Beszámoló Ljudmila Ulickaja Imágó című regényének budapesti bemutatójáról

Szeptember 14-én, Pécs és Debrecen után Budapesten is bemutatták Ljudmila Ulickaja legújabb regényét, az Imágót, és ezzel véget is ért az orosz írónő hazánkban tett nyolc napos látogatása, valamint a Magvető Kiadó által szervezett programsorozat.

A szervezők stílusosan a Puskin mozit választották a bemutató helyszínéül, azonban arra nem számítottak, hogy a megkapó szépségű Metropolis terem nézőterének gyors megtelte után a bemutatóra érkező emberek ellepik a lépcsőket, a színpad széleit, illetve a bejáratot, s még így is marad olyan, aki az előtérben ragad.

A megérkező Ljudmila Ulickaját és az Imágó magyar fordítóját, Goretity Józsefet mindenki nagy örömmel és kitörő tapssal üdvözölte, majd a kiadó igazgatója, Morcsányi Géza sajnálattal bejelentette azt, amit az internetről informálódók már sejtettek: az írónő nem tud dedikálni, ugyanis pécsi tartózkodásának második napján elesett és eltörte a kezét. A hír hallatán támadt kisebb zúgolódásra az írónő humorral fűszerezett ígéretet tett, amikor legközelebb Magyarországra látogat, mindent aláír.

A regény bemutatója beszélgetés formájában történt, mely a szerző és a fordító között zajlott, oroszul (a nyelvet nem értők számára tolmácskészüléket biztosítottak). A bevezető, nem konkrétan a műre vonatkozó kérdések válaszaiból a közönség megtudhatta, hogy az először csak Nyugaton elismert Ulickaja a „Kelet meghódításáért” folytatott küzdelme csúcspontjának azt tartja, hogy 2009-ben elnyerte a Budapest Nagydíjat. Véleménye szerint ez arra is bizonyíték, hogy a kultúra győzedelmeskedhet a politika felett.

Goretity József kérésére a szerző kitért néhány, a műben fontos szerepet játszó fogalom tárgyalására – úgymint a hatalom, az agresszió és a barátság –, és nemcsak a regény főszereplői, hanem az orosz társadalom, s az egész emberiség szempontjából is megközelítette azokat. Kifejezésre juttatta, hogy bár általában magának írja a regényeket, ez alkalommal a fiatalságot kívánja megszólítani művében, s célja az, hogy valósághű képet kapjanak a ’60-as évekbeli életről, annak minden nehézségéről, az igaz barátságról, valamint a legfontosabbról: a felnőtté válásról. Ez utóbbira utal a cím metaforája is: az imágó a biológiában használatos elnevezése a rovarok kifejlett, ivarérett állapotának.

Biológusként Ulickaja a mai világot a lárvaállapothoz tudja hasonlítani, ugyanis a lárvák egyetlen feladata, hogy fogyasszanak, s a mai társadalom nagy része ezt teszi, mert erre kényszerül. Egy ideális világban azonban a lárva-, majd a bábállapoton túllépve kifejlődnek az imágók, vagyis felnőnek az emberek, ami azt jelenti, hogy nem csak fogyasztanak, hanem alkotnak is, létrehoznak valamit. A regényben ezen felül nagy szerepet kap a neoténia metaforája, mely az egyedek azon állapotát jelenti, amikor a fiziológiai fejlődésük lelassul vagy szünetel, ám közben ivaréretté válnak. Ilyen fejletlen, neotén fázisban él a regény három főszereplője Ilja, Szanya és Miha is, akik mindhárman művészek, ám művészetük nem tud kifejlődni, teljessé válni. Ulickaja az ő sorsukon keresztül kívánja bemutatni, hogy a szovjet rendszerben rengeteg tehetséges és szerethető ember – az írónő többször is kihangsúlyozta, hogy szereti a szereplőit, és nagyon sajnálja őket – nem tudta megvalósítani álmait.

Végezetül a forma kérdésére tértek ki, az orosz kritikusok ugyanis ezt tartják a mű gyenge pontjának, de Ulickaja azt vallja, hogy a forma sokszor helyettesíti a tartalmat, sőt úgy véli, néha a forma maga a tartalom

A bemutató rendkívül kellemes hangulatban telt, a szerző válaszait áthatotta az Imágóban is fontos szerepet kapó humor, így annak ellenére, hogy a 19 órára tervezett dedikálás elmaradt, mindenki jó kedvűen hagyta el a termet, az érdeklődők pedig 20 órától premier előtti vetítés keretein belül megtekinthették az Így ért véget a nyaram című orosz filmet.