Convoy Leipzig – Biksady Galéria (2011. szeptember 10. – 2011. október 22.)

A képek forrása: http://www.biksady.com/ (közvetlen linkkel a szövegbe ágyazva).